Advent 4. vasárnapja – Gondolatok az evangéliumhoz (Lk 1,26–38)
A mai evangéliumban Lukács evangélista az angyali üdvözlet történetét, Gábor angyal és Mária párbeszédét írja le. Ő az egyetlen, aki beszámol erről, a másik három evangélista hallgat a találkozásról. Lukácsról tudjuk, hogy történészi hitelességgel beszéli el az eseményeket, amelyekről tudósít. Ő maga írja evangéliuma elején barátjának, Teofilnak: „jónak láttam én is, hogy elejétől kezdve mindennek szorgalmasan utánajárjak, és sorban leírjak neked mindent” (Lk 1,3). Vajon honnan értesülhetett egy olyan eseményről, amelyről a többi evangélista semmit sem tud? Csak egyvalakitől tudhatott arról a párbeszédről, amely Gábor angyal és Mária között történt, mégpedig magától Máriától, akinek szokása volt, hogy gondosan a szívébe vésse a szavakat, amelyeket hallott (vö. Lk 2,19.51).
A nagy adventi személyiségek között, akik Krisztusról tanúskodnak, Keresztelő János után itt van Máriának, Isten anyjának a tanúsága, aki Lukács evangéliumának elbeszélésében visszaemlékezik azokra a Gábor angyal által közölt nagy tettekre és ígéretekre, amelyeket az Úr cselekedett. Mindez egyetlen cél érdekében történt az emberek megváltásának nagy tervében. Így Krisztus szűzi fogantatását sem láthatjuk elszigetelt, egyedi eseményként, vagy úgy, mintha az valamilyen, Máriának szóló személyes kiváltság lenne. Csak úgy tekinthetünk rá, mint a kegyelem művére az emberek örök üdvössége érdekében. Ezért a fogantatás és a szűzi születés nem két igazság, hanem a megtestesülés isteni titkának időbeli feltárulása.
A szentleckében Szent Pál apostol azzal bátorítja a rómaiakat, hogy a hit befogadására annak a titoknak a feltárulásával kerül sor, amelyre „ősidők óta csend borult, de amelyet most az örök Isten parancsára a próféták írásai kinyilatkoztattak, és minden nemzet előtt ismertté tettek” (Róm 16, 25–26). Jézus Szűz Máriától való születésének története így nemcsak a megtestesülés igazságának szemléltetése, hanem a megváltás misztériumának része. Ennek kibontásán fáradozott a népek apostola, aki Isten titokzatos, rejtett bölcsességét hirdette, amelyet Isten öröktől fogva a megdicsőülésünkre rendelt, és feltárt a Lélek által (vö. 1Kor 2,7.10).
Antiochiai Szent Ignác, amikor misztériumról ír, azt nemcsak Jézusra alkalmazza, akiben megjelent a misztérium, amelyben Isten Fia kinyilatkoztatta az Atya titkát, hanem Máriára is. Jézus Krisztus életének eseményeiben ismerhetjük fel a titok megvalósulását, amelynek Mária is a részese volt. Így ír erről: „Rejtve maradt e világ fejedelme előtt Mária szüzessége és szülése, hasonlóképpen az Úr halála is: három kiáltó misztérium, mely Isten csendjében ment végbe.”
A hit befogadása ma is együtt jár azzal, hogy engedjük belépni az életünkbe a misztériumot. Az embernek a kegyelemmel való tudatos együttműködése fellebbenti a fátylat a titokról, hogy ezek a régen történt események hatással vannak a mi életünkre is, hiszen általuk tárul fel Isten üdvözítő terve, amely minden ember örök javát akarja.
Ternyák Csaba egri érsek
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
