A DAC és a szlovák válogatott csapatorvosa: A futball egyre fizikálisabbá válik Lencsés Zoltán2025. 01. 10., p – 15:47
MUDr. Fegyveres Zsolt neve évtizedek óta összekapcsolódik a DAC-cal és a szlovák labdarúgó-válogatottakkal. Milyenek egy csapatorvos mindennapjai, munkamódszerei, melyek a kevésbé ismert feladatai és a legnagyobb félelmei?
Hogyan indult a sportorvosi karrierje?
Az egyetem elvégzése után, 1997-ben kerültem a DAC-hoz. Korábban jómagam is fociztam amatőr szinten és nagyon szerettem, de rájöttem, hogy focistaként nem fogok eljutni magasabb szintre. Ezért kaptam a lehetőségen, amikor a DAC akkori főorvosa, Gašpar doktor megszólított, hogy lenne-e kedvem kipróbálni magam. Nagyon megtetszett a munka, és azóta kisebb megszakításokkal részese vagyok a DAC életének. Nemcsak dolgozom, hanem szurkoló is vagyok, már édesapám révén megszerettem a csapatot, vele jártam gyerekként meccsekre.
Évtizedek óta a klub kötelékébe tartozik, jóformán egy állandó elemnek számít, miközben az edzők és a játékosok folyamatosan jönnek-mennek. Ez milyen érzés?
Az orvosi pozícióm nagy mértékben összefügg a dunaszerdahelyi kórházzal, ahol szintén 1997 óta dolgozom. Ami a többi pozíciót illeti, egy klubban az edzők és a játékosok profik, és bizonyos időre szóló szerződéssel rendelkeznek. Ők eltöltenek egy adott időszakot egy klubban, aztán továbbállnak. A sportvosokra viszont nem jellemző, hogy vándorolnának országról országra, klubról klubra. Ha fizikailag nem tudok ott lenni egy DAC-edzésen, akkor telefonon elérhető vagyok készültségben, és ha bármilyen egészségügyi akut probléma vagy sérülés adódik, azzal foglalkozom, vagy segítek a megoldásában. A munkám 24 órán át tart, egész évben dolgozom, a játékosok szabadságolása idején is.
Amikor egy játékos megsérül, az öné a végső szó, hogy mikor térhet vissza a pályára?
Az egészet egy folyamatként kell elképzelni, ilyenkor több kollégám együttes munkájára van szükség. A klubnak van egy konzultáns főorvosa, Almási József, aki az ortopédiai részét oldja a sérüléseknek, illetve vannak a fizioterapeuták. Amikor megsérül egy játékos, az első pont a diagnosztizálás, amit röntgen, ultrahang vagy magnetikus rezonancia-vizsgálat segítségével végzünk.
Van egy rendszerünk, amivel 24, legfeljebb 48 órán belül fel tudjuk állítani a diagnózist.
Amikor ez megtörtént, eldöntjük, hogy szükséges-e a műtét, vagy konzervatív kezelésre kerül sor. Ha például egy izomsérülésről van szó, akkor a fizioterapeutákkal átbeszéljük a következő lépéseket, felállítjuk a játékos rehabilitációjának tervét.
Megkockáztatom, gyakran találkozik olyan esettel, amikor a játékos gyorsabban akar visszatérni az ajánlottnál.
A vizsgálatok után természetesen mindig rögtön jön a kérdés az edzőtől és magától a játékostól, hogy mikor térhet vissza. Ezt viszont napra pontosan nem lehet megmondani, mert minden játékos izomzata más. Én heti pontossággal be tudom lőni a visszatérést arra az esetre, ha közben semmilyen komplikáció nem történik. Természetesen mielőtt újra teljes terhelés alá kerül a játékos, vannak fizikai tesztek, amikkel fel tudjuk mérni az állapotukat – itt most konkrétan egy izomsérülésről beszélek, egy szalagsérülés megint más megközelítést igényel. A játékosok is különbözően élik meg a sérüléseket, más és más a fájdalomküszöbük.
A saját praxisomból is tudnék példákat mondani: kettő, a kép alapján ugyanolyan bokaficammal szenvedő játékos közül az egyik két, a másik pedig három hét után tud visszatérni.
Ez függ a játékos izomzatától és a mentális beállítotságától is, azaz hogy mennyire tud megbékélni a sérüléssel. Fontos megjegyezni, hogy a rehabilitáció nagyjából háromszor annyi idejét veszi el egy játékosnak, a sérültek kétszer-háromszor annyit dolgoznak, mintha egészségesen edzenének.
Az úgymond „szokásosˮ sérüléseken túl nyilván volt dolga extrém és különleges sérülésekkel is a karrierje során. Ezekkel hogy sikerült megbirkóznia?
