Nyáry Erzsébet a szenci régióban a Csemadok meghatározó személyisége. A szenci alapszervezetnek több mint fél évszázada segítő, aktív tagja, az országos jelentőségű Szenczi Molnár Albert Napokat évtizedek óta szívén viseli. A Csemadok Szenci Területi Választmánya mellett működő ellenőrző bizottság elnöke, Szenc magyar eseményeinek krónikása.
Nagyon fiatalon lettél Csemadok-tag és egyből szerepet is kaptál. Hogy indult a csemadokos pályafutásod?
Elsős gimnazista koromban megalakult egy ifjúsági Csemadok, ekkor elnök lettem, igaz még nem voltak külön rendezvényeink, de minden rendezvényen részt vettünk, amit a városi Csemadok szervezett. Az iskola igazgatója, Herdics János, mint egy igazi példakép, mindig ott volt az első sorban és mutatta az utat, hogy fontos a Csemadok. Egyébként nagyon érdekes és jó rendezvények voltak akkoriban, sokszor a magyar alapiskola épületében voltak az előadások. Herdics János igazgató pedig figyelte, kik vannak jelen az előadásokon. Így is támogattuk a rendezvényeket. Érettségi után elkezdtem dolgozni, majd néhány év után Vojtek László indítványára bekerültem a Csemadok helyi szervezetének vezetőségébe, én lettem a titkár. Akkor még egészen másként működött minden, nem volt olyan lehetőség, mint ma, hogy sms-ben szétküldjük a meghívót a vezetőségi ülésre és mindenki megkapja, akkoriban még postán küldtük a meghívókat, vagy magunk kézbesítettük. Előfordult, hogy véletlenül a borítékba nem tettem bele a meghívót és Kovács tanító bácsival aztán sokáig ezen nevettünk. Szóval sok minden változott. Viszont jó, hogy ilyenekre is emlékszünk még. Nagyjából 10 évig voltam titkár. 1995-ben, azt követően, hogy felavatták a Szenczi Molnár Albert-szobrot, Spót Marikától átvettem a pénztárt és a könyvelést.
Nyáry Erzsébet díja (Fotó: Neszméri Tünde/Felvidék.ma)
Megélted, amikor Szenc többségében magyar város volt, mostanra viszont szórványba került a magyarság. Mi változott a Csemadok-munkában?
A régebbi szervezés kicsit nehezebb volt, abból a szempontból, hogy a meghívókat kézbesíteni kellett a háztartásokba, papír alapon. Akkor ennek köszönhetően megvolt a személyes kapcsolat, ilyen formában is. Most könnyebb a rendezvények reklámozása, a szenc.sk oldalon fent vannak a meghívók és onnan is tájékozódhatnak a magyarok. Minden rendezvényre készül meghívó. De a jegyeket mi magunk árusítjuk, nem a kultúrházon keresztül adjuk el. Minden vezetőségi tag tudja, kiket kell megszólítania, és elektronikusan is értesítjük a magyarokat a rendezvényekről, így látjuk biztosítottnak, hogy eladjuk a jegyeket, másrészt a személyes kapcsolattartás is fontos, ezért nem adjuk ki a kezünkből a jegyeladást. Azt is mondhatjuk, a csemadokos munka alapja a személyes kapcsolattartás. Százalékarányunkat tekintve kevesen vagyunk, de a régi szenci magyarság megmaradt, mivel Szenc járási székhely, így a járás magyar településeinek Csemadok-tagjaira is számíthatunk, ők is eljárnak Szencre a rendezvényekre.
Nyáry Erzsébet a díjátadón (Fotó: Neszméri Tünde/Felvidék.ma)
Mi a szenci Csemadok büszkesége?
Talán a Szenczi Molnár Albert Napok az egyik, mely országos rendezvény lett és ma már a területi választmány szervezi, de a mi segítségünkkel, viszont az 1960-as években a szenci helyi szervezet indította el, s megmaradtunk társszervezőknek, szerencsére már a környező falvak is bekapcsolódnak, így is segítjük egymást.
Szenczi Molnár Albert nagy büszkesége a városnak, egy olyan irodalmárról, nyelvészről van szó, aki maradandót alkotott.
Ugyan a vezetőségi tagok többször kifejtik, hogy sajnos kevés fiatal vállal vezető szerepet, de van utánpótlás-nevelés is a szenci Csemadok-alapszervezetnél.
Ez azért is fontos, mert össze kell fognunk, ha például a Möggyes Gyermek Néptáncegyüttesre gondolunk, az ennek jó példája, hiszen a Csemadok-alapszervezet és az alapiskola közös csoportja. A szülők is bekapcsolódnak a rendezvényekbe a gyerekek által. A gyerekek is érzik, hogy a Csemadok az összetartó erő. A néptáncoló fiatalokat közel hozzuk a kultúrához, és ezzel ők is megértik, mennyire fontosak a népi hagyományok, a kultúra. A játszóházat is a mi segítségünkkel valósítják meg, a városi támogatásból tudjuk őket segíteni. A Közgazdasági és Pedagógiai Szakközépiskolával is együtt dolgozunk, ők adnak helyszínt a játékesteknek és az MCC előadásainak. Együttműködünk a városi múzeummal is, előadásokat tartunk közösen is, nem mellesleg a múzeum vezetője, Strešňák Gábor a Möggyes vezetője is, 2025-ban munkásságát Csemadok díjjal jutalmazták. A magyarságunkat meg tudjuk élni a rendezvényeken, az is büszkeséggel tölt el, hogy mennyi díjat szereznek a magyar diákjaink, tanulóink. Szerencsére a szülők is járnak a rendezvényeinkre, mindenki a saját teleülésén tagja a Csemadoknak.
Mit várhatunk még a Csemadok Szenci Alapszervezetétől az idei évben?
Szeretnénk megemlékezni Farkas Jenő papköltőről, még áll a szülőháza, a tábla már elkészült, ősszel szeretnénk elhelyezni és egy emlékműsorral tisztelegni a munkássága előtt. Tervezünk kiállítást az életútjáról, számunkra ő kiemelkedően fontos személyiség. Szervezünk nótaesteket, s lesz bőgőtemetés idén is, húshagyókedden, február 17-én. Megtartjuk a hagyományos rendezvényeinket, lesznek író-olvasó találkozók, egészségnap, színházi előadások, játékestek, előadások, fel sem tudom mindet sorolni. Éves szinten ugyanis több tucatnyi rendezvényünk van. Amíg van Csemadok, van magyar kultúra, vagyunk mi is, mert ez megtartó erő. Meg tudjuk élni, a tagságunk is meg tudja élni a magyarságát, de ha mi nem szerveznénk magyar rendezvényeket, más nem tenné meg helyettünk. Szerencsére van két fiatal vezetőségi tagunk is, akik nagyon igyekvőek.
A Szenczi Molnár Albert Napok egyik megnyitóján (Fotó: Kaszás Kornél)
Számodra mit jelent a Csemadok, miért csatlakozzanak a fiatalok?
Nekem a családot is jelenti, a második családom. Havonta legalább kétszer találkozunk, de inkább gyakrabban.
Szeretetből, örömmel csinálom, a magyarságért, otthon is ezt tapasztaltam, hogy tenni kell a dolgunkat. Azt gondolom, hogy nagyon sok tapasztalatot, tudást és élményt ad a Csemadok,
az a sok rendezvény, amit szervezünk. Ilyenkor érezhetjük, hogy ez a miénk, a magyar kultúra a miénk, ez tart meg bennünket. El ne feledjük, ha nincs a Csemadok, ma sokkal kevesebb lenne a magyar iskola. Ahol nincs magyar iskola, sokszor csak a magyar misén és a Csemadok-rendezvényen van magyar szó közösségben, a családokon kívül. Szóval ezért fontos a Csemadok.
Neszméri Tünde/Felvidék.ma
Forrás:felvidek.ma
Tovább a cikkre »
