Ferenc pápa karácsony éjjel, a megyéspüspökök az egyházmegyékben Szent Család vasárnapján nyitották meg a jubileumi, 2025-ös szentévet. A pápai bazilikákban és az ordinárius által kijelölt templomokban teljes búcsú nyerhető. A búcsú teológiáját járja körbe írásában Kálmán Peregrin teológus, ferences szerzetes, templomigazgató.
„Most elérkezett egy új jubileum ideje, amikor ismét kitárul a szent kapu, hogy élő tapasztalatot szerezhessünk Isten szeretetéről” – írja Ferenc pápa a 2025. évi jubileumot meghirdető bullájában (Spes non confundit, 6.). A pápai bazilikákban és a megyéspüspök által kijelölt templomokban a jubileumi évre biztosított kegyelmi lehetőségek minden hívő számára elérhetőek lesznek.
A búcsú a már megbocsátott bűnökért járó ideigtartó büntetések elengedése, amit az előírt feltételek teljesítése által nyerünk el az Egyház segítségével, amely Krisztus és a szentek elégtételt nyújtó érdemeinek kincstárát kezeli és részesít belőle. Ezt a bonyolult tételt rendünk alapítása színhelyének, a Porciunkula-kápolnának az oltárképe vizuálisan bontja ki számunkra, az ábrázolt jelenetben ugyanis Assisi Szent Ferenc angyaloktól kísérve felajánlja a kísértés kiállásában szerzett érdemeit a Feltámadottnak, aminek hatására a korábban sárkunyhóként ábrázolt Egyház domus aureává változik át.
Az Üdvözítő ezután rábízza az Egyházra a kegyelmi javak kiosztását, miközben a Szűzanya egyik kezével rámutat Fiára mint az Élet Urára, másik kezét pedig fiai felé tárja, így gyakorolva anyai és tanítványi hivatását.
Létezik tehát az Egyházban egy belső közösség, amely erősebb a gonoszság erőinél és amelynek hatása gyógyító a megbocsátott bűnök okozta sebek emlékének, nyomainak és terhének orvoslásában, aminek Szent Pál apostol is felismerte a távlatait: Örömmel szenvedek értetek és testemben kiegészítem azt, ami még hiányzik Krisztus szenvedéséből, testének, az Egyháznak javára (Kol 1,24). Az Egyház tapasztalata szerint a szenvedő lelkek vágynak arra, hogy segítségükre siessünk a kegyelem közvetítésének ezzel a gyakorlatával, és ha készek vagyunk élni a búcsúnyerés lehetőségével, akkor
A búcsú elnyerésének általános feltétele a 2025-ös jubileumi évben is, hogy tudatosan ellene mondjunk a bűnhöz való ragaszkodásnak, kegyelmi állapotban legyünk (tehát ne legyen feloldozatlan súlyos bűnünk), szentáldozáshoz járuljunk, imádkozzunk a pápa szándékára (Miatyánk, Hiszekegy és valamilyen Szűzanya-ima). A búcsút egy meghaltunkért vagy magunkért ajánlhatjuk fel (más élő személyért nem!).
Ilyen lehet templomunkban: szentmisén való részvétel; a beavató szentségeknek vagy a betegek kenetének kiszolgáltatására szolgáló szentmisén való részvétel; igeliturgia látogatása; bekapcsolódás az imaórák liturgiájába (olvasmányos imaóra, reggeli dicséret, esti dicséret), keresztút, a rózsafüzér imádkozása, az Akathisztosz himnusz éneklése, ugyanígy a szentségimádásba való bekapcsolódás és elmélkedés, amit a Miatyánk, Hiszekegy elimádkozásával és a Szűzanyához intézett fohásszal fejezünk be.
Ilyen alkalmak lehetnek még a lelkigyakorlatok, a II. Vatikáni Zsinat tanításáról és A Katolikus Egyház Katekizmusa szövegéről tartott képzési alkalom. Erre felhatalmazott gyóntatók pedig azokat az egyébként nem minden pap által feloldozható bűnöket is feloldozhatják, amelyeknek listáját a Szentszék később fogja közzétenni. Mindehhez pedig a szentszéki hivatal bátorítja a papságot, hogy minél szélesebb idősávokban biztosítsa a gyónás lehetőségét.
Vannak azonban olyan személyek – például az összes klauzúrás szerzetes és szerzetesnő, az idősek, a betegek, a fogvatartottak, valamint azok, akik kórházban vagy más helyen folyamatosan szolgálják a betegeket –, akik életállapotuk miatt nem tudnak kimozdulni, ezért a Szentszék illetékes hivatala nekik is ugyanilyen feltételek mellett biztosítja a búcsúnyerés lehetőségét, ha lélekben egyesülnek – például közvetítéseken keresztül – a kijelölt templomokban tartózkodó hívekkel, imádkoznak a Szentatya szándékára és a szentév céljainak megfelelő további imákat végeznek, felajánlva szenvedéseiket vagy életük nehézségeit.
de azok a hívek, akik a tisztulás állapotában lévő lelkek javára jótetteket végeztek, ha egy napon jogosan járulnak másodszor is szentáldozáshoz, ugyanazon a napon kétszer is teljes búcsút nyerhetnek, amely csakis az elhunytakért ajánlható fel (ennek a szentáldozásnak az eucharisztikus ünneplés keretén belül kell történnie).
A búcsúnyerésről szóló római dokumentum arra is meghív, hogy újra felfedezzük az irgalmasság testi-lelki cselekedeteit: enni adni az éhezőknek, inni adni a szomjazóknak, felöltöztetni a ruhátlanokat, befogadni a jövevényeket, ápolni a betegeket, meglátogatni a rabokat, eltemetni a halottakat, jó tanáccsal ellátni a bizonytalanokat, tanítani a tudatlanokat, inteni a bűnösöket, vigasztalni a szomorkodókat, megbocsátani a bántásokat, türelemmel elviselni a kellemetlen embereket, imádkozni élőkért és holtakért.
Ugyanilyen lehet a pénteki bűnbánati nap újrafelfedezése azáltal, hogy a bűnbánat szellemében legalább egy napig tartózkodunk az értelmetlen (valós és virtuális, például a média és a közösségi hálózatok által kiváltott) szétszórtságtól és a felesleges fogyasztástól (például böjtöléssel vagy az Egyház általános parancsainak és a püspökök előírásainak megfelelő önmegtartóztatással), továbbá azzal, hogy arányos pénzösszeget adunk a szegényeknek; vallási vagy szociális jellegű intézmények támogatásával, különösen az élet védelmének – annak minden szakaszában – és magának az életminőségnek a védelme érdekében, az elhagyott gyermekek, a nehéz helyzetben lévő fiatalok, a rászoruló vagy magányos idősek, valamint a különböző országokból származó bevándorlók érdekében, akik „elhagyják szülőföldjüket, hogy jobb életet keressenek önmaguk és családjuk számára”; szabadidőnk arányos részét közösségi érdekeket szolgáló önkéntes munkának vagy a személyes elköteleződés más hasonló formáinak szentelve.
Fotó: Lambert Attila (nyitókép), Fábián Attila (Portiunkula-kápolna), Merényi Zita
Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