Nemrég volt egy eset a DAC egyik meccsén, amikor Yapi összeesett. A játék épp teljesen máshol zajlott, miközben ő elveszítette az eszméletét és összeesett a pályán. Előtte volt egy fejsérülése, ez okozta a bajt. Újabban az UEFA-nak van egy szigorú szabályzata, mely alapján bármilyen fejsérülés után a játékosnak le kell mennie a pályáról, aztán pedig a csapatorvos felelőssége eldönteni, visszamehet-e a pályára. Ilyenkor elvégzek egy gyors neurológiai vizsgálatot, hogy a játékos térben és időben orientált-e. Yapi akkor jól volt, de utólag kiderült, hogy szédült, csak nem akart szólni róla. A futballban két olyan jelenség van, amelyeket rendkívül komolyan veszek. Az egyik a Yapiéhoz hasonló spontán összeesés, amikor kontaktus nélkül kerül földre a játékos, hiszen ilyenkor azonnal komoly dologra kell gondolni: egy fejsérülés következményére vagy szívmegállásra. A másik ilyen ijesztő dolog számomra a rengeteg fejpárbaj.
Amióta ez a munkám, a futball sokkal fizikálisabb lett. A játékosok sokkal erősebbek és gyorsabbak, ezáltal a fejsérülések is sokkal intenzívebbek.
Élénken megmaradt bennem például a DAC komáromiak elleni, 2021-es kupameccse, amikor mentőhelikopter vitte el a fején megsérült Sainey Njiét.
Térjünk át a válogatottaknál zajló munkájára. Az utánpótlásban kezdte, és úgy haladt egyre feljebb, egészen a felnőttcsapatig. Mondhatni, hogy végigjárta a ranglétrát a játékosokkal együtt?
Pontosan. 2006-ban szólított meg Malovič doktor, aki jelenleg is a Szlovák Labdarúgó-szövetség egészségügyi részlegének felelőse. Az U15-ösöknél kezdtem a munkát, aztán a 16-os, 17-es, 18-as, 19-es, 20-as és 21-es korosztálynál is dolgoztam. 2015-ben kerültem az U21-esekhez, amikor Pavel Hapal megkeresett. Csatlakoztam a szakmai stábjához, 2017-ben ott voltunk a lengyelországi Európa-bajnokságon, majd amikor 2018-ban megszólították Hapalt az A-válogatottól, én is vele tartottam. Két év után edzőcsere történt, akkor a stáb is cserélődött, de Calzona stábjában már ismét ott vagyok.
Kapcsolódó cikkünk Dunaszerdahely |
Huszonnyolc játékossal kezdte meg a téli felkészülést a Branislav Fodrek vezette DAC labdarúgócsapata.
Az őszi keret egyben maradt. Érkezők és távozók előfordulhatnak, de jelentősebb változásokra nem kell számítani. Egyetlen játékosként a keretből Szendrei Ákos megkapta a lehetőséget, hogy más csapatot találjon magának, de ezt leszámítva nem tudok távozóról. Szeretnénk igazolni, de szó sincs arról, hogy 7-8 játékos cserélődik majd le. Napi szinten beszélünk a keret megerősítésének lehetőségéről, meglátjuk, mire jutunk
– adott hírt az átigazolási időszak történéseiről Branislav Fodrek, a DAC labdarúgócsapatának vezetőedzője. A tréner kedden, közvetlenül az első közös edzés előtt állt a média rendelkezésére.
Az első gyakorláson 28 játékos vett részt, köztük hárman a DAC utánpótlásából (Blaško, Jenčuš, Zápražný), ketten pedig Somorjáról (Modesto, Beugre) érkeztek. Igazoltan volt távol Alekszandar Popovics és Pablo Ortiz, akik hosszabb szünetet kaptak, valamint Csinger Márk és Redzic Damir is – a két magyar játékos súlyos sérüléssel bajlódik, egy ideig még biztosan nem számíthat rájuk Fodrek. Pozitívum viszont, hogy Matej Trusa felépült, sőt az őszi szezon nagy részét kihagyó Milan Dimun is egészséges és hadra fogható.
A dunaszerdahelyiek sikertelen őszi szezont produkáltak, a 18 forduló alatt győzelemből, döntetlenből és vereségből is hatot gyűjtöttek. Ez a negyedik helyre volt elég, miközben az éllovas Slovan 20, a még dobogós Spartak pedig 12 pontra elhúzott tőlük. A gyenge szereplés más területeken is megtette hatását: a transfermarkt.com portál szerint a játékoskeretek összértékét tekintve a harmadik helyre csúszott a DAC, miután megelőzte őket a zsolnai csapat. Még szomorúbb a nézőszámok statisztikája: a dunaszerdahelyiek átlagnézőszáma 4023-ra csökkent, ami csak a negyedik legmagasabb szám a bajnokságban a Slovan (5654), a Spartak (4500) és a kassaiak (4076) után.
Ne hazudjunk, az első két helytől nagyon messze vagyunk. Elsősorban saját magunkra kell figyelnünk, össze kell kovácsolódnunk és jól kezdeni a tavaszi szezont. Vár ránk még négy mérkőzés az alapszakaszban. A realitás az, hogy be kell biztosítani helyünket az első hatban. A felsőház kiharcolása után megfogalmazhatunk újabb célokat
– tette hozzá Fodrek.
Kapcsolódó cikkünk
A nyári szerzemények többségét jónak tartja, nem egyedül Munozt hibáztatja a rossz eredményekért, és van két játékos, aki szerinte tavasszal fontosabb szerepet kaphat. Szezonértékelő interjúnk a DAC ügyvezető igazgatójával, Jan Van Daele-el.
A nyáron a kulcsjátékosok mind maradtak a DAC-ban, csak olyanok távoztak, akik a tavalyi szezonban epizódszereplők voltak. Ezzel szemben érdekes, izgalmas új nevek érkeztek. Mennyire volt elégedett akkor az átigazolási időszakkal és mennyire az most?
