A Léván élő Bogyó Zsuzsi mindennapjait ugyan mostanság gyermekei töltik ki, dúlaként mégis szívesen áll az őt felkeresők rendelkezésére. Sok más mellett a gyermekágyas időszakról és a dúlai szolgálatról kérdeztük őt.
Hogyan szoktál bemutatkozni azoknak, akik nem ismernek téged?
Bogyó Zsuzsi vagyok, posztpartum dúla. Ilyenkor összeszalad néhány szemöldök, kérdések jelennek meg a szemekben, így ügyesen hozzáteszem még: gyermekágyas dúla vagyok, egyébként geográfus. Nagyon sokféleképpen tudom definiálni magamat, de jelenleg elsősorban édesanya vagyok, aki nagy szeretettel segít a hozzá forduló édesanyáknak, nőknek.
Mikor találkoztál először a dúla kifejezéssel? Milyen út vezetett ahhoz, hogy te is dúla légy?
Amikor az otthonszülés iránt kezdtem érdeklődni, egy vajdasági barátnőm szüléstörténetében hallottam először a dúláról. Olyan mély benyomást tett rám, hogy én is az ő dúláját kerestem meg. Ez aztán egy nagy kaland kezdetét jelentette. A dúlám, Balázs Vataščin Emese akkoriban költözött a Vajdaságból Magyarországra, tőlünk nem is olyan messzire, és kereste a közösségét.
Amikor kismama voltam, felvetette a felvidéki dúlaképzés gondolatát.
Már akkor igent mondtam rá, mert tudtam, a friss geográfus diplomámmal biztosan nem teljesítem be azt, amire születtem. A gyengéd és háborítatlan szülés gondolata itatta át akkor az életünket, és ebben egy dúla szerepe óriási.
Mit gondolsz, mennyire felkészültek a kismamák a gyermekágyas időszakra?
Nem igazán felkészültek. Első gyermekünket várva nehéz bármire is felkészülni, abszolút nem tudjuk, mi vár ránk. A független szülésfelkészítők rendkívül hasznosak, de ezek keretében a gyermekágyról általában kevés szó esik. Az első hat-nyolc hét bőségesen tartogat kihívást, nehézséget, amikről nehéz is a várandósság alatt beszélni. Ezen azonban változtatni kell, mert érdemes.
A gyermekágyról nagyon sokan csak a szülők, nagyszülők vagy más családtagok révén szereznek tudomást; mindez gyakran traumákkal és nem evidencia alapú információkkal tűzdelt.
A mai édesanyáknak így még nehezebb a gyermekszerepből az anyaszerepbe átlépni és valami mást adni a gyermekeiknek.
Milyen esetben érdemes egy anyukának felkeresnie a gyermekágyas dúlát? Miben tudod segíteni őt?
Úgy gondolom, hogy minden esetben jár az édesanyának egy dúla, illetve egy gyermekágyas dúla. Az utóbbi segíteni tud az alapvető szoptatási kérdésekben (helyes mellretétel, igény szerinti szoptatás, kisebb problémák megoldása), a testi vagy lelki nehézségek és problémák terén (baby blues, sárgaság, székrekedés stb.), a megfelelő regenerálódásban és a pihenésben is.
Ami viszont talán a legegyszerűbb, mégis a legfontosabb, hogy feltételek és ítéletek nélkül van jelen az anya mellett.
Meghallgatja, a kismama biztonságban érezheti magát, amire pedig mindenkinek szüksége van.
Miben tud többet adni egy szakember, mint egy rokon?
Egy szakember sokkal semlegesebb, mint egy rokon. Ő nem tudja, milyen nézőpontok alapján működünk, így sokkal könnyebben elénk tud tárni újabb perspektívákat; illetve az ítéleteit, a véleményét ajtón kívül képes hagyni. A rokonaink nagyon sokszor kéretlen „jótanácsokkal” ostromolnak, amelyek gyakran a saját fel nem dolgozott traumáikból táplálkoznak.
Mi ösztönzött abban, hogy segítő légy más édesanyák mellett?
A saját tapasztalatom. Az anyává válás folyamata számomra sokszor nehéz, embert próbáló volt, pedig úgy éreztem, érzem, hogy nem kellene annak lennie. Ehhez a megoldás a támogatás, a megfelelő segítség, segítés. Elsődleges motivációm ez: megfelelő segítő lenni a nehéz pillanatokban is, amikor azt gondoljuk, egyedül vagyunk, nincs segítség, s hogy ez csak velünk történhet meg.
Kik azok, akik inspirálnak, akik valamilyen módon gazdagítottak dúlai minőségedben?
A teljesség igénye nélkül megemlíteném Balázs Vataščin Emese dúlát, Robin Lim dúlát és szülésznőt, Oláh Barbarát, a Sacred Garden megálmodóját, vagy Okos Tímea Kittit, a magyarországi BLW (baby led weaning – „falatkás hozzátáplálás”) egyik nagy úttörőjét.
Van, hogy a dúla is kér segítséget egy másik dúlától?
Igen. Jelenleg kismama is vagyok, és ez egy olyan állapot, amikor szükségem van a támaszra. Ez a támasz megengedi, hogy én is nyugodtan legyek kismama, aki a csészék közé teszi vissza a tejesüveget, elfelejti, hová tette a lisztet, a kulcsot vagy éppen a nagyobb gyermek tiszta ruháját. Minden nőnek jár egy dúla, és ez így van a dúlákkal is. Ugyanakkor szakmai szempontból is jó, ha többen vagyunk, és bátran fordulhatunk egymáshoz. Lehet, valamiről még sosem hallottunk, de valaki közülünk konkrét tapasztalatokkal tud segíteni, így mi is felkészülten segíthetünk más kismamáknak tovább.
Nálunk a dúlai szolgálat még nem annyira elterjedt. Mit tapasztaltál, hogyan lehet a leendő édesanyákat megszólítani?
Új kor küszöbén állunk, amikor egyre nagyobb és nyilvánvalóbb hangsúlyt kap a természetes, háborítatlan várandósság és szülés. Egyre többen hallanak a dúlákról, de nehezen kérnek segítséget. Nem is igen tudják, mit is csinál egy dúla, miért jó, és hogy valóban jó ez.
Akiben ott az elszántság, vagy egy korábbi rossz élménye van, amit legközelebb nem akar átélni, könnyebben fordul hozzánk.
A mi munkánk, elhívásunk a tájékoztatás, a tanítás és a támogatás. Szerintem sok fiatalban munkálkodik az, hogy megtörje a generációs mintákat, valami újat, jobbat teremtsen.
Forrás:ma7.sk
Tovább a cikkre »
