Könnyűzenei sorozatunkban kísérletet teszünk bemutatni azokat a felvidéki előadókat és együtteseket, akik, vagy amelyek a második világégés után jelentősebb sikereket értek el tájainkon lokális vagy országos szinten. Egyesek pályafutása a rendszerváltozáson túlra is átnyúlik, vagy csak azután kezdődött, s közülük néhány valamilyen formában még ma is tevékeny. Sorozatunk mai fejezetében a Qualiton együttes történetét ismerhetjük meg.
Az ipolyhídvégi Qualiton zenekar elődje az 1970. január 26-án megalakult Nebuló nevű formáció volt, amelynek a neve értelemszerűen arra utal, hogy a csapatot diákok alkották. Az öttagú zenekar szomszédos házak lakóiból verbuválódott. Bojtos Ervin dobolt, Bojtos Zoltán harmonikázott (ő lett a zenekarvezető is), Lukács Imre a szólógitárt kezelte, Saróka Ferenc ritmusgitározott, Stasny Antal volt a basszusgitáros, akinek a helyére került nagyjából egy év múlva Molnár Gyula, aki a mai napig a Qualiton basszusgitárosa. (Az énekesi feladatokat Imin kívül Saróka Ferenc és Molnár Gyuszi vállalta el.)
Már a kezdetekkor írtak saját dalokat, konkrétan négyet, amelyből kettőt jelenleg is játszanak. Az egyik az Egy kis patak partján, a másik pedig a Hűtlen lány.
1972. április 30-án zajlott Ipolykeszin a járási táncdalfesztivál, ahol közönségdíjas és második helyezett lett a csapat, és ezen a napon lett a Nebuló zenekarból Qualiton.
Zolczer László az 1973. szeptember 23-án megjelent Új Szó hasábjain számol be egy ipolyhídvégi fellépésről:
A SZISZ Veľký Krtíš-i (Nagykurtösi) Járási Bizottsága az Ipeľské Predmostie-i (ipolyhídvégi) SZISZ-alapszervezettel karöltve Ipolyhídvégen szeptember 1-én Ipoly menti ifjúsági találkozót rendezett. A most másodízben megrendezett találkozón 300 fiatal vett részt. A megnyitó után a fesztivál sportjelvénye megszerzéséért folyó versenyre került sor. A versenyzők távolugrásban, sportlövészetben és terepfutásban mérték össze erejüket. A fesztiváljelvényt 60 SZISZ-tag szerezte meg. A sportverseny lebonyolítása után az egyes ifjúsági szervezetek kultúrműsorral mutatkoztak be. Este az ipolyhídvégi Qualiton zenekar szórakoztatta a fiatalokat.”
Jámbor Valéria az Új Ifjúság hazai magyar amatőr előadóit bemutató „Pop tükör” című sorozatában ír kicsit részletesebben a zenekarról és az újság egy fényképet is közöl a csapatról. Az 1973. október 23-án megjelent lapszámban ezt olvashatjuk:
Három éve annak, hogy Ipeľské Predmostien (Ipolyhídvég) öt zenekedvelő fiatal elhatározta, beat-zenekart alakít. 1970 januárjában meg is alakult a zenekar, és rövidesen bemutatkozott. Azóta már az egész Ipoly völgye megismerte és megszerette. A zenekar tagjai: Bojtos Zoltán, a zenekar vezetője, harmonikán és orgonán játszik, a Zvoleni Magasépítő Vállalat központi- és vízvezetékszerelője; Bojtos Ervin dobos, a Zvoleni Járási Ipari Vállalat hűtőszekrény-javítója; Lukács Imre szólógitáros, a Lučeneci Magasépítő Vállalat ipari tanulója; Molnár Gyula basszusgitáros, a Tešmaki (Tesmag) Efsz gépszerelője; Saróka Ferenc ritmusgitáros, ipari tanuló. A kezdet nehéz volt, nem kaptak semmilyen támogatást, a felszerelést is saját maguk szerezték be. Szorgalomban és lelkesedésben azonban nem volt náluk hiány. Ennek köszönhető, hogy rövid idő alatt sok sikert értek el. Legutóbb a járási (Veľký Krtíš) táncdal- és beatfesztiválon a második helyen végeztek. Műsorukban a Bergendy-, Omega-, Expressz, és a košicei Meteor-együttes számai szerepelnek.”