A nyáron releváns tapasztalattal rendelkező játékosokat hoztunk a klubhoz, akik határozottan növelték a keret mélységét. Úgy gondolom, Bajo jó igazolásnak bizonyult. Almásinak köszönhetően más rendszerben is játszhatunk, mint a 3–5–2. Neki más erősségei vannak, mint Trusának, egyedüli csatárként is képes játszani. Redzic egy tehetséges fiatal játékos, akivel törődnünk kell, most azon dolgozunk, hogy újra egészséges legyen. Ortiz nagyon jól kezdte a szezont sárga-kékben, ami pedig Tubolyt illeti, az utolsó két meccsen látott teljesítménye alapján valószínűleg minden szurkoló egyetért abban, hogy méltó a DAC-hoz.
A tavalyihoz hasonlóan nem indult jól ez a szezon. A Konferencialigában a Zira verhető ellenfélnek tűnt, de kiesett a DAC. Ön szerint mi okozta ezt a sokkot? A nyári felkészülés során csúszott félre valami?
Ügyvezető igazgatóként igyekeztem a lehető legnagyobb mértékben támogatni a csapatot. Az edzői stáb nem változott, tehát biztosítottuk a folytonosságot, a keretet időben és kellően megerősítettük, valamint kényelmes utazási körülményeket biztosítottunk a csapat számára. Tény, hogy a szezon első mérkőzése mindig különleges. Elemeztem az azerbajdzsáni utazásunkat, és több tényező kombinációjára tudnék rámutatni. Az ellenfél ritmusa teljesen más volt, mint a miénk, mivel előtte már kemény meccseket játszott az 1. fordulóban a Sheriff Tiraspol ellen. Szintén szerepet játszottak a kiesésben a sérülések és a felkészületlen játékosok. Utóbbit nem kifogásnak szánom, ez sokkal inkább a nyári felkészülés során alkalmazott rossz folyamatok következménye.
Még a nyáron távozott Gleb Platov sportigazgató. Amikor bejelentették a távozását, kulturális és gondolkodásbeli különbségeket említettek. Ez mit takar pontosan? A játékospolitikájával is gondok voltak? Az általa télen igazolt játékosok nagyobbik része már nincs is a klubban.
A sportigazgató felelős a klub különböző részlegeinek felügyeletéért, valamint azért, hogy biztosítsa a megfelelő szakértelemmel rendelkező embereket az adott pozíciókra. Ha egy klub erős játékosmegfigyelői rendszert tud kiépíteni, jó a játékosfejlesztésben, az adatelemzésben és az orvosi munka terén is, akkor kevésbé függ az egyénektől. Gleb releváns tapasztalatokkal rendelkezik nemzeti- és klubszinten is, így megbíztuk őt a részlegek felépítésével.
Jó ötletei voltak, de ha nem tudod meggyőzni az embereket a saját víziódról és rávenni őket, hogy kövessenek, akkor nem leszel sikeres. Ami a játékospolitikáját illet, egyértelműen alábecsülte a szlovák bajnokság színvonalát.
Kapcsolódó cikkünk
Az őszi szezon második felében gyakorlatilag hétről hétre azt firtattuk, mi csúszott félre ennyire a DAC-ban. Volt egy tavaszi csapat, amely remekelt a felsőházi rájátszásban, mindössze egyszer szenvedett vereséget, és ha csak azt a tíz fordulót vesszük számításba, bajnok lett volna…
Ezután jött a nyári átigazolási időszak, ahol a klubvezetés gyorsan korrigálta a rengeteg katasztrofális téli döntés jelentős részét (Dolcek, Jürgens, Oddei, Haratyin, Koné, Keresztes és Cheikh Diop úgy távozott, hogy be sem melegedett), a másik oldalon pedig Redzic végleges megvásárlása, valamint Almási, Bajo, Bernát és Ortiz érkezése vitathatatlanul erősítést jelentett a keretnek. Ekkor óvatosan bár, de néhány szurkoló újra bajnoki címről kezdett beszélni…
Ez volt július végén. December közepére a DAC húszpontos távolságba került a bajnoki címtől és tizenkettőre a dobogótól. Nem szeretnénk újra tételesen átvenni, mi történt az ősszel, megtettük már korábban. Ezt a szezont egy-egy szóval is könnyen keretbe lehet foglalni:
Zira, Škrtel, Munoz, 1767.
Bármilyen hihetetlen, az utóbbi egy novemberi nézőszám volt a MOL Arénában…
Az őszi szezonnak már vége, az évődés helyett pedig akadnak sokkal fontosabb dolgok is a DAC vezetősége számára. Például megtervezni a tavaszt.
Ami a vezetőedző személyét illeti, a szurkolók Fodreket akarják. Mint kiderült, a játékosok is Fodreket akarják. Fodrek pedig folytatni akarja. A megoldás kézenfekvő, az edző szerződése decemberben lejár, a hosszabbítása pedig egy pozitív értelemben vett biztonsági játék lenne a klub részéről.
