A koronavírus-járvány újabb hulláma hatalmas terhet ró az egészségügyi ellátórendszerekre. A rossz járványügyi adatok, korlátozások és lezárások közepette érthető módon sokan ódzkodnak elmenni az egyébként szükséges szűrővizsgálatokra, még akkor is, ha az aktuális szabályozások éppen nem függesztették fel azokat.
A szűrővizsgálatok hihetetlenül fontosak azért, hogy egy adott betegséget minél korábbi stádiumban észrevegyenek. A korai felismerés szinte minden esetben gyorsabb, kevesebb szenvedéssel járó gyógyulást jelent. Az egyén egyértelmű érdekén túlmenően a szűrővizsgálatoknak nagy a társadalmi jelentősége is.
A kezelésekre, rehabilitációra fordított erőforrások lényegesen alacsonyabbak, ha idejekorán kiszűrik a betegséget.
Nagyon gyakori rendellenesség
Sok szűrővizsgálatot laikusként otthon értelemszerűen nem tudunk elvégezni. Az újszülötteket érintő csípőrendellenességek ellen viszont magunk is rengeteget tudunk tenni, kellő odafigyeléssel pedig a szűrővizsgálat esetleges elmaradásának sem lesznek negatív következményei.
A veleszületett csípőrendellenesség tipikus betegség, amit érdemes szűrni. Először is meglehetősen gyakori, akár minden kétszázadik újszülöttet is érinthet. Másodszor, ha időben nem veszik észre, súlyos következményei lehetnek. A veleszületett csípőrendellenesség következtében a gyermek mozgásfejlődése sérül, sánta lehet, később pedig mozgáskorlátozottság, fájdalmas csípőízületi kopás, arthrosis alakul ki.
Minél később veszik észre, annál nehezebb segíteni rajta, sokszor műtétekkel sem lehet érdemi javulást elérni. Fiatalkorban csípőprotézis beültetésére lehet szükség. Ellenben, ha észreveszik időben, még mielőtt járni tanulna, egyszerű beavatkozással az esetek döntő többségében helyre lehet állítani az egészséges, élettani állapotot a csípőízületben.
A csípőrendellenesség enyhébb formája a csípődiszplázia. Ez esetben a combcsont gömbölyű fejét befogadó ízületi vápa fejlődése elmarad, túl lapos lesz. Súlyosabb forma a csípőficam. Ebben az esetben a combcsont feje kicsúszott az ízületi vápából. A csípőficam sokkal gyakoribb lányoknál, valamint családon belül halmozódik. Ez azt jelenti, hogy ha már valakinél a családunkban előfordult, fokozottan kell figyelni a megjelenésére, ha gyermek születik.
A méhen belüli fejlődés befolyásolja a csípőficam kialakulását. Farfekvéses magzati pozíció, ikervárandósság, kevés mennyiségű magzatvíz következtében gyakoribb a csípőficam. Ennek az az oka, hogy a magzat pozíciója nem ideális, a csípőízületnek sincs kellő helye a megfelelő fejlődéshez.
Ultrahangos szűrés
Az újszülött szüleiben felébredhet a gyanú, ha pelenkázáskor a baba egyik alsó végtagja rövidebbnek tűnik vagy valamelyik comb kifeszítése nehézkes.
A végtag rövidülését egyszerűen vizsgálhatjuk: hanyatt fekvő csecsemő mindkét térdét hajlítsuk be. A csípőficamos oldalon a térd lejjebb áll. Legkönnyebben mégis a comb, légyékhajlat és a farpofák redőin láthatják, ha baj van. Ha ezek a redők nem egyformák, nem szimmetrikusak, csípőficam lehet a háttérben. A pontos diagnózishoz, a csípőrendellenesség mértékének megállapításához elengedhetetlen az ultrahangos vizsgálat. Célszerű ezt a baba hathetes korára időzíteni. Korábban alig látszik valami, még a combcsont fejének a csontmagva nem alakult ki, később pedig probléma esetén egyre nehezebb a helyreállító beavatkozás. Az ultrahangos vizsgálatot nem pótolja a legtapasztaltabb gyermekortopédus által végzett fizikai vizsgálat sem. Speciális műfogásokkal ugyan nagy biztonsággal diagnosztizálhatóak a súlyosabb esetek, az enyhébb csípőrendellenességek azonban rejtve maradhatnak. Ultrahanggal ezeket is észre lehet venni. A csípőficam az esetek körülbelül ötödében-harmadában kétoldali. Ennek a diagnózisában is kulcsfontosságú az ultrahangos csípővizsgálat.
A csípőrendellenességek kezelésében a legfontosabb, hogy olyan helyzetet biztosítsunk a combcsontnak és a csípőcsontnak, hogy az addig helytelenül alakult ízületi vápa kifejlődjön, megerősödjön. Ez a terpesztett csípőtartás. A terpeszpelenkázás segíti a combok megfelelően széttárt helyzetét. Súlyosabb esetekben kengyelre lehet szükség. A terpeszpelenkázás azért is fontos, mert ha bármilyen okból nem jutunk el kisbabánkkal az ultrahangos csípővizsgálatra hathetes kora körül, otthoni körülmények között megelőzhetjük vele a későbbi nagyobb bajt. Ha nincs csípőrendellenesség, ártani nem fog. Ha mégis van, segít helyrehozni a betegséget.
A terpeszpelenkázást kezdjük 6 hetes kor körül, mert akkor még a baba mozgásigénye eleve nem nagy, nem fogja őt annyira zavarni. Naponta legalább 4-6 órát hagyjuk a babán. A terpeszpelenkás kezelést pedig folytassuk 4-6, egyes esetekben 8 héten át.
A terpeszpelenka viselése mellett sokat segít, ha a babát a hasára fektetjük. Oldalára ne fektessük sose, és ne is pólyázzuk. A merev pólya, ami lerögzíti a baba végtagjait, sokat árt a csípőízület fejlődésének. Figyeljünk oda a babahordozókra is. A szakszerűen felkötött kendő jótékony hatású nemcsak a babának, hanem az édesanyának is. Helytelenül viseljük a babahordozót, ha a gyermek gerince, feje nincs megtámasztva, vagy görnyedt testhelyzetet vesz fel. A rossz pozíció a baba gerincét is terheli, fáradásos töréseket okozhat.
Ha ezekre az apró dolgokra odafigyelünk, már sokat tettünk a csípőrendellenességek megelőzéséért, akkor is, ha bármilyen okból nem jutunk el ultrahangos csípőszűrésre.
Megjelent a Magyar7 2021/48.számában.
Forrás:ma7.sk
Tovább a cikkre »
