A bevándorlók mikor kezdik el gyűjteni az egymillió aláírást?

A bevándorlók mikor kezdik el gyűjteni az egymillió aláírást?

Írásom címe akár viccnek is felfogható. Persze, miért is ne rejtőzhetne a kérdésben egy jó adag realitás. Ugyanis Európát ma már sok milliós bevándorló hátterű, vagy friss bevándorló lakja, így jogaik megfogalmazása az Európai Unió részéről nem kötelezi őket az egymillió aláírás begyűjtésére?

Könnyen megtehetnék, hiszen hatalmas az a szám, amennyi nem őslakos európai embert érint. Például Németország lakói 25 százaléka bevándorló hátterű , ami ne m kevesebb, mint tizenkilenc milliós néptömegről szól. Az európai muszlimok száma 15-20 millió közé esik, vagyis a kontinens lakóinak 5 százaléka.

Fussatok még néhány kört

Az EU Bizottsága ezt az észbontó, „ aláírás begyűjtős,” fussatok még néhány kört manővert velünk, őshonos kisebbséggel már megtette. Megteszi ezt a szintén kisebbségek csoportjába tartozó migránsokkal is ?

Ha persze az Európai Unió bevezetné a migránsok és bevándorlók számára ezt a mi is itt vagyunk, vegyetek már végre észre „bejelentkezési” módot, ezt mi követné ? Bizottságok összehívása, tárgyalások sora, hosszú évekig húzódó ügyintézési procedúra vagyis az EU-s bürökratizmus eddig bevetett minden egyes tételének újrapörgetése?

Persze, gondoljuk ezt mi, „naiv” keresztény Európaiak.

Tizennégy éve folyik a küzdelem az őshonos kisebbségek jogainak törvénybe foglalásáért

A „buli” nem ma kezdődött, immár tizennégy éve annak, hogy a kérvényezések elkezdődtek az EU Bizottsága felé az őshonos kisebbségek jogainak törvénybe iktatása terén.

Ez az óhaj természetesen nem a véletlen következménye, hiszen, az Európai unióban élők 85 százaléka a többségi társadalom tagja, tíz százalék az őshonos, nemzeti vagy nyelvi kisebbségi közösség tagja, öt százalék a migránsok és a bevándorlók lélekszám aránya.

Európa „őshonos” lakosaikként évek hosszú sora óta döbbenettel nézzük, hány és hány érdekszervezet, jogi képviselet foglalkozik az őshonos kisebbségek jogainak elismertetésével. Ezeket a pozitív mozgásokat most nem írom körül, hiszen évek óta erről informálnak minket mind a fősodratú, mind mint a lokális rétegeket kiszolgáló médiafelültek. Például az ismertebbek közül az Európai Nemzetiségek Föderatív Uniója /FUEN/ mellett számos alapítvány, például az Európai Összehasonlító Kisebbségkutatások Közalapítványa, s több tucat hasonló nevű alapítvány, melyek eredményessége a kemény összefogás, az évek óta tartó tárgyalássorozatok mellett, a figyelemfelhíváson kívül egyelőre elenyésző.

A magyar részről lelkesen fogadott Minority SafePack, kisebbségek számára alapított mentőcsomag eredményességéhez mi magyar nemzetiségiek, anyaországiak alaposan hozzájárultunk, persze felmerülhet itt is a prózai kérdés: a többi, cirka ötvenkilencmillió „őshonos,” merre járt?

Szószaporítás helyett a Katalánokat említeném, akik jogaik, önállóságuk elismertetése körül hosszú ideje áll már a politika és a médiák világporondján a bál, a vita, a lelkesedés, a gyötrődés aspektusa. Nem mozdultak, vagyis csak részben, s itt ugrik elő a kérdés: Miért nem ?

Persze az egymillió aláírást már túlteljesítő „könyörgő csomag” sorsa – az illetékes szervezők részéről is beismerve – valahol ott tart, hogy: – majd akkor tesszük le az illetékes EU-s főmuftik asztalára, ha a jövő évi választások után új vezetése lesz az Európai Uniónak. Természetesen ennek miértjére a válasz – kézenfekvő.