A második fontos feladat a játékospolitika letisztázása és irányba helyezése lenne, amihez egy profi sportigazgató mielőbbi kinevezése létfontosságú. A klubvezetés a közelmúltban bebizonyította, hogy időnként hajlandó egyet hátrébb lépni és autonómiát adni egyes embereknek. Ez egy pozitív, sőt kulcsfontosságú tulajdonság. Sajnos a negatívum, hogy ezt a hátralépést eddig mindig rosszkor, a nem megfelelő emberek javára tették Jan Van Daelék. Ezt tapasztalhattuk Storck, Guľa és Gleb Platov esetében is, hiszen a két vezetőedző saját kérésére hozott játékosai nem igazán váltak be, míg Platov sportigazgatóként hozott döntéseit értelmezni is nehéz, pozitív jelzőkkel minősíteni pedig egyenesen lehetetlen.
Alighanem most jött el a tökéletes pillanat egy komoly szakmai háttérrel és kapcsolatokkal rendelkező sportigazgató kinevezésére, akinek javára a szokásos egy helyett legalább kettőt kéne majd hátralépnie a vezetőségnek.
Tény, hogy egy jó szakember megszerzéséért (és fizetéséért) nagyon mélyen a zsebbe kell nyúlni, de ideális esetben ez a kiadás sokszorosan megtérül. Egy vízióval, koncepcióval és jó játékosmegfigyelőkkel rendelkező sportigazgató klasszisokkal többet ér a szerény portékájukat kínálgató, keselyűként a klubok körül köröző játékosügynököknél.
Kapcsolódó cikkünk
Nem akarjuk azt állítani, hogy a spanyol edző minden rossznak a forrása, ami az elmúlt hetekben történt a DAC-ban. A főkolompost ugyanakkor igenis Xisco Munoznak hívják.
Amikor Munoz 2023 novemberében megérkezett Adrian Guľa helyére, úgy tűnt, érti a dolgát. Bemutatkozása után a DAC nagyon gyorsan játszott három 0:0-t, amivel nyilván nem lett közönségkedvenc, de a spanyol edző legalább összerakta a védelmet, aztán meg is nyert pár meccset.
Tavasszal aztán úgy mutatott be emlékezetes menetelést a csapattal, hogy a télen kilenc (!) új játékost kapott a keretbe, de az érkezők nagyjából kétharmada használhatatlannak bizonyult (és ma már nincs is a klubban). Xisco Munoz viszont abból főzött, amije volt, és minden jel arra mutatott, hogy megtalálta a nyerő receptet.
A DAC kilenc bajnokin veretlen maradt, a csapat óriási hajrával még az ezüstérmet is megszerezte.
A bajnokság utáni szezonértékelőnkben azt írtuk, még három kész játékosra van szükség az aranyéremért való harchoz, és Jan Van Daele ügyvezető igazgató is valami hasonlóról beszélt egy szurkolói ankéton. A nyáron többek között érkezett Bernát a belga bajnokságból, hazatért Almási Laci és a Niké Liga egyik nagy tehetsége, Bajo is Dunaszerdahelyre tette át székhelyét.
Ezek nem feltétlenül voltak álomigazolások, de vitathatatlanul erősítést jelentettek a keretnek. És ami szintén nagyon fontos faktor volt: nem távozott egyetlen kulcsember sem.
Ezek után ki gondolta volna, hogy az új szezonban így félremennek a dolgok?
Búcsú a Konferencialigától, a Niké ligás színvonalhoz képest sem kiemelkedő Zirától? Kínos, 5300-as nézőszám a kerületi rangadón? Munoz valóságtól elrugaszkodott sajtótájékoztatói? Negatív nézőcsúcsok? Az utóbbi egy-két hónapban mindezt kipipálhattuk.
Nem akarjuk azt állítani, hogy a spanyol edző minden rossznak a forrása. A főkolompost ugyanakkor igenis Xisco Munoznak hívják, hiszen ő maga a bizonyíték, hogy a játékosok mennyivel többre képesek a mostaninál.
Ha egy csapat végigveri a mezőnyt tavasszal, mitől felejtett el focizni ősszel?
Még egyszer hangsúlyozzuk: nyáron egyetlen fontos játékos sem hagyta el a klubot. Azoknak a szurkolóknak pedig, akik momentán szélnek eresztenék a fél csapatot, itt jeleznénk a tények és számok nyelvén: egy ezüstéremre képes csapat felét küldenék el. Nyilván rá kell nézni a focisták körmére is, hiszen teljesen mindegy, ki az edző, nekik kötelességük hajtani. De itt említsük meg azt az adatot, amiről a játékosok a nagymihályiak elleni 0:1 után beszéltek: eszerint kimagasló futómennyiséget produkáltak a DAC-védők – azaz a gond nem fizikai, és a tavaszi menetelés alapján nem is képességbeli. A gond mentális.
Búcsúzóul két dolgot jegyezzünk meg a spanyol edző kapcsán. Viszonylag kevés helyen esett említés Munoz szegényes angoltudásáról, márpedig ha az angolul jellemzően jól beszélő újságírók homlokráncolva próbálják megfejteni a tréner mondandóját, felmerül a kérdés: mennyire értette meg magát a játékosokkal az öltözőben?
