Mondhat bárki bármit, Jakab Péter minden tekintetben teljesíti azt a képet, amelyet a 21. században egy politikus megtestesít – tisztelet a kivételnek. Arrogáns, képtelen belátni, ha hibázik, nincs mögötte komoly világnézeti háttér és mindenekelőtt kiirthatatlan a közéletből, pióca módjára még akkor is felfelé bukik, ha hibát hibára halmoz, miközben átlagember számára felfoghatatlan összegeket lapátol be a saját javára. Persze Jakabnak a Jobbik berkein belül nincs hová felfelé buknia, hiszen eddig is ő volt a párt elnöke, ám újraválasztása az ismert tények fényében bőven kimeríti a fogalmat.
Jakab egyetlen talpon maradt kihívója, Stummer János a maga 27,8 százalékával nem bizonyult különösebben erős ellenfélnek, pedig a szándéknyilatkozatában egy meglehetősen magabiztos hangot sikerült megütnie. A „régi Jobbikot” persze ő sem kívánta visszahozni (tegyük hozzá, értelme sem lenne már), de a Jakab Péter-i úttól eltérően egy teljesen más jövőt képzelt el a pártja számára, amelyben egyszerre tartja a három lépés távolságot a baloldali összefogástól és igyekszik újra szalonjobboldali karaktert adni a Jobbik számára. Mi jól tudjuk, hogy ezek a kifejezések és tervek persze üres frázisok voltak, hiszen a langyosat még az Isten is kiveti, de a tisztújításon megmutatkozott, hogy a tagság túlnyomó többségének részéről már erre a minimális „jobboldali” elhajlásra sincsen semmiféle igény. Stummer egyébként a szándéknyilatkozatában így fogalmaz: „Aki óvott ennek az elnöki szándéknyilatkozatnak a beadásától, az azt mondta nekem: „ne tedd, mert bár sok dologban igazad van, a párt többsége nem így gondolkodik”. Lehet, hogy igazuk van.”
Hát igen, igazuk lett. Stummer bizonyára figyelmen kívül hagyta – vagy inkább csak nem akarja elfogadni – hogy a megmaradt tagságot már nem érdekli az okfejtése. Még ez a Vona Gábor-i út sem. Valóban nem így gondolkodnak már, így Stummer gondolatai – amelyek amúgy is langymelegnek bizonyultak – nem hullhattak termékeny talajra, nem akartak befogadni „új impulzusokat”. Apropó, tagság! Mindezeket természetesen abban a kontextusban írom, hogy a Jobbik még megmaradt tagságának jelentős része inkább illeszthető be Jakab Péter botcsinálta feudális környezetébe, semmint önálló gondolatokat megfogalmazni képes halmazba. Magyarul, aki a Jobbikot egy aktív, kezdeményező tagsággal ellátott szervezetnek hiszi még ma is, az szükségszerűen nem fogja megérteni az ott lezajló folyamatokat. „Amikor május 7-én találkozunk a kongresszuson, nézzetek majd szét magatok körül, hogy mennyien maradtunk. Veszedelmesen kevesen” – ismerte el szándéknyilatkozatában szintén Stummer.
Ezzel pedig vissza is tértünk a legelső gondolathoz. Jakab bár minden lehetséges téren elbukott már, ahol ember csak elbukhat, 2022 miliője a hozzá hasonló alakoknak kedvez. A tisztességteleneknek, a percembereknek, a becsteleneknek. A Jobbik frakciója és a pártalapítvány irreálisan magas összegekhez fog jutni évente, bőven jóllakik majd belőle minden Jakab-hívő, az eddig összegereblyézett pénzhez további 4 évig halmozhatnak újabb összegeket. Nagyon hülye az a Jobbik-párttag, vagy -szimpatizáns, aki ezt nem látja át és önként, dalolva képes saját szabadideje árán ingyen dolgozni egy ilyen pártnak mindenféle juttatás nélkül.
Reálisan szemlélve tehát 4 éve maradt Jakab Péternek és körének arra, hogy még jobban megszedje magát, aztán a Jobbik márkanév vélhetően most már tényleg a történelem szemétdombjára kerül, hiszen önálló életre nem képes, szövetségeseinek meg nincs igazán rá szüksége, legjobb esetben is lélegeztetőn tartják majd (erről majd mindjárt). Ám amíg a balliberális mikropártok a nagyvárosok és a pár darab személyhez köthető politikai befolyás miatt mindig ott tudtak csüngeni a nagyobb baloldali pártok oldalán, addig a Jobbik ebből a szempontból is kilóg ebből az összefogásból. Feladatuk a vidéki lakosság lenini behülyítése lett volna, ám erre az emberek jelentős része nem vevő, így Jakabék is kvázi munka nélkül maradtak.
Mindezen deficites kapcsolatok ellenére Gyurcsány Ferenc bizonyára örül a tisztújítás végeredményének. Stummer erélytelen, langymeleg szalonjobboldali elképzelései egy valódi jobboldali számára noha gyengének számítanak, a DK vezetője a háta közepére nem kívánt volna egy renitenskedő szövetségest. A kézivezérléssel működő Jakab sokkal kényelmesebb a számára, még akkor is, ha a Jobbik nem tud számottevő szavazótábort hozni a baloldalnak. Rendelkezésére áll majd egy olyan politikai klikk, amely bármiféle komoly hezitálás nélkül mindig hallgat majd a hívó szavára, így a DK elnöke könnyebben szalámizhatja fel azt, akit éppen akar. Egyszerűbben fogalmazva a Jobbik már halott, ám bebalzsamozott testét Jakabék kipreparálták és kiállították a közönségnek, pusztán anyagi és hatalmi érdekekből. S ha politikai klikkük „jól viselkedik” majd, még az is lehet, hogy Gyurcsány 2026-ban is megszánja őket néhány parlamenti hellyel. Elvégre a mérhetetlen, társadalmi támogatottsággal nem rendelkező Párbeszédnek is van parlamenti frakciója.
Tudom, hogy oly sokszor eltemettük már a Jobbikot, a kedves olvasó pedig bizonyára unja már ezt a sok temetést és várja, mikor döglik meg tényleg. Ám egy politikai párt halála különbözik egy emberétől, hiszen sokkal lassabban leheli ki a „lelkét”. Minden egyes írás, beszéd, megnyilvánulás, ahol a Jobbikot temettük, valódi temetés volt. Mind-mind, lépcsőzetesen járultak hozzá ahhoz a jelenlegi helyzethez, ahol az egykori jobboldali radikális párt a hagyományos értelmezés mentén már nem tekinthető politikai erőnek, önállóan már be sem jutának az országgyűlésbe, de még 71 jelöltet sem tudnának kiállítani. Egyetlen funkciója Jakab és körének anyagi vágyait hivatott kielégíteni.
Mert ez egy olyan világ, ahol a becstelen felfelé bukik, a tehetségtelen hatalomhoz jut, a becsületest pedig elnyomják és ellehetetlenítik.
Ábrahám Barnabás – Kuruc.info
Forrás:kuruc.info
Tovább a cikkre »
