A kommunista tudatrombolás a magyarságot ateista, liberális, materialista, hedonista szellemiségével megfertőzte, és a társadalom többsége elvesztette Istenbe vetett hitét, biztonságát, békességét és erkölcsi iránytűjét. A népességfogyás megállításához szellemi, lelki, erkölcsi megújulásra volna szükség – fogalmaz Bene Éva.
Kép: magyarnemzet.hu/123rf.hu
Orbán Viktor Tusnádfürdőn elhangzott idei beszédében az első és legfontosabb kihívásként demográfiai helyzetünket jelölte meg. Megállapította, hogy a helyzetünk javult, de fordulat nem következett be: továbbra is a jóval több a temetés, mint a születés.
Hazánk népesedési adataiból megállapítható, hogy a házasságkötések száma 2010-hez képest 2021-re közel megkétszereződött, a válások száma mérséklődött, az élve születések száma pedig az utóbbi néhány évben biztatóan emelkedett.
Az abortuszok száma azonban – noha 2010 óta közel a felére csökkent – még mindig magas, meghaladja az évi húszezret, és a magzati halálozások (vetélés, koraszülés, kis súlyú magzat) száma is évi 15 ezer körül mozog, a magzati veszteségek száma tehát együttesen több mint harmincezer.
A járvány és a népesség elöregedése miatt a halálozás mértéke az utóbbi két évben növekedett, 2021-ben a 93 ezer élve születés mellett a halálozások száma már túllépte a 155 ezret.
Magyarország népessége az 1980-as évek eleje óta fogyatkozik, és lélekszáma, amely 1990-ben még több mint tízmillió fő volt (10 374 823), 2021-re 9 730 772-re csökkent. A nemzeti-polgári kormány által folyamatosan bővített családtámogatási rendszer pozitív hatása kétségtelen, de láthatóan még nem elégséges.
A családok pénzügyi helyzetének korlátozott szerepét bizonyítják a tények: a legszegényebb afrikai, ázsiai népek szaporulata messze megelőzi a fejlett, magas színvonalon élő európai népekét. A gyermekáldás elutasításának tehát a családok gazdasági helyzetén kívül számos egyéb oka is van, amelyek a népességfogyás megállítása érdekében nem hagyhatók figyelmen kívül.
Milyen tényezők játszanak szerepet a gyermekvállalás elégtelenségében?
Idegen érdekek befolyása.
Alapvető biológiai törvény, a kompetitív kizárás elve kimondja, hogy az azonos ökológiai igényű populációk tartós együttélése nem lehetséges, az erősebb, életképesebb populáció kiszorítja a gyengébbet. Amíg a magyarság gazdasági, politikai életfeltételeit az azonos ökológiai igényű, erősebb populációk – EU, nagyhatalmak, multinacionális cégek – érdekei befolyásolják, a kompetitív kizárás elve többé-kevésbé érvényesülni fog.
A népességfogyás megállításának egyik alapvető feltétele tehát hazánk gazdasági és politikai szuverenitása, amelyért az Orbán-kormány folyamatosan küzd és mindent elkövet.
Hit és erkölcsrombolás.
A kommunista tudatrombolás a magyarságot ateista, liberális, materialista, hedonista szellemiségével megfertőzte, és a társadalom többsége elvesztette Istenbe vetett hitét, biztonságát, békességét és erkölcsi iránytűjét.
A népességfogyás megállításához szellemi, lelki, erkölcsi megújulásra volna szükség.
A közgondolkodást ismét a keresztény értékrend – Isten, haza, család – fundamentumára kellene állítani.
Mert Isten nélkül nincs erkölcs, erkölcs nélkül nincs egészség, nincs egészséges család és nincs egészséges társadalom. Ezért a keresztény egyházak társadalmi befolyásának, aktivitásának határozott növelésére volna szükség.
A házasság és a család stabilitásának meggyengülése.