Ami pedig a tréner pályán alkalmazott taktikáját illeti… Három középső védő, két szélső védő. Eddig oké, ez egy ismerős rendszer, de haladjunk tovább: ehhez jön három belső középpályás, akik között nincs sem igazi ütközőember, sem klasszikus irányító, elöl pedig két támadó, Almási játékba rázódásáig jellemzően befejező csatár nélkül. Végigvettük magunkban a nem kevés topligás focimeccset, amit az elmúlt években láttunk, de ki merjük jelenteni: ez a taktika ezen a szinten páratlan(ul furcsa).
Adrian Guľa mellett a drukkerek kisebbik, de nem elhanyagolható része a menesztés pillanatáig kitartott. Munoz ezt nem mondhatja el magáról, mivel gyakorlatilag mindenki között konszenzus, hogy ebben a leamortizálásban kulcsszereplő volt.
November 27-e örömünnep lett a DAC-tábornak. Biztosak vagyunk benne, hogy Branislav Fodrek irányítása alatt fellendülés következik, de a realitás talaján maradva, amíg a zsolnaiak nem tartanak egy drasztikus kiárusítást, idén ez a legjobb esetben egy bronzérem lehet a csapatnak. És azt mondanunk sem kell, hogy a DAC-szurkoló az ezüstérmek után nem arra vágyik.
A dunaszerdahelyi klub az elmúlt öt évben többször is remek üzletet kötve adott el játékosokat, de egyrészt az igazolt játékosok számát tekintve elenyészően kevés az ilyen sikeres transzfer, másrészt Krstovic másfél évvel ezelőtti távozása óta egyáltalán nem látni, ki lesz a következő játékos, akiért milliós ajánlatban reménykedhet a klub. A helyzetet súlyosbítja, hogy a jelenlegi keret két legminőségibb légiósa, Brunetti és Andzouana jelen állás szerint nyáron szabadon igazolhatóként távozhat.
A szlovák ligáról beszélünk, itt létfontosságú jó érzékkel igazolni és játékosokat felépíteni.
Utána pedig ugyanolyan fontos a legjobbakat a legjobbkor és a legtöbbért eladni. Ez egy művészet, és amíg a DAC nem táplálkozik egy Slovanhoz hasonló, irdatlan nagy tőkéből, addig a klubnak bizony egy művészre van szüksége. Sőt. Ha valaha bajnokságot akar nyerni és Konferencialigát játszani, akkor egy korszakalkotó művész kell a Csallóközbe.
Škrtel kinevezésénél tudatosította a vezetőség, hogy esetleg sok szurkolónak nem fog tetszeni az érkezése? Škrtel aztán egy hónappal később hirtelen és szűkszavúan távozott. Maradt önben kimondatlan szó az eset kapcsán? És mit lehetett leszűrni ebből a történetből?
Közös munkánk során magunk között és a külvilág felé is világosan és átláthatóan kommunikáltuk célunkat: a DAC fejlesztését. Mielőtt aláírta a szerződését, Martin egyértelműen kifejezte ambícióját, hogy szeretne bizonyítani a szlovák labdarúgás világában. A többit pedig már elmondtuk akkor, amikor az útjaink szétváltak.
Xisco Munoz sokkal később távozott, mint azt a szurkolók szerették volna, akik heteken át tüntettek ellene. A vezetőség a korábbi edzőkhöz képest most lassabban szánta rá magát a menesztésre. Mi volt ennek az oka? A pletykák Munoz magas lelépőpénzről is szóltak, erre kíván reagálni?
Munoz érkezése után letette nálunk a névjegyét. Ne felejtsük el, hogy miután aláírtunk vele egy hosszabb távú szerződést, a hatodikról a második helyre vezényelte a csapatot. A vezetőség kötelessége, hogy korrekt munkakörülményeket teremtsen a dolgozók és a játékosok számára. Ez azt is jelenti, hogy támogatni és korrigálni kell őket a rendelkezésre álló eszközökkel, amikor szükséges. Amikor a hajónk előszőr sziklának ütközött (a Zira ellen), akkor megpróbáltunk segíteni a navigálásban. De amikor a hajó folyamatosan újabb sziklának ütközött és úgy tűnt, hogy zátonyra fut, már drasztikusabb lépésre volt szükség.
Hogy ez azt jelenti, hogy csak az edző a felelős? Egyáltalán nem. Én és a játékosok ugyanúgy felelősek vagyunk. De a játékosokat nem lehet csak úgy kirúgni.
Mi, újságírók októberben-novemberben a meccsek után sokszor éreztük a játékosokkal kapcsolatban, hogy nincsenek ott fejben, frusztráltak, és bár konkrétan nem beszéltek róla, de soraik között a Munozzal való elégedetlenség is érezhető volt. Beszélt a vezetőség a játékosokkal ebben az időszakban? Monitorozták, hogy milyen a kapcsolat edző és játékos között, hogy milyen a hangulat az öltözőben?
A vezetőségben ugyanezt éreztük és láttuk. Októberben, közvetlenül a kassaiak elleni mérkőzés után már foglalkoztunk ezzel. Találkozót szerveztünk a csapatkapitányokkal, ezáltal létrejött egy platform, ahol a javulást segítő konkrét intézkedéseket osztottuk meg egymással, beszélgettünk a felelősségvállalásról és hogy min kell változtatni. Ennek rövid távon volt némi hatása, de a besztercebányaiak elleni kupameccs után már nem javult többé a helyzet.