1973 végén Bojtos Zoltán megkapta a behívóját, így aztán egyik napról a másikra Imre lett a billentyűs két évig. Ekkorra már egy régi típusú keletnémet Matador orgonát is beszereztek. Molnár Gyuszi szerzeménye, a Sötét az utca nagyjából ebben az időben születik meg. Közben csatlakozott Nagypál László gitáron, és egyben ő lett a technikai „szaki” is a zenekarban. Az együttes egyre több járási versenyre benevezett, de hagyományos koncertek abban az időben még nem voltak, inkább csak teadélutánok vagy bálok.
Mint már olvashattuk, Lukács Imi a losonci magasépítő vállalat ipari tanulója volt, ahol az Orfeus nevű sulizenekarban szintén játszott és ezzel az együttessel nagyon szép eredményeket értek el, például 1974-ben elsők lettek Pozsonyban az építőipari iskolák zenekarainak versenyén. Ekkor Imi párhuzamosan játszott a két zenekarban, a hétköznapokat az Orfeus-szal, a hétvégéket pedig a Qualitonnal töltötte. Saróka Feri már csak néhány fellépést vállalt el, helyére 1974-ben Leki Pali érkezett, aki énekelt is.
1975-ben Zoli visszatért, de újabb három zenekari tagot, Imit, Ferit és Ervint is behívták a seregbe, azaz három „nagy hal” egy ideig elköszönt a Qualitontól, de hogy az ne essen szét, helyettesítő muzsikusok érkeznek a csapatba: Szabos Péter dobos 1975-ben és 76-ban játszott a zenekarban, őt 1977-ig Kassai Lajos dobos-énekes váltja Ipolypásztóról. A kéméndi Bertók László szólógitáros szintén 1976-ban és 77-ben zenél az együttesben. 1976-ban Leki Pali is behívót kap, és majd csak két év múlva tér vissza. 1977-ben, amikor a három korábbi tag leszerelt, Nagypál László gitáros letette a hangszert, de ő lett a technikus és a hangosító. Mivel a két év katonai szolgálat után már ismét Bojtos Zoli volt a billentyűs, így Imi visszatért a gitárhoz. 1978-ban újra Leki Pali lett a szólógitáros és énekes, Imi a kísérő gitáros, Bojtos Ervin, Molnár Gyuszi és Bojtos Zoli maradtak a saját posztjaikon. Ebben az időben Imi már több dalt is írt, például a Várok egy lányra is 1978-ban született meg.
A Qualiton stílusa egyfajta átmenetet képezett a pop és a rock között, és a járáson kívül is már ismerték a csapatot, játszottak például a kéméndi szigeten az ifjúsági táborban, de eljutottak egész Rimaszombatig és szlovákok lakta falvakba is. Volt pár szabadtéri színpad, ahol felléptek, de igazából ezek nem voltak jól felszerelve. Az otthoni fellépéseken a magyar iskolából áthozták a dobogót, hogy ráférjen legalább a dob meg egy-két ember, és az olyan érzést keltett, mintha színpadon játszottak volna. Az ipolyhídvégi öreg kultúrházban akkoriban szalagos magnón felvettek pár szerzeményt, de azokat sajnos nem találták meg. Imi elmondása szerint egy ipolyviski koncertfelvétel is rögzítésre került, azonban annak is nyoma veszett.
