„Ateistaként nem érdekel a zsidók és az I.ten (kiírva vagy kipontozva, nagy- vagy kisbetűvel, nekem édesmindegy) viszonya, nehezen viselem a kaftános-pajeszos-kalapos zsidók látványát, nem hatnak meg szertartásaik, és semmi közösséget nem érzek velük. És nem is akarok”
Azt kérem, ne intézzük el mindezt úgy, ahogy jól esne, ahogy kínálja magát, s ahogy a legegyszerűbb. Vagyis hát azzal, hogy Vágó István lám-lám antiszemita, és persze neki ezt is szabad, hiszen ő dékás.
Kicsit menjünk mélyebbre.
Ugyanis Vágó István sok-sok évtized mélyéről beszél föl, a múlt mélységes mély kútjából, amelyben ott van bizony az értetlenség, az idegenkedés, a viszolygás a kalapos, kaftános, „tetűhintás” zsidóktól, a galíciánerektől, a haszidoktól, vagyis a „megszállottaktól”, akik jöttek és jöttek, feltartóztathatatlanul, özönlöttek a cári pogromok elől menekülve, előbb Galíciába, aztán onnan tovább, ide hozzánk, Barta Miklós tudósít többek között róluk a Kazárföldönben, jöttek, eszük ágában sem volt beilleszkedni, asszimilálódni (nem ismerős?), helyette hozták a pajeszukat, a kaftánjukat, a kalapjukat, a derekukra kötött imakendőt, a karjukra tekert bőrszíjat, az ima közben homlokukra rakott bőr nemtudommit, az elzárkózást, a belterjességet, a teljes és tökéletes idegenséget –el ne feledjük: Reb Tevje csak azt a lányát tagadja ki, aki egy nem zsidóhoz, egy ukrán paraszt gyerekhez megy feleségül!-, hozzák a „tradition” parancsát (ma már csak nekik megengedett a tradíció luxusa!), hozzák a mentalitást, amely akkor is gettóba zárja őket, ha történetesen senki sem akarja gettóba zárni őket. Magukon viselték az összes toposzt, amit aztán az általuk is kirekesztett többségi társadalom a fejükre olvasott, magukon viselték a kívülállás, a szigorú és nem megfellebbezhető elkülönülés attribútumait, élték szigorú, és a modern, liberális demokráciával szintúgy összeegyeztethetetlen életüket, a felfoghatatlan családi viszonyaikkal, középkori szexualitással, megfellebbezhetetlen hierarchiával, és mindenekelőtt és mindenekfelett a bigott és mindent felülíró vallásossággal.
Valaki már megírta, csak ismételhetjük: aki ennyiféle felfoghatatlan előírás, szabály, hagyomány, korlát és parancs között kell élje az életét, abba bizony eo ipso bele van kódolva a frusztráció, az introvertáltság, a lelki baj.
Ebből a mélységes mély kútból beszél ki Vágó István, s persze, mert Vágó István egy igazi, intoleráns, ateista és kommunista mélyproli, ezért a haszidok legrokonszenvesebb attribútumát, a végtelen és megingathatatlan hitet köpködi meg.
És ennek pontosan így kell lennie. „I’m Móóónika Lampert”, „ateistaként nem érdekel I.ten”, a főnökük pedig „szokott bérmálkozni”. Annyira tökéletes ez az egész. És olyan jó tudni, hogy ezek a büdös lumpenprolik akkor is megkapják a méltó büntetésüket, ha –ne adj’ Isten!- nincsen Isten.
Amúgy Vágó István persze a legócskább, legótvarosabb antiszemita dumát tolta, és persze neki ezt is szabad, hiszen ő dékás.
Forrás:badog.blogstar.hu
Tovább a cikkre »