Mekkora játékosmozgás várható a télen? Sok érkezőre és távozóra kell számítani? Van olyan játékos a keretben, akiről már most biztosan tudni, hogy a télen távozik?
Nem számolunk jelentősebb játékosmozgással. 2-3 minőségi játékost szeretnénk igazolni, és már a jövő nyarat szem előtt tartva építeni a csapatot.
Jövő nyáron olyan fontos játékosoknak is lejár a szerződése, mint Brunetti, Andzouana, Dimun és Herc. Történtek-e már (vagy lesznek-e) bármelyikükkel tárgyalások a hosszabbításról?
A DAC számára azok a fontos játékosok, akik legalább a 2–3. helyre tudják vezetni a csapatot. El kell ismerni, hogy ettől most nagyon messze vagyunk.
Vannak minimális elvárásaink, és most jóval a minimum alatt vagyunk. Fel kell mérnünk, hogy mely játékosok viszik a csapatot a megfelelő irányba.
Branislav Fodrek irányítása alatt az eredményesség nem, de a játék javult. Mekkora esély van rá, hogy ő marad az edző? Vagy más szakemberben gondolkodik a vezetőség? Mikorra várható döntés az ügyben?
Több opciót is mérlegelünk, és várhatóan az év végére lezárjuk a stáb összetételét érintő, jelenleg még nyitott kérdéseket.
Jelenleg a DAC a negyedik a tabellán. Az első helyezett Slovan 20, a harmadik Spartak pedig 12 pontra van. Mi számítana sikernek tavasszal? Biztos nemzetközi szereplést csak a 3. hely ér, de az momentán nagyon messzinek tűnik.
Egy győztes csapatot akarok látni, amely elkötelezett a klub és a klub által képviselt célok iránt. Elfogadhatatlan, hogy a második egymást követő évben a téli szünet idején még nem biztos a helyünk a felsőházi rájátszásban. Tavasszal lesz rá négy meccsünk, hogy bebiztosítsuk helyünket a top 6-ban. Szeretném, ha az olyan saját nevelésű játékosainkat, mint például Bősze Levente, többet látnánk a pályán, valamint hogy már most lerakjuk az alapokat a sikeres nyárhoz és egy jó szezonkezdethez. Emellett továbbra is bízom benne, hogy bebiztosítjuk az európai kupaszereplésünket valamilyen módon.
Kapcsolódó cikkünk
Nem akarjuk azt állítani, hogy a spanyol edző minden rossznak a forrása, ami az elmúlt hetekben történt a DAC-ban. A főkolompost ugyanakkor igenis Xisco Munoznak hívják.
Amikor Munoz 2023 novemberében megérkezett Adrian Guľa helyére, úgy tűnt, érti a dolgát. Bemutatkozása után a DAC nagyon gyorsan játszott három 0:0-t, amivel nyilván nem lett közönségkedvenc, de a spanyol edző legalább összerakta a védelmet, aztán meg is nyert pár meccset.
Tavasszal aztán úgy mutatott be emlékezetes menetelést a csapattal, hogy a télen kilenc (!) új játékost kapott a keretbe, de az érkezők nagyjából kétharmada használhatatlannak bizonyult (és ma már nincs is a klubban). Xisco Munoz viszont abból főzött, amije volt, és minden jel arra mutatott, hogy megtalálta a nyerő receptet.
A DAC kilenc bajnokin veretlen maradt, a csapat óriási hajrával még az ezüstérmet is megszerezte.
A bajnokság utáni szezonértékelőnkben azt írtuk, még három kész játékosra van szükség az aranyéremért való harchoz, és Jan Van Daele ügyvezető igazgató is valami hasonlóról beszélt egy szurkolói ankéton. A nyáron többek között érkezett Bernát a belga bajnokságból, hazatért Almási Laci és a Niké Liga egyik nagy tehetsége, Bajo is Dunaszerdahelyre tette át székhelyét.
Ezek nem feltétlenül voltak álomigazolások, de vitathatatlanul erősítést jelentettek a keretnek. És ami szintén nagyon fontos faktor volt: nem távozott egyetlen kulcsember sem.
Ezek után ki gondolta volna, hogy az új szezonban így félremennek a dolgok?
Búcsú a Konferencialigától, a Niké ligás színvonalhoz képest sem kiemelkedő Zirától? Kínos, 5300-as nézőszám a kerületi rangadón? Munoz valóságtól elrugaszkodott sajtótájékoztatói? Negatív nézőcsúcsok? Az utóbbi egy-két hónapban mindezt kipipálhattuk.
Nem akarjuk azt állítani, hogy a spanyol edző minden rossznak a forrása. A főkolompost ugyanakkor igenis Xisco Munoznak hívják, hiszen ő maga a bizonyíték, hogy a játékosok mennyivel többre képesek a mostaninál.
Ha egy csapat végigveri a mezőnyt tavasszal, mitől felejtett el focizni ősszel?
Még egyszer hangsúlyozzuk: nyáron egyetlen fontos játékos sem hagyta el a klubot. Azoknak a szurkolóknak pedig, akik momentán szélnek eresztenék a fél csapatot, itt jeleznénk a tények és számok nyelvén: egy ezüstéremre képes csapat felét küldenék el. Nyilván rá kell nézni a focisták körmére is, hiszen teljesen mindegy, ki az edző, nekik kötelességük hajtani. De itt említsük meg azt az adatot, amiről a játékosok a nagymihályiak elleni 0:1 után beszéltek: eszerint kimagasló futómennyiséget produkáltak a DAC-védők – azaz a gond nem fizikai, és a tavaszi menetelés alapján nem is képességbeli. A gond mentális.