1980-at írunk, közelgett a zenekar 10 éves jubileuma, s ekkor újabb dalok születtek. Imi többek között megírta a Szürke város vándora, a Nagy vihar, a Tíz év után és az Álomkép című dalokat. Az utóbbinak Leki Pali írta a szövegét és Imi a legszebb Qualiton-dalnak tartja. Ekkorra tehát már 12-13 saját dal volt készen és talán ez volt a zenekar legfényesebb korszaka. A helyi nemzeti bizottság (MNV, ma önkormányzat) elnökétől, Málik Józseftől kaptak támogatást a szabadtéri színpad megépítésére, amit négy hétvége alatt fel is építettek a Qualiton együttes tagjai, baráti köre és rajongói. A 10 éves jubileumi koncert belépőjegyéhez járt egy Qualiton-fénykép, ami lényegében egy olyan plakát fotója volt, amelyen a zenekar tagjai voltak lefestve. Ebből a fényképből 500 darab készült, s ez a jegyek árusítása után 10 órával mind elfogyott. Ez azt jelenti, hogy legalább 500-an biztosan voltak a koncerten, de Imi szerint jóval többen, mivel a környékbeli utcákban végig parkoltak, és alig lehetett közlekedni. Az akkori rezsim nem akarta megengedni a fellépést, mivel az előző évben volt egy ifjúsági találkozó, amelyen szintén nagyon sokan voltak, és a régi rendszer nem szerette, ha egy helyen akkor is nagy tömeg összpontosul, amikor nem a pártot, a szocializmust vagy a Szovjetuniót ünneplik. Imi így emlékszik vissza erre:
Málik Józsi bácsi közölte is a fiúkkal a hírt: – Gyerekek, le kell fújni a fellépést, mert nem engedte meg a járás! – Józsi bácsi, ha megengedte, ha nem engedte meg, akkor is lesz, mert már kiplakátoztuk mindenhol, és most már nem lehet visszamondani! A színpadot is megépítettük, és most már akármit mondanak, mi úgyis megcsináljuk a koncertet! – válaszoltuk. A szőlőhegyen sokaknak volt pincéje akkoriban a faluban, és a miénk mellett épp az akkori rendőrfőnöké volt. Az édesapám is mondta, de mástól is hallottam, hogy oda óránként jártak a motoros járőrök URH-adókkal a kezükben, és percről percre figyelték az akciót, állandóan jelentették, hogy mi történik. Szinte egy főhadiszállást építettek ki a borospincében. A koncert helyszínén pedig megszámlálhatatlan mennyiségű civil spicli flangált, akik csak arra vártak, hogy történjen valami rendkívüli. Nagyjából tudtuk, hogy a faluban kik a besúgók, azok közül mindenki ott volt.”
Ez a jubileumi koncert ráadásul kétnapos volt, 1980. július 18-án és 19-én rendezték meg. A Pigmeus lett volna az egyik vendégzenekar, de nem tudtak eljönni, a zselízi Proxima viszont ott volt. Sátorozási lehetőséget is biztosítottak a rajongóknak, mivel voltak messzebbről érkezők is, még Kassáról is jöttek. (Abban az időben nemigen rendeztek hasonló programokat, így az iskolás ismerősök baráti köre is eljött.) A második napon a zenekarokkal focizhattak a rajongók és az Ipolyra is lemehettek fürdeni, este pedig várt mindenkit az újabb fellépés.
1981-ben a Melódia amatőr táncdalénekeseinek és együtteseinek elődöntőjét a Nagykürtösi járás előadói számára az ipolynyéki művelődési otthon színháztermében rendezték meg, melyről Bodzsár Gyula is tudósított az Új Ifjúságban (1981.05.19.; 20. szám):
A verseny után a bíráló bizottság egyik tagját, Balázs Éva pedagógust kértem meg, hogy mondja el észrevételeit a látottakról, hallottakról. – A Melódia ’81 fesztiválon négy magyar és négy szlovák táncdalénekes, valamint öt együttes lépett fel. A magyar táncdalénekesek közül az ipolyhídvégi Antalicz János került az első helyre, a második Szabó Erzsébet, a harmadik Bali Katalin lett (mindketten Ipolynyékről). Antalicz Jánosnál éreztük leginkább azt, hogy együtt él, lélegzik a zenekarral. A második helyezett Szabó Erzsébet kellemes meglepetés, egyéniségéhez illő dalokkal meg a jó hangjával hatni tudott a közönségre. Bali Katalin jó mozgású, kellemes hangú lány. Neki és Antalicz Jánosnak üzenem, hogy a lezserséggel azonban nem mindig aratnak sikert a színpadon. – Miként szerepeltek az együttesek? – Nehéz volt a döntés, mert minden együttesnek saját szerzeményével is be kellett mutatkoznia. A zsűrinek kellet eldöntenie, hogy ebből mennyi a saját és mennyi az utánzat. A zenekarok versenyében az első helyezett az ipolyhídvégi Qualiton lett. Jól szerepelt a nagykürtösi Quo Vadis is, megelőzve a harmadik helyezett lukanényei Spektrum együttest. Az elmondottakhoz még csak annyit: a rendező szervek jól előkészítették a táncdalénekesek és zenekarok járási versenyét, és a nézőtér is megtelt közönséggel.”