A társadalom ellenálló képessége elsősorban a családok szilárdságán múlik. Az egészséges nemzedékek felnövekedésének, az egész nemzet jövőjének a jó házasság, a megbonthatatlan család és a szülők tisztelete az alapja. Isten védeni akarja a házasságot, ezért azt parancsolja: „Ne paráználkodj!” Az ateizmus, a liberalizmus és az individualizmus erősödése a házasság, a család szerepének a leértékelődéséhez vezetett.
A korábbi normákat lerombolták: a házasság holtig tartó hűségét a pillanatnak élő hűtlenség váltotta fel, az erkölcsi hanyatlás, a szabad szerelem és az abortusz legalizálása aláásta a házasság intézményét.
Mára a globális pénzhatalom felszámolta a keresztény családeszményt, a házasság- és családellenesség már polgárjogot nyert: a homoszexualitás hovatovább dicsőség.
A genderpropaganda behatol az iskolákba.
És vannak országok, ahol kampányt folytatnak a nemváltoztató műtétek terjedése érdekében.
Hazánkban itt még nem tartunk, de a családok testi-lelki egészsége megrendült, a házasságok többsége nem jó, a családok távolról sem megbonthatatlanok, és a szülők tisztelete is kiment a divatból. De ha a házasság ingatag lábakon áll vagy meg sem köttetik, az asszonyok nem vállalnak több gyermeket.
Amikor a házasságot a szeretet, a hűség és az elkötelezettség tartós kötelékei fűzik össze, akkor a szülők a gyermekben életük boldogságát látják, elfogadják a gyermekáldást és elutasítják az abortuszt. Ezért a házasság intézményének a stabilitását és a családok védelmét kell szolgálni az élet minden területén: a munkahelyen, az iskolában, a sajtóban, a médiában, a kultúrában.
A feminizmus, az emancipáció és a nők helyzetének felforgatása. A férfiuralom, a patriarchátus egyetemes jelenség, amely a nők biológiai feladatával függ össze, ami az anyaság és a gyermeknevelés. A férfiak feladata a család fenntartása és védelme.
A feminista ideológia szerint a férfiuralom a nők számára elnyomást jelent, akik „második nemmé” degradálódva a nemek közötti konkurenciaharcban hátrányban vannak, így igazságtalanul kiszorulnak a közéletből. Mindez hamis és félrevezető állítás, a férfiak és a nők ugyanis nem vetélytársak, hanem különböző feladatot ellátó szövetségesek, a patriarchátus a nők számára nem hátrány, hanem az anyaság zavartalan betöltésének a feltétele.
A házasságban létrejövő szövetség közös feladata a gyermek.
Ezt az egységet támadja a liberalizmus a személyes szabadság elvével és az önrendelkezési jog elsődlegességével, a feminizmus pedig a férfiak és a nők ártalmas szembeállításával. A házasságon belül a két fél különböző esélyéről, versenyéről beszélni nevetséges, mert csak együtt tölthetik be hivatásukat. Lehet-e verseny a közös szekér elé kötött igahúzók között?
Az emancipáció nemcsak abnormis terhet rakott a nők vállára, hanem megszüntette a házasság stabilitását, elősegítette a családi kötelékek fellazulását és a válások szaporodását. A feminizmus és az emancipáció társadalmi méretű születésszabályozást eredményezett, a nők többsége, akik a munkavállalás és a gyermeknevelés együttes terheit nem bírják, inkább a gyermekről mondanak le.
Hazánkban a demográfiai krízis összefügg a nők helyzetének a megváltozásával.
A nők tanulnak, dolgoznak, karriert építenek – és nem vagy később mennek férjhez. A házasságkötések ideje egészségtelenül kitolódott, megnövekedett a szinglik és a házasságon kívül született gyermekek aránya. A nők munkavállalása gátolja a népszaporulatot: csökkenti a házasságon belül született gyermekek számát, és növeli az abortuszok, valamint az akaratlagosan gyermektelen házaspárok arányát.