Búcsúzóul két dolgot jegyezzünk meg a spanyol edző kapcsán. Viszonylag kevés helyen esett említés Munoz szegényes angoltudásáról, márpedig ha az angolul jellemzően jól beszélő újságírók homlokráncolva próbálják megfejteni a tréner mondandóját, felmerül a kérdés: mennyire értette meg magát a játékosokkal az öltözőben?
Ami pedig a tréner pályán alkalmazott taktikáját illeti… Három középső védő, két szélső védő. Eddig oké, ez egy ismerős rendszer, de haladjunk tovább: ehhez jön három belső középpályás, akik között nincs sem igazi ütközőember, sem klasszikus irányító, elöl pedig két támadó, Almási játékba rázódásáig jellemzően befejező csatár nélkül. Végigvettük magunkban a nem kevés topligás focimeccset, amit az elmúlt években láttunk, de ki merjük jelenteni: ez a taktika ezen a szinten páratlan(ul furcsa).
Adrian Guľa mellett a drukkerek kisebbik, de nem elhanyagolható része a menesztés pillanatáig kitartott. Munoz ezt nem mondhatja el magáról, mivel gyakorlatilag mindenki között konszenzus, hogy ebben a leamortizálásban kulcsszereplő volt.
November 27-e örömünnep lett a DAC-tábornak. Biztosak vagyunk benne, hogy Branislav Fodrek irányítása alatt fellendülés következik, de a realitás talaján maradva, amíg a zsolnaiak nem tartanak egy drasztikus kiárusítást, idén ez a legjobb esetben egy bronzérem lehet a csapatnak. És azt mondanunk sem kell, hogy a DAC-szurkoló az ezüstérmek után nem arra vágyik.
Van-e olyan játékos, vagy bármilyen momentum, amit az elmúlt hónapokból akár pozitív, akár negatív értelemben mindenképp meg szeretne említeni?
Én mindig pozitívan gondolkodom. Tuboly Mátét és Bősze Leventét választanám. A negativitás közepette hajlamosak vagyunk elfelejteni azt a kiváló munkát, amit egyesek a fejlődésük érdekében tesznek. Úgy gondolom, hogy mindketten megmutatták a minőségüket a kevés rendelkezésükre álló játékperc során. Szerintem készen állnak rá, hogy a csapatban fontosabb szerepet töltsenek be.
A szezon utolsó néhány hazai meccsére 2000 körülire esett vissza a nézőszám. Szeretne valamit üzenni a távolmaradó szurkolóknak?
2022 telén egy hosszabb interjút adtam ennek a lapnak. Akkor egy hasonlóan katasztrofális szezont éltünk át, az idő tájt váltotta Németh Antalt Joao Janeiro a vezetőedzői poszton. Abban az őszi szezonértékelőben azt mondtam, hogy újra kell építenünk a csapatot és a következő szezonban a bajnoki címért kell harcolnunk. Bár mindenki szkeptikus volt, ez végül így lett.
Ma azt szeretném üzenni a kedves szurkolóinknak, hogy ne hagyják magukat befolyásolni a szkeptikusok által. Vissza fogunk kerülni oda, ahová tartozunk.
Vannak emberek, akik nevetség tárgyává teszik a DAC-ot és ebből próbálnak megélni, de nekik fogalmuk sincs, miről szól valójában a DAC. El fogjuk érni, hogy újra büszkék legyenek ránk a szurkolóink. Üzenem nekik, ne becsüljék alá saját erejüket és felelősségüket abban, hogy energiát biztosítanak szeretett csapatuk számára. Veletek semmi sem lehetetlen!
A játékosok közül Matej Trusa és Tuboly Máté jelent meg nyilatkozni a médiának.
Érzésre szuperül vagyok, bár egyelőre fizikai kontaktusban még nem volt részem az edzésen
– fogalmazott a néhány napig még individuálisan készülő Trusa.
Magyar csapattársa szerint mindannyian készen állnak az új kihívásokra.
Sikerült kipihenni magunkat, megcsináltuk a házi feladatot és most itt vagyunk. Karácsony előtt tudtuk meg, hogy Fodrek marad a vezetőedző, aminek én személy szerint örülök. Vele játék szempontjából jó volt az utolsó három őszi meccs, bár eredmény szempontjából nem igazán. De ahhoz képest, ahogy korábban történtek a dolgok, nagy volt a változás. Sajnálatos, hogy most az első hatba kerülésről kell beszélnünk, de ott a helyünk és ezt meg is fogjuk mutatni
– mondta a magyar középpályás, akit megkérdeztünk, milyen változásokra számít a csapat játékában a Munoz-féle taktika után.
Úgy gondolom, hogy inkább a labdabirtoklásra, a támadófocira és a minél több helyzetre fog épülni a játékunk. Több mindent én sem mondanék, míg az edzéseken jobban bele nem megyünk a taktikába az erőfejlesztések után.