Európa identitás-válságba süllyedt és az önfeladás pályájára lépett

Az Európai Unió csúcsvezetése az utóbbi időszakban olyan eszetlenségek csúcsra járatását produkálta, s produkálja, hogy azt már talán a legnaivabb médiafogyasztó egyén agyacskája is egy természetes reakció gyanánt, bizony, megkérdőjelez.

A még ma is befolyásos Merkel asszony Willkommenje, majd ezt követve szelfizése igazolványaikat, irataikat eldobó, ki tudja ki fia ifjakkal, az elhíresült kvótahadjárat, a terrorcselekvések, gyilkosságok, erőszakoskodások tűzpergésében hozott rossz döntések sorozata asztalborogató hangulatba hozott minden józan gondolkodású Európait, mi több, adófizetőként is kiforgatta pénztárcáját.

Az EU Bizottságának elnöke természetesen mindig is hozta jobbnál jobb „formáját,” kacifántos döntéseinek tucatjait. Négy évvel ezelőtt, Olaszország tenger felőli, migránsokkal, gazdasági menekültekkel való elárasztása Juncker úr számára mindössze egy kézlegyintést ért meg.

Legutolsó, lehet két pohár konyak között meghozott javaslata, miszerint minden állam hatezer eurót kap egy-egy migráns befogadásáért, akkora, de akkora közönyre talált az EU tagállamai vezetésének berkeiben, hogy az említett jelenség már szinte egy szürrealista festő előtt is megfesthetetlen, s akár egy alternatív színházban is – eljátszhatatlan „fenomén” pózában jelenhet csak meg.

Már villamoson is érkeznek…

Na, kik? Hát nem mások, mint bevándorló „Uramék.” Míg korábban Finnországba Oroszország felől télen, hóban biciklin érkeztek az afrikaiak, ma Franciaország irányából Németországba – villamoson. Bizony, Strasbourgot német helységekkel összekötő villamoson, az illetékes, francia és német közrendi szervek „félrenézése” mellett.

A „villamosozókat” Németországban hotelokban szállásolják el, természetesen az említett állam rezsijében. Ugyanis a legújabb befogadó ország a világ spekuláns, G. Soros „naszádjai” jóvoltából Spanyolország lett, s mivel már itt is gyűlik a baj, panaszkodik a spanyol nép, a „csomagok” egy részét röpítik Franciaország felé.

Persze ezt Macronék sem bánják, ha „szeretteik” jó része villamosra ül, mivel a legutóbb ismét „bemutatkoztak:” a Francia világbajnoki foci győzelem után az „ünneplő szeretteik” a fél országot szétverték – természetesen – örömükben. Mi mást is tehettek volna, hiszen az ilyesmi immár szorosan hozzá tartozik – amolyan behozott bónuszként – a legújabb európai „viselkedési formához.”

Tehát, a kilencven százalékukban gazdasági bevándorlókkal való törődés Európában maximálisan adott. Csupán egy apró kis adatocska: az EU 2014 és 2020 között 700 millió eurót fordít a migráció fedezésére, a tagállamok ennek az összegnek együttesen – a biztonsági intézkedések, kerítés építés, terrorelhárítás, befogadó központok építése révén is – a sokszorosát költik el.

Mi viszont, őshonos kisebbségek, az anyaországokkal egyetemben gyűjthetjük az aláírásokat csak azért, hogy az EU vezetése végre, valahára, minket is észre vegyen, s jogilag, minket is emberszámba vegyen.

Utószóként hadd feleljek a címben feltett kérdésre, mely ekképpen szól: – A bevándorlók mikor kezdik el gyűjteni az egymillió aláírást?

Felelet: – Semmikor. Hiszen az Ő JOGAIK az EU-ban már biztosítva vannak, mely jogi-kódexet egy Juncker-Soros csókkal már le is pecsételtek.

Kalita Gábor

Nyitókép: 888.hu


Forrás:korkep.sk
Tovább a cikkre »