A politikai erőszak térnyeréséről, Trump felelősségéről és az amerikai demokrácia helyzetéről beszélgettünk Szabó Dávid külpolitikai szakértővel a Washington D.C.-ben tegnap lezajlott események kapcsán.
– Trump-párti tüntetők ostromolták meg az amerikai törvényhozás épületét, a Capitoliumot, ahol a szenátorok és a kongresszusi képviselők éppen az egyes szövetségi államok elektori szavazatait hitelesítését kezdték meg. Joe Biden megválasztott elnök szerint már-már lázadás történt. Minek lenne érdemes nevezni a tegnapi eseményeket?
– Egy spontán népfelkelés csíráját láthattuk. A jelenlegi tudásunk szerint nem egy szűk elitcsoport vagy valamilyen külső erő szabadította rá ezeket az embereket az amerikai törvényhozásra, hanem felháborodott emberek szerveződtek össze, és ők cselekedtek. Ez a műfaj már nagyon furcsának hat manapság, még Ukrajnában is jóval szervezettebb, megkonstruált eseményeket láthattunk 2013 végén. Trump támogatói olyan emberek, akik klasszikusan alulról szerveződnek, interneten informálják egymást. Most azért nyúltak ehhez az elkeseredett eszközhöz, mert elfogytak a jogi lehetőségek a választás eredményének megtámadására. Az már más kérdés, hogy maga Donald Trump hogyan viszonyul hozzájuk.
Szabó Dávid külpolitikai szakértő
– Mi a felelőssége a még hivatalban lévő elnöknek, Donald Trumpnak abban, hogy így elszabadultak az indulatok?
– Trump elnökválasztás utáni kiállása mindvégig ellentmondásos volt. Azt üzente a választóinak, hogy nem fogadja el a választás eredményét és ellenállásra szólított fel, de nem teremtette meg ennek a politikai feltételeit. Ha egy valódi követelésről lett volna szó, akkor jobban jelen kellett volna lennie, a kommunikációját is következetesebben kellett volna alakítania. Ki kell mondani:
Trump nem mutatta meg azokat a politikai erényeket a választást követően, amelyeket azelőtt a gyakorlatban kamatoztatni tudott, például a külpolitikában vagy a belpolitikai táborépítésben.
Nehéz ugyanakkor azt megítélni, hogy ez csak szimplán Trump vagy a Republikánus Párt politikai szervezőképességének hiányáról tanúskodik. November 3. után következetes munkával össze lehetett volna gyűjteni a 2024-es elnökválasztáshoz az indulótőkét, ehelyett Trump megítélésem szerint inkább lenullázta magát.
A Capitoliumot megostromlók a képviselői irodákba is betörtek: itt éppen Nancy Pelosi demokrata házelnök asztalánál fotózkodik egy Trump-szimpatizáns (Fotó: EPA/Jim Lo Scalzo)
Ráadásul a Capitolium ostroma szabadkártyát ad a demokrata establishmentnek, a liberális médiának, a szakértői elitnek arra, hogy minden lehetséges módon ellehetetlenítsék a nemzeti-konzervatív-keresztény értékeket képviselők ellenállását. Az Egyesült Államok mégiscsak egy alkotmányos demokrácia, ahol a jogi lehetőségek kimerítése után is lenne lehetőség arra, hogy politikai eszközökkel, ne pedig erőszakkal hátráltassák egy illegitimnek tartott adminisztráció munkáját. Az erőszak vagy annak látszata azonban túl magas labda a demokratáknak.
– Mit tehetett volna Trump másként?
– Léteznek demokratikus eszközei is az ellenállásnak, például a polgári engedetlenség. De sokféle módja lehetett volna annak, hogy hitelesebben képviselje a táborát. Ez a felemás beleállás viszont csak arra volt jó, hogy teljesen elszigetelje magát és egyben megadja a Biden-elnökség első évének a témát, vagyis azt, hogy milyen jogi eszközökkel lehet leszámolni a jobboldalisággal.
Trump-párti tüntetők a Capitolium előtt 2021. január 6-án (Fotó: EPA/Will Oliver)
– A híradások szerint legkevesebben négyen vesztették eddig életüket a Capitolium ostromában.
– Ezeknek a haláleseteknek akár még mártír hatása is lehet, mint tavaly májusban George Floyd halálának. Akkor azt a Black Lives Matter-mozgalom kihasználta, épített rá, és valódi mítoszt teremtett vele. Ilyen mítoszteremtő képességet, mint amivel a demokraták rendelkeznek, nem látok a mostani körülmények között a republikánus oldalon, de erre alapesetben nem is lenne szükség, hiszen a Trump-tábor természete egészen más, mint a médianyilvánosságból táplálkozó liberálisoké. Sem a Black Lives Matter, sem az Occupy Wall Street nem olyan alulról szerveződő, mint Trump támogatói bázisa.
– Hogyan nyerhetett ekkora teret a politikai erőszak az amerikai politikában?
– A politikai erőszakot nem a Trump-szavazók szabadították el, hanem tavaly tavasszal-nyáron azok, akik a Black Lives Matter-tüntetések idején elkövetett erőszakos cselekményeket, fosztogatásokat agyonhallgatták, relativizálták, vagy egyenesen letérdeltek mellettük. Ilyen értelemben a politikai erőszak szellemét nem tegnap engedték ki a palackból, hanem már tavaly.