A magzati élet védelmét szolgáló jogi feltételrendszer. A keresztény álláspont szerint az emberi élet a fogamzással kezdődik, ezért a méhmagzat morálisan éppen olyan ember, mint bárki, és az elpusztítása egy emberi élet kioltását jelenti.
A jog az abortuszt mégis megengedi, noha a kriminális abortuszt és a csecsemőgyilkosságot a törvény bünteti. Hazánkban 1956 óta kormányrendelet, 1992 óta a parlament által szentesített törvény alapján az elmúlt évtizedek alatt csaknem hétmillió abortuszt végeztek! A jogalkotók szerint a törvény kompromisszumot fejez ki a magzat életjoga és az anya önrendelkezési joga között.
De ez joghamisítás!
Az anya rendelkezhet a saját testével, de az abban fejlődő, önálló élettel már nem! Fontosabb volna az önrendelkezés, mint az élet?! Egyedül a legliberálisabb törvény sem tehető azonban felelőssé az abortuszokért, mert minden anya maga dönt: engedi-e megszületni, vagy elpusztítja-e magzatát? Ezt a súlyos döntést a fiatal lányok, asszonyok pedig rendszerint anélkül hozzák meg, hogy pontosan tisztában lennének döntésük következményeivel.
A terhességmegszakítás durva, soha nem kockázatmentes beavatkozás, közvetlen következményei: nyakcsatorna-szakadás, méhátfúródás, peterész-visszamaradás, gyulladások, halál (1:100 000).
A későbbi szövődmények: menstruációs zavarok, gyulladások, meddőség, méhen kívüli terhesség, spontán vetélés, koraszülés, pszichés zavarok, depresszió. Az abortusz után a nők gyermek utáni vágya később gyakran feltámad, és megkezdődik az elszánt harc egy gyermekért. De a lombikbébiprogram gyakran sikertelen, az örökbefogadás sem egyszerű, és gyakran csalódással jár.
A fiatal lányok, asszonyok, akik meg akarnak szabadulni nem kívánt terhességüktől, sem a korai szex ártalmaival, sem a fogamzásgátlás, sem a terhességmegszakítás veszélyeivel, súlyos következményeivel nincsenek tisztában!
De nincsenek tisztában az öregkori magány fájdalmával és kiszolgáltatottságával sem. Ezért az általános és középiskolai biológiai oktatásban szakszerűbb felvilágosításra, a médiában pedig a születésszabályozás következményeinek széles körű, kampányszerű ismertetésére (a fogamzásgátló tabletták veszélyei, mellékhatásai, az abortusz közvetlen és késői szövődményei) volna szükség.
Csiha Kálmán erdélyi református püspök ezt írta: „Hogy megmaradunk-e? Attól függ, megmarad-e a lelkünk. Hogy megmarad-e a lelkünk? Attól függ, képesek leszünk-e megtérni Istenhez. Az egyházban hatalmas nemzetmegtartó erő van, ezt látjuk Lengyelországban, Erdélyben és a szórvány magyarság köreiben is.
A keresztény egyházak felelőssége nagy: vissza kell foglalni az életet, meg kell menteni Isten szerint a nemzetet. El kell fogadtatni, hogy az életet, amelyet Istentől kaptunk, tovább kell adnunk.”
Végül felteszem a kérdést: szabad-e Isten parancsával szembeszegülve, a szabadság és a nők önrendelkezési jogának nevében a terhességmegszakítást korlátozás nélkül engedélyezni, végezni és végeztetni? Fogyatkozó nemzetünk elnéptelenedő falvai nem vetik-e fel a „magzatvédelmi” törvény módosításának szükségességét?
Bene Éva, az orvostudományok kandidátusa
Forrás:gondola.hu
Tovább a cikkre »