A beszámolóból kiderül, hogy a Qualiton zenekar tarolt a versenyen, ráadásul a második és harmadik helyezett énekesnők 1983-ban csatlakoztak a zenekarhoz (Szabó Erzsébet a Qualiton félévszázados jubileumi koncertjén is előadott két saját szerzeményt), de ehhez az is kellett, hogy előtte „Pepsi” otthagyja a csapatot.
Szabó Erzsébettel és Bali Katalinnal a zenekar stílusa is még könnyedebbé vált, a saját dalok mellett Szűcs Judit és a Neoton Família slágerei is bekerültek a repertoárba. 1983-ban újra beneveztek a Csemadok által meghirdetett Melódia táncdalfesztiválra, ahol sikerrel vették a járási és a Füleken megrendezett területi fordulót is, így eljutottak Kassára a döntőbe. A füleki megmérettetésről Papp Sándor az 1984. január 3-án megjelent Új Ifjúságban részletes beszámolót közöl a fellépőkről:
Bali Katalin a nagykürtösi (Veľký Krtíš) járás képviseletében Ipolynyékről került az elődöntőbe. Igazi sztártípusként vitális mozgással adta elő első számát, a Jöjj el című dalt. A látványos produkció a dal modulálásával csorbát szenvedett, így a verseny legalacsonyabb pontszámát kapta a zsűritől. A második számmal azonban bebizonyította tehetségét, széles skálájú hanganyagát és csiszolt mozgáskultúráját… …Egy ügyes szerző-előadó tehetség is felbukkant. Az ipolynyéki Szabó Erzsébet Coca-Cola és Búcsúdal című szerzeményeit a Qualiton együttes zenéjére adta elő. Az elsővel bebizonyította, hogy nemcsak mint szerző, hanem előadóként is kiváló. Ez a szám lett a harmadik dobogós szerzemény. A Qualiton szintén ipolynyéki együttes, két saját szerzeménnyel is fellépett változó sikerrel. Mivel az együttes szólóénekese, Leki Pál hangszálbántalmak miatt nem szerepelhetett, sok minden változhat az országos döntőn.”
A kassai döntőt 1984 januárjában rendezték meg. Itt a szerzői kategóriában Szabó Erzsi a Coca-Cola című dalával a 6. helyen végzett, a Qualiton az Évszakok című dallal pedig 7. helyezett lett. Az utóbbi dal egy szomorú eseményhez kötődik, ugyanis egy srác emlékére íródott, aki tisztázatlan körülmények között kiesett a besztercebányai internátus egyik ablakán. Később ezt a dalt átdolgozták, az új címe Emléked mindig őrzöm lett, és a jelentése is bővült, ugyanis már nemcsak egy személyhez kötődik. A kassai döntőn történt egy szokatlan esemény is:
Amikor Kassán voltunk az országos döntőn, az öltözőben szórakoztunk, ismerkedtünk, énekelgettünk a főpróba után, s egyszer csak látom, hogy az énekesnőnknek, Katinak kidülled a szeme. Beleharapott az almába, az alma a kezében, és ő meg nem tudott megszólalni, mint Hófehérke. Rosszul nyelt, majd megfulladt. A többiek csak nevettek, azt hitték, hülyéskedik, de közben elkezdett vörösödni meg mindenféle színben »pompázott«. Gyorsan letettem a gitárt, ráütöttem a hátára és abban a pillanatban mindjárt kapott levegőt,”
mesélte a szó szerint lélegzetelállító történetet Imi.
