A békességteremtés emberei – Varga László kaposvári megyéspüspök jegyzetei (7/36)

A békességteremtés emberei – Varga László kaposvári megyéspüspök jegyzetei (7/36)

Varga László kaposvári megyéspüspök március 1-jétől közös gondolkodásra hív a nagyböjt idején: „Ha fontos számodra a higgadt, evangéliumi szemlélet és a békességteremtés kultúrája, tarts velem ezen a közös úton!” Az alábbiakban a sorozat hetedik részét olvashatják.

Isten országának békéje

„Az Isten országa nem eszem-iszom, hanem igazságosság, béke és öröm a Szentlélekben.” (Róm 14,17)

Igazságosság, béke és öröm a Szentlélekben. Békétlen világunkban mindháromra szükség van. Igazság nélkül nincs béke és nincs öröm.

Az Isten országa, mennyek országa nem helyet (teret), hanem létmódot, kapcsolatot és állapotot jelent!

Maga Jézus az „ország”: nem terület, hanem egy személy, akiben megjelent a békesség Istene, akinek egész lényét „Isten uralma” határozza meg. (XVI. Benedek) 

E világi és e világon túli valóság is egyszerre, mert Isten, aki a teremtett világot végtelenül meghaladja, egészen benne is van.

„Elközelgett az Isten országa” (Mk 1,15); már „eljött hozzátok” (Mt 12,28); „köztetek van” (Lk 17,21).

Hírdetés

Helyesebb lenne Isten uralmáról beszélni, ugyanis Jézus Krisztusban elérkezett Isten gyengéd szeretetének uralma! Korunk tragédiája is, hogy „A világba jött, a világban volt, általa lett a világ, mégsem ismerte föl a világ. A tulajdonába jött, de övéi nem fogadták be.” (Jn 1,10–11)

A hatalmunkban, a tudományunkban, a tapasztalati valóságunkban jobban hiszünk mi, keresztények is, mint a kinyilatkoztatásban!

Isten országa, gyengéd szereteturalma pedig titokzatos valóság (Mt 13). Jelentéktelennek látszó – kicsiny, mint a mustármag, mint a kovász. Mint a vetés, amelyre különféle sors vár, felcsipegetik a madarak, kiszárad a tövisek között, vagy bőséges gyümölcsöt érlel, miközben növekszik. Szántóföldbe elásott kincs, értékes gyöngy, aminek a megtalálója mindent elad, hogy megszerezhesse, és a birtokába juthasson.

Kettős „állampolgárságunk” van, e világi és Isten országa-beli egyszerre. Az egyik elmúlik, a másik örök. Mi lenne, ha ez utóbbi felől néznék azt, ami mulandó? Mindaz, amire vágyunk, amit tervezünk, amit teszünk, hogyan viszonyul az Isten országához, a Krisztussal való kapcsolatunkhoz?

A válaszunktól függ, hogy békességteremtők leszünk-e, vagy megosztók! 

Mit gondoltok minderről?

A jegyzeteket a Kaposvári Egyházmegye Facebook– és weboldalán is követhetjük.

Forrás és fotó: Kaposvári Egyházmegye

Magyar Kurír


Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »