Salkaházi Sára szociális testvért húsz éve, 2006. szeptember 17-én avatta boldoggá Erdő Péter bíboros, érsek Budapesten. Erre emlékezve a Szent István-bazilikában szeptember 13-án, vasárnap hálaadó szentmisét mutatnak be. A jubileumi ünnepre készülve Kővári Magdolna, a Szociális Testvérek Társasága központi elöljárója lelkigyakorlatos cikksorozatot állított össze.
1. NAP: A HÍVÁS
Téma: Életcél, életvitel, boldogság utáni vágy – „boldogulás”.
Szentírási részek elmélkedéshez:
„Kérlek tehát benneteket, testvérek, Isten irgalmasságára, hogy adjátok testeteket élő, szent, Istennek tetsző áldozatul. Ez legyen a ti ésszerű istentiszteletetek. Ne szabjátok magatokat e világhoz, hanem alakuljatok át értelmetek megújításával, hogy felismerjétek, mi az Isten akarata, mi a jó, neki kedves és tökéletes.” (Róm 12,1–2)
„Aki az ekére teszi a kezét, és hátratekint, nem alkalmas az Isten országára.” (Lk 9,62)
Valamennyien vágyódunk boldog, kiegyensúlyozott életre, amelynek világosan látjuk az értelmét és célját. Napjaink felgyorsult és kaotikus világában, amikor egyre több létbizonytalanság vesz minket körül, a nyugodt, boldog élet gyakran megvalósíthatatlannak tűnhet.
Szent Benedek regulájának prológusában olvassuk: „»Ki az az ember, aki életet óhajt és jó napokat kíván látni?« Ha ennek hallatára azt feleled: »Én«, akkor Isten ezt mondja neked: Ha igazi és örök életet akarsz, »tiltsd el a nyelvedet a gonosztól, és ajkad ne szóljon csalárdságot, fordulj el a gonosztól és tedd a jót! Keresd a békét, és járj utána!« Ha ezt megteszitek, szemem rajtatok lesz, és fülem meghallja könyörgéseteket. És még mielőtt segítségül hívnátok, azt mondom nektek: »Íme, itt vagyok«.” (Prológus 15–18)
Isten életre és boldogságra hív minket, reménységgel teli jövőt szán nekünk (vö. Jer 29,11). Mit kell hát tennünk, hogy ez az ígéret megvalósulhasson az életünkben? A Prológus legelső sora adja meg rá a választ: „Hallgasd figyelmesen a mester parancsait, és hajlítsd hozzá szíved figyelmesen.” Ez a figyelmes hallgatás és a szív odahajlása két olyan szóból meríti erejét, amelyek hivatásunk legmélyén rejlenek: szenvedély és cél. A szenvedély felszabadítja azt az örömet és energiát, amely Isten hívásából fakad. A cél pedig ezt az örömet és energiát olyan munkává formálja, amelyet másokért, a közjóért, a világ életéért végzünk.
Mindannyiunk életében jelen van a hívás – és a vágy, hogy szenvedélyesen és céltudatosan éljünk. Isten hívása nem feltétlenül látványos, vagy drámai módon érkezik meg hozzánk; sokszor a keresésünkben, a bizonytalanságainkban készíti elő Isten a válaszunkat. Válaszaink sem feltétlenül látványos hőstettek sorozatát kívánják tőlünk, mint inkább a hűséges kitartást a felismert úton a mindennapok feladatai közepette.
Sára testvér útja is tele volt kereséssel, küzdelemmel: a belső átalakulás útját járta. Isten minket is arra hív, hogy kereséseinkben, bizonytalanságainkban, küzdelmeinkben bátran hagyatkozzunk Isten hívására és ígéretére, amely mindig szűkös világunkon, énközpontú elrendezéseinken túlra hív minket, és rányitja szemünket egy nálunk sokkal nagyobb isteni tervre, amelynek a részesei vagyunk, és amelyben számítanak ránk.
Idézetek Sára testvér naplójából:
„Különféleképpen zörget az Úr. Mindig és mindenben meglátni és észrevenni a zörgetést. És azonnal megnyitni!… Mindenben: munkában, szórakozásban, pihenésben arra akarok gondolni: mit akar most az Úr tőlem? Hogyan zörget most, és hogyan nyitok én?” (1929. augusztus 31.)
„Uram, Te látod, hogy boldog vagyok. Nem azért, mert boldog akarok lenni, hanem mert Te mindehhez adod még azt a nagy ajándékot is, hogy a Te akaratod teljesítése és keresése engem egészen boldoggá tegyen.” (1929. szeptember 3.)
„A lelki életben egész reálisnak kell lenni. Lehet, hogy néha egészen kicsi, csekély és egészen prózai dolog az, ami a lelkemet betölti… Legyek szabad mindentől, nemcsak a nagy dolgoktól, hanem legfőképpen legyek szabad az apróságoktól. Hogy készek legyünk a földi boldogságot feláldozni, ez nem cél. A célja a lemondásnak a több boldogság.” (1929. szeptember 21.)
„Újjászületni… Krisztusban és Krisztus szeretetében. Ebben akarok újjászületni és mindent, ami velem összefügg, ami hozzám tartozik, minden érzést, vágyat, indulatot, szeretetet, készséget Krisztus szeretetében újjászülettetni!” (1930. május 3.)
Reflexiós kérdések:
• Hogyan ismered fel az Úr érkezését az élet különféle eseményeiben, és miként tudod figyelmesen őhozzá fordítani szívedet?
• Hogyan ismered fel szíved legmélyebb, őszinte vágyaiban Isten álmát rólad?
• Melyek azok a helyzetek, vagy működésmódok, amelyeket magad mögött kellene hagynod ahhoz, hogy szívedet teljesebben ráhangold Isten életre és boldogságra hívó terveire rólad?
A lelkigyakorlatos cikksorozat bevezető részét ITT olvashatják.
Fotó: Merényi Zita
Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