Papp Sándor a döntőről is ír az Új Ifjúságban, Szabó Erzsébetről pedig fényképet is közöl a lap. Fél év múlva pedig meg is szólaltatja őt Bodzsár Gyula a Jó hangú varrónő című írásában (Új Ifjúság, 1984.07.24.):
A nyolcvanas évek közepére azonban megváltozott a zenei piac és az ízlés is, ráadásul időközben a zenekar tagjai megnősültek illetve férjhez mentek, megszülettek a gyerekek, így már nem maradt annyi idő a zenekarra. 1985-ben tehát egy hatalmas váltás következett, a zenekar vendéglátózásba kezdett, ami után kizárólag csak lakodalmakban és bálokban muzsikáltak. Az énekesnők kiváltak a zenekarból, majd Leki Pali is elment, helyette egy szaxofonista, Osoli Lajos érkezett 1987-ben. Később doboscsere is történt: Bojtos Ervin helyére Kostka Zdeno érkezett. Utána kész „átjáróházzá” vált a zenekar, megint Imi lett a billentyűs. Közben ismét doboscsere jött, de a dobokat a kétezres évek közepéig használták. Utána már csak duóban nyomta Imi és Lajos, de mindvégig élőben játszottak, egészen a 2010-es évek elejéig, amikor újra fordulat állt be, és ismét összeállt az „igazi” Qualiton.
Amikor előző énekesük, Pepsi agyvérzést kapott, egy jótékonysági koncertet is megszerveztek Ipolyságon 2010-ben. Azóta nagyjából folyamatosan muzsikálnak, például egyszer Ipolybalogon a Republic előtt is játszottak, Ipolyhídvégen pedig Nagy Feró és a Beatrice előtt. 2010-es évek második felétől már Zilahi Dávid dobol az újjáalakuláskor visszatért Bojtos Ervin helyett, majd nem sokkal utána érkezett az új énekes, Lenický Erik. A közelmúlt nagy dobása azonban mindenképpen a 2022-es jubileumi ipolynyéki fellépés volt november 26-án, mely az Idézem a múltat címet kapta. Az 50 éves ünnepi koncerten a következő összeállításban szerepelt a zenekar: Zilahi Dávid: dob Molnár Gyula: basszusgitár Leki Pál: szólógitár, ének Piatrik Tamás: szólógitár Lukács Imre: billentyűs hangszerek Lenický Erik: ének Vendégként Bojtos Ervin is dobolt négy dalban.
Imi ezúton is szeretné megköszönni a kultúrház vezetőjének és a támogatóknak, Greňo Gyuri (Dodi) technikusnak és fiainak, Dusánnak és Marosnak, és nem utolsósorban Ipolyhídvég polgármesterének, hogy létrejöhetett ez a fellépés. A koncert után tartott megvendégelésen is voltak vagy százötvenen, mesélte Imi, s hozzátette, hogy külön örültek a régi rajongóknak, akik vették a fáradtságot és ellátogattak a fellépésre.
Igaz, hogy végig amatőr zenekar voltunk, de úgy gondolom, hogy 50 év alatt azért valamit letettünk az asztalra, aminek talán nyoma maradt. Hogy folytatjuk-e, és ha igen, akkor milyen módon, azt még nem tudjuk, de bízom benne, hogy nyáron azért kapunk néhány felkérést, ha máshová nem, akkor pár falunapra. A szponzori adományokból egy kis pénz összejött, és szeretnénk végre megfelelő körülmények között rögzíteni a dalainkat, melyekből akár egy CD is összeállhatna”,
mondta bizakodva Imi. A csapat Facebook oldala itt érhető el.
A fejezet összeállításában nagy segítségemre volt a zenekar tagja Lukács Imre, továbbá Csáky Mátyás, akiknek köszönöm az együttműködést.
Forrás:ma7.sk
Tovább a cikkre »