Megrongált üvegablak a Capitolium épületében (Fotó: EPA/Michael Reynolds)
Borzasztó látleletet ad az Egyesült Államok állapotáról az, hogy nem maradt egyik oldalon sem olyan morális tekintély, aki hajlandó lenne kiállni a politikai értékviták erőszakos megoldásával szemben. Trump is támogatja a Proud Boyst, mint ahogy Biden is a Black Lives Mattert és az Antifát. Sokan még mindig azt hiszik, hogy a szélsőjobb előretörése a legnagyobb probléma Amerikában, pedig az sokkal nagyobb probléma, hogy nincsen már valódi tér arra, hogy a politikai vitákat lefolytassák.
Mindent jogi vagy identitáspolitikai térbe ráncigálnak, esetleg konkrétan erőszak tárgyává tesznek, tényleges politikai problémákról pedig nem lehet beszélni.
– Mi lesz a Trump-táborral, ha Trump elszigetelődik és politikai aktorként már nem tud cselekedni?
– Ennek a tábornak nagyon mélyen vannak a gyökerei, ráadásul nem járnak olyan státuszelőnyökkel, mint például a Black Lives Matter-mozgalommal való szimpatizálás, sőt. Azok a trumpisták, akik eddig kitartottak, ezután is ki fognak tartani, legfeljebb majd máshogy nevezik őket. Az, hogy ez a politikai mozgalom országos marad-e, már más kérdés. Szkeptikus vagyok azzal kapcsolatban, hogy Donald Trump képes lesz-e a kellő elszántsággal képviselni azt, amit a választások előtt is képviselt. Nem szabad elfelejteni: sokkal szélesebb és elkötelezettebb tábort tudott egyesíteni egyetlen zászló alatt, mint amire a Republikánus Párt egyébként képes lenne.
– Sok szenátor és kongresszusi képviselő az elektori eredmények hitelesítése során, még a Capitolium ostroma után is, például a pennsylvaniai eredmények elfogadása ellen szavazott. Mi lehet az ő motivációjuk akkor, amikor nyilvánvalóan nincs reális forgatókönyve, hogy Joe Biden helyett Donald Trump legyen az elnök?
– Azok a republikánusok, akik még mindig Trump mellett állnak, pontosan ismerik a szociológiai tényeket, a Trump-tábor erejét. Tudják, hogy ez a leginkább elkötelezett politikai közösség és egy ilyen politikai tőkét nem érdemes senkinek sem veszni hagyni Donald Trump esetleges háttérbe vonulásával sem. Lehet, hogy a jogi lehetőségek kimerültek, de hosszú távon fontos lehet, ki hogyan viszonyult a választás eredményéhez.
Mike Pence, az Egyesült Államok alelnöke, egyben a szenátus elnöke és Nancy Pelosi, a képviselőház elnöke az elektori kollégium szavazatainak hitelesítésekor a Capitoliumban az ostrom után, 2021. január 7-én (Fotó: EPA/J. Scott Applewhite)
– A Capitolium ostroma és az egész elnökválasztás körüli bizonytalanság felveti a kérdést, hogy az Egyesült Államok hogyan lehet hitelesen a demokratikus értékek fáklyavivője a jövőben.
– Igen, a demokrácia feletti őrködés, a világ csendőrének a szerepe egészen biztosan átértékelést kívánna. De bármennyire is megingott a morális alap, ne legyen illúziónk, Bidenéket semmi sem fogja megakadályozni abban, hogy továbbra is folytassák a demokráciaexportot. Lehet, hogy nehezebb dolguk lesz, de a határozottságukból aligha veszítenek majd. Képzeljük csak el, mi történne, ha a washingtoni eseményekhez akárcsak hasonló történne valamelyik, az Egyesült Államok által előszeretettel kritizált országban!
Amerikában most majd arra kell választ adni, hogy mi is fér bele a politikai véleménynyilvánítás szabadságába. Csak azok a politikai vélemények, amelyek preferáltak, vagy azok is, amelyek ezzel ellentétesek.
A jogi és procedurális kérdések amúgy is csak addig érdekesek a demokraták számára, amíg a republikánusok vannak hatalmon, a republikánusok pedig hagyományosan kevésbé aggódnak például a hatalmi ágakkal kapcsolatban. Nekik az alapvető, amerikai értelmezésű, alkotmányban rögzített polgári szabadságjogok a fontosak: személyi sérthetetlenség, magántulajdon, a központi adórendszer korlátozása, a fegyverviselés és a szólásszabadság jogai. A szenátusi matematika alapján most a leendő alelnöknek, Kamala Harrisnek döntő szava lesz, így nemcsak a végrehajtó, hanem a törvényhozói hatalom oldalán is rendkívüli befolyásra tehet majd szert, még ha ezt az alkotmány meg is engedi. Az amerikai demokrácia hosszú távú sorsát azonban mégsem az ilyen jellegű problémák határozzák majd meg, hanem például az, hogy Biden a következő négy évben tízmillió illegális bevándorlónak akar szavazati jogot adni.
Forrás:gondola.hu
Tovább a cikkre »