A sárga-kékek öt mérkőzést abszolválnak a téli felkészülési időszakban: a ZTE elleni első meccset Gyirmóton, a besztercebányiak elleni főpróbát hazai környezetben, míg a középső hármat egy törökországi edzőtáborozás során. Az Antalya tartományban található Larában a DAC előbb a szerb Csukaricskivel, majd a prágai Duklával találkozik, harmadik és egyben legnagyobb próbatételként pedig az ukrán bajnokságban remeklő Olekszandrija vár rá, amely a Dinamo Kijev mögött, a Sahtart megelőzve a második helyen telel.
A tavaszi szezon február 8-án, a Skalica elleni hazai bajnokival kezdődik a DAC számára, az alapszakasz fennmaradó mérkőzeseit a nagyszombatiak (idegenben), a zsolnaiak (i) és a rózsahegyiek (otthon) ellen játsszák a sárga-kékek.
Érdekes
Filipe, Kalcasz, Németh–Brunetti, Andzouana, Mendez, Csinger, Kacsaraba, Gruszkowski, Yapi, Blaško, Bajo, Bernát, Dimun, Ramadan, Bősze, Herc, Vitális, Jenčuš, Tuboly, Barisic, Bassey, Redzic, Trusa, Zápražný, Almási, Modesto, Beugre.
Hiányzott: Popovics, Ortiz (szabadság), Csinger, Redzic (sérülés), Szendrei (távozófélben)
Az első edzésen részt vettek
Az Ön pozíciója ugyanaz a válogatottnál, mint a DAC-ban, de a két munka között valószínűleg bőven akadnak különbségek is.
A klub napi szintű munkának számít, míg a válogatottban 5-6 összetartás van évente, amelyek során 0-24-ben együtt vagyunk a játékosokkal. A nemzeti csapat új edzőjének szerepe van abban, hogy a munkám túlmutat a szokásos kereteken: én Calzona segítőjével, az olasz erőnléti edzővel tartom a kapcsolatot. Ő figyel 50-55 játékost, és ha valamelyiküket idő előtt, gyaníthatóan sérülés miatt lecserélik, akkor rögtön kapok egy sms-t, hogy vegyem fel a kapcsolatot a játékossal vagy a kluborvossal, hogy mi történt. Ki kell derítenem a sérülés jellegét. Ez egész évben így működik, nemcsak a válogatott-terminusok előtt. A válogatottal kapcsolatban említhetném például azt is, hogy rengeteg kiegészítő és gyógyszeres kezelés van manapság, így a doppingveszély miatt ellenőrzés alatt kell tartani azt, hogy a játékosnak milyen anyag kerül a szervezetébe. Ez általában úgy működik, hogy elküldik vagy megmutatják nekem a gyógyszer nevét, amit kaptak, én pedig megnézem, mit tartalmaz és jóváhagyom (vagy nem) a szedését. Ugyebár felmerülhet a kérdés, hogy ezt miért nem a kluborvosokkal oldják a játékosok.
Sok esetben ezt teszik, csak én nagyon jó kapcsolatban vagyok a játékosokkal és bíznak bennem, elsősorban hozzám fordulnak.
Még egy plusz dolog van a válogatottban a klubmunkához képest, az pedig az étrend kialakítása, amit az erőnléti edzőkkel és néhány tapasztaltabb kerettag segítségével állítunk össze.
Remek dolog, hogy mindezt elmondja, hiszen a szurkolók esetleg csak akkor találkoznak a csapatorvos nevével, amikor nyilvánosságra kerül a diagnózis egy sérülésről. Vagy amikor látják Önt, ahogy ott áll készenlétben a pálya szélén, hogy befusson ápolni. A munkája viszont sokkal komplexebb.
Úgy szoktam fogalmazni, hogy a meccs – amikor már ott ülök a kispadon – számomra egy ünnep, hiszen részese lehetek a légkörnek, az izgalomnak, a miliőnek. A meccs egy egész heti munka kicsúcsosodása, hiszen a hét folyamán nemcsak én, hanem a többi kolléga is komplex munkát végez azért, hogy mi és a játékosok oda eljussunk. Sokszor zajlik a tanácskozás, a dilemmázás egy adott sérülés miatt és sokat gondolkodunk azon, hogy jól döntöttünk-e a játékosokkal kapcsolatban, emiatt még a meccs közben is izgulunk. Amit a tévében látni, az csak a jéghegy csúcsa.
Munkájából adódóan rengeteg helyen megfordult már, a DAC-cal és a szlovák válogatottal is sok országba eljutott. Van kedvenc, utazással kapcsolatos élménye?
Számomra ez egy életvitel, valóban sokat utazom. Amikor nyáron az Európa-bajnokságon voltunk, megszámoltam, hogy az öt hét alatt hét különböző szállodában aludtunk. Most már kialakult bennem egyfajta rutin az utazásokkal kapcsolatban – régen bőrönddel jártam, ma már össze tudok pakolni egy hátizsákba. Az egyik legnagyobb élményem az U15-ös válogatottal volt, amikor egy meghívásos tornán vettünk részt Kuala Lumpurban, Malajziában. Megnyertük a tornát, ami december 26-án kezdődött és január 12-ig tartott. Nagyon szép élmény volt egy távoli országban köszönteni az új évet.
Forrás:ujszo.com
Tovább a cikkre »
