Salkaházi Sára szociális testvért húsz éve, 2006. szeptember 17-én avatta boldoggá Erdő Péter bíboros, érsek Budapesten. Erre emlékezve a Szent István-bazilikában szeptember 13-án, vasárnap hálaadó szentmisét mutatnak be. A jubileumi ünnepre készülve Kővári Magdolna, a Szociális Testvérek Társasága központi elöljárója lelkigyakorlatos cikksorozatot állított össze. A bevezető részt olvashatják.
Ki ne akarna boldogulni az életben? Mindnyájan erre vágyunk, ezt kívánjuk szeretteinknek, gyermekeinknek. De vajon kinek mit jelent a boldogulás? Örömteli életet, értelmes életet, békés, nyugalmas, alkotó életet, hosszú életet? Egészséget, előrehaladást, munkát, sikert, jólétet, biztonságot? És mi van, amikor ezek mégsem jönnek össze úgy, ahogyan elterveztük? És
Hogyan lehet értelmes jövőt, boldogságot építeni az egyre feltartóztathatatlanabbul és követhetetlenebbül pörgő, és az emberi létet és a környezetünket egyre jobban veszélyeztető változások között?
Azt a kérdést vizsgálva, hogy merre tartunk emberiségként, hogy milyen irányt kellene választanunk emberi közösségként, XIV Leó pápa idén megjelent Magnifica humanitas (A csodálatos emberiség) kezdetű enciklikájában két bibliai képet állít elénk: Bábel tornyának építését (vö. Ter 11,1–9), amelynek alapmotivációja a büszkeségen és hatalmi vágyon alapuló biztonságkeresés. A grandiózus erőfeszítés öncélú, Isten áldása nélkül vágyik a mennyország elérésére, és a hatékonyság érdekében feláldozza az emberi méltóságot. Az eredmény káosz és széthullás. A másik bibliai kép pedig Jeruzsálem és a templom újjáépítése Nehemiás vezetése alatt (vö. Neh 1; 2). A vállalkozás középpontjában Isten áll, a kezdeményezések imából születnek és közösségileg valósulnak meg; előbb a kapcsolatok épülnek újjá és csak utána a kövek. Minden ember vállalja a saját szerepét annak tudatában, hogy ereje az Úrtól származik. (vö. MH 7-8.)
Boldogulásainkkal is – legyen az egyéni, vagy közösségi boldogság keresése – hasonlóképpen áll a dolog. Ha erőfeszítéseink öncélúak, nagyravágyók, hatalomra törők, büszkén és önelégülten Isten nélkül boldogulni akarók, hosszú távon nem teremnek nekünk boldogságot, még ha ideig-óráig sikeresnek is könyvelhetjük el az életünket. Tartós boldogságot, a nehézségek és bizonytalanságok között is békés és örömteli életet csak az Istenbe kapcsoltság nyújthat, ami szeretetre irányul.
A magyar nyelvben a boldog szó nem csupán egy érzés, vagy hangulat jelölésére szolgál; biblikus értelemben a boldogság áldottságot jelent, mint ahogyan azt a Jézus hegyi beszédében elhangzott boldogságmondásokban olvashatjuk (vö. Mt 5,3–10; Lk 6,20–23):
Kitől tanulhatnánk meg a „boldogulásnak” ezt a királyi útját, ha nem a boldogoktól, vagyis azoktól az előttünk járt keresztény testvéreinktől, akikről az egyház hivatalosan is kijelentette, hogy életükben hősies fokon gyakorolták a szeretetet, vagy szeretetből életüket áldozták másokért.
2026. szeptember 17-én lesz a 20. évfordulója Salkaházi Sára szociális testvér boldoggá avatásának. 1944. december 27-én halt vértanúhalált azokkal együtt, akiknek életét próbálta védeni az üldözőikkel szemben a gyűlölet sötét óráiban. A kor, amelyben élt, távolról sem volt egyszerűbb vagy békésebb jelen korunknál. Mégis, Sára testvér igazi boldogságra talált a háború és a fajgyűlölet vérzivataros éveiben is. A halála után ránk maradt naplófeljegyzéseiből kibontakozik előttünk az a sokszor küzdelmekkel teli belső lelki út, amely elvezette őt erre a boldogságra és a szeretet hősies gyakorlására.
Különleges év ez számunkra, szociális testvérek számára.
Így került sor a nyár folyamán olyan közösségi lelkigyakorlatra, ahol Sára testvérrel együtt járva tanultuk a szeretet útját.
Ám az ő életpéldája nem csak nekünk, szerzetes testvéreinek, hanem mindenkinek tud eligazítást adni a „boldogulás” útján, melynek feltétele a tiszta szív kimunkálása magunkban. Sára testvér megfogalmazásában ez azt jelenti, hogy szívünk „szabad szív, amely nincs megterhelve, lekötve semmivel. Szabadon szárnyal Isten felé […] Engedelmes szív, amely készséges mindenre […] és szerető szív! A szeretet nemcsak érzelem, nemcsak fellendülés, nem szép és jó gondolatok, nem jó elhatározás, hanem: cselekedet!” (1943. július 14.)
Ezért a boldoggá avatás évfordulója alkalmából örömmel osztjuk meg kincseit a tágabb olvasóközönséggel.
Tartsanak velünk ezen a rendhagyó lelkigyakorlaton, amelynek A boldogulás útja címet adtuk, kihasználva a szavak nyújtotta játékosság lehetőségeit. Mert itt többről van szó, mint egyszerű boldogulásról, ami természetes része az emberi méltóságnak, a méltó emberi életnek. A boldogulás boldoggá válás – akár kanonizáció révén, akár hétköznapi értelemben –, az istengyermekség méltósága, amely Krisztus által lett a mi örökségünk.
Hat téma mentén kaphatunk életleckéket Sára testvér naplófeljegyzéseiből az elkövetkező héten. A lelkigyakorlat szerkezete igen egyszerű: nem igényel többet, mint napi egy imára szánt órát hat napon át. Ehhez anyagot a Magyar Kurír oldalán találnak majd mindennap: minden témához egy-egy szentírási részt egy pár kísérő gondolattal, és idézetekkel Sára testvér naplójából; majd egy-két reflexiós kérdést, amiről el lehet beszélgetni az Úrral.
Kérjük Boldog Salkaházi Sára közbenjárását, hogy kitartsunk az úton, és bízzuk rá magunkat a Lélek vezetésére!
Fotó: Merényi Zita
Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
