Hiába lett Somorja a vízlépcső megépítésének nagy vesztese, a természet és vele együtt lassan a közösség is újra birtokba veszi azt, ami évszázadokig az övé volt – a Duna partját.
Így látja Tuba Lajos, a Somorjai Régiófejlesztési Központ igazgatója, a központ tevékenységének egy része is arra irányul, hogy újra összekössék azt, amit a felvízcsatorna elválaszt, és visszatereljék az embereket a vízpartokra a Csallóközben és a Mátyusföldön egyaránt.
Az eredeti hatszázból egyhektárnyi ártéri erdő maradt, a többi víz alá került Somorjánál és Gútornál a bősi vízerőmű és a felvízcsatorna építése miatt. Tuba Lajos mégis bizakodó, szerinte Somorja ugyan elvesztette természeti értékei nagy részét, de a természet fokozatosan visszahódítja azokat a területeket, amelyeket leromboltak a beruházással.
A természet tevékenységének nyomai már most is észrevehetők. „A Körtvélyesi-víztározónak nincs funkciója, viszont feltöltődik. Húsz éven belül már nem lesz, és a vízgazdászok is csak a hajóutat tudják karbantartani. Megjelent már egy hatástanulmány, amely szerint Somorja előtt szigeteket alakítanának ki a Dunában. A folyó egyébként is lerakja a hordalékát, ami egy természetes folyamat. Így újra kialakul egy ágrendszer, ami ugyan nem olyan lesz, mint az eredeti, de mégis eltűnik az óriási, tagolatlan vízfelület. A szigetek funkciójáról kell majd egyeztetni, fel kell készülni arra, hogy hogyan lehet hasznosítani az így keletkezett felületeket” – magyarázza Tuba Lajos, aki szerint az elképzelés nem utópia, hanem a következő két évtizedben valósággá válhat.
A ma is népszerű Pomlé parkerdő a somorjaiak másik nagy kincse, valamikori és mai kulturális rendezvények színhelye. A keményfás ligeterdő egy régi Duna-ág maradványa. „A Pomlénak történelmi értéke is van. A régióból származó egyik első hír leírása alapján Somorja kulturális eseményeinek színtere volt a Pomlé” – beszél a 18. századi leírásról az igazgató. A következő érdekesség a felvízcsatornával párhuzamosan futó szivárgócsatorna, ami evezésre is kiválóan alkalmas. Ha Somorja kincseiről van szó, akkor a vágsellyei levéltárban őrzött történelmi dokumentumokra is érdemes kitérni. A város pecsétjében megcsillanó aranyszemcsék rejtik a Csallóköz aranyát, amelyet a Duna hozott a vidékre, az aranymosók kinyerték és a beszolgáltatott, nemesfémet is tartalmazó port pecsétek porzójaként használták fel, amely meggyorsította a viasz száradását.
Az ágrendszer eltüntetése maradandó természeti károkat okozott, de hatással volt-e a beavatkozás a közösség vízszeretetére, elhidegültek-e a somorjaiak a Dunától? Tuba Lajos szerint ez csak részben igaz. Ugyan észrevehető, hogy Somorján kisebb érdeklődés övezi a vízparti tevékenységeket, a töltés mellett sétálva hiába keresnénk büfét, vagy közösségi tereket. Viszont a városon áthaladó, Csölösztőt és Pomlét összekötő kerékpárút megépítésével, a vízhez vezető egykori főút újranyitásával együtt a lakosság érdeklődése is újra a víz irányába fordulhat.
A régiófejlesztésben és a határon átnyúló együttműködésben a beruházásokon kívül a kapcsolatok kialakítására és fejlesztésére is fókuszálnak. Ebből ugyanis, ahogy Tuba Lajos mondja, sok jó születik. Őt igazolják a közös rendezvények, fesztiválok, amelyek összehozzák a határ által elválasztott, de a folyó által összekötött embereket. A sikeres felújítások és beruházások is a régiós együttműködés erejét mutatják, legyen szó akár a somorjai Korona rekonstrukciójáról, akár a Duna menti vizes projektek finanszírozásáról. A mi oldalunkon a vállalkozásfejlesztés az, ahol még bőven vannak kiaknázatlan lehetőségek, pedig Magyarországról lenne igény a közös programok szervezésére. Az együttműködést említve megkerülhetetlen a Somorja melletti X-Bionic sportkomplexum. „Ez nem egyszerű feladat, ugyanis óriási komplexumról van szó. Az lenne a cél, hogy megismerjék a város szolgálatatásait” – véli Tuba, így talán együtt is lüktethetne a két központ, nem csak egymás mellett.
Forrás:ujszo.com
Tovább a cikkre »
