Vannak még csodák – ez a talán patetikus, de a szavak szintjén kifejezhetetlen érzés lett úrrá rajtam, amikor visszatekintek az alább leírt történetre. Sokszor azt gondoljuk, a világ és az emberek rosszak, pedig a történtek is rávilágítanak a mindannyiunkban ott rejlő jóra.
Sokan ismerjük és szeretjük Merényi Zita kolléganőnket. A kedves olvasó leginkább a képei révén. Azt gondolom, egyetértünk abban, hogy a fotózás Zitának nem a munkája, nem is a hivatása, hanem az élete. Ennek kifejező eszköze a fényképezőgépe. Ez tűnt el február 22-én. Ahogy Zita mondja, ez nem egy egyszerű gép volt, hiszen ami munkája, szolgálata során eddig elkísérte, annak „lelke van”.
Szembesülve azzal, hogy a közeljövőben nem lesz Zitának anyagi lehetősége önállóan egy hasonló, professzionális, milliós értékű fényképezőgép pótlására, Szőnyi Szilárd barátunk, felkarolva mindannyiunk szándékát, lépett. Online gyűjtést kezdeményezett a közösségi média felületén.
És megtörtént a csoda: kevesebb mint 24 óra alatt összegyűlt 1 millió 297 ezer 725 forint.
Most átadom a szót a kezdeményezőnek. Ma reggeli bejegyzésében a következőt írta:
„Elképesztő, amit az elmúlt 24 órában műveltetek. Nem kellett egy nap sem, és 223 támogató összeadta Merényi Zita eltűnt kamerájának pótlására szánt összeget, ezért az eredetileg húsvétig tervezett gyűjtést leállítottuk. Sőt, a megcélzott egymillió forintnál közel 300 ezerrel több érkezett, így a Szent Egyed Közösséget is sikerül támogatni.
De ami a legfontosabb: ez idő alatt a szeretet olyan fokú megnyilvánulásainak lehettünk tanúi, hogy minduntalan megállapítottuk, már emiatt megérte. És most adjuk át a szót Zitának:
»Nincsenek szavaim. De most tényleg! Gyöngeségeimmel dicsekszem… Bármit írok, kevésnek érzem. Annyit kaptam, és most nem is az összegre gondolok. …hanem, hogy itt voltatok, hogy összefogtatok, hogy egy ember feltételezett gonoszságát kiváltotta ennyi pici jóság. Szilárd húsvétig tervezte a gyűjtést, ehhez képest 24 óra alatt összegyűlt a gép ára, sőt még több is. Álmomban nem gondoltam volna. Hogyan tudnék egy ilyet meghálálni?
Az üzenetek, amiket írtatok, nem győztem leprintscreenelni őket, szükségem van rájuk. A kedvencem pedig egy 450 Ft-os utalás egy kisfiútól. Mennyi erő van ebben.
Köszönöm Nektek!«”
Zita telefonon ma még annyit mesélt el, hogy tegnap, amikor hazafelé tartott, „a villamosmegállóban leszólított egy lány, látszólag megörült nekem… Szia Zita, bocsi hogy ismeretlenül leszólítalak… láttalak Facebookon, meg láttalak már fotózni is.. hihetetlen hogy így összefognak érted… annyira jó… és elkezdett könnyezni”.
Elnézve a gyűjtés Pay Pal-os felületét, az adakozók számát, a sok ismert, a sok barát, ismerős és a számtalan anononim adományozót, azt a sok szeretetet amit tettük és rövid üzeneteik kifejeznek, Zita még egy üzenet átadására kért: „A történtek megmutatták, hogy mindannyian törékenyek vagyunk. Hogy egyedül nem megyünk semmire, hogy rászorulunk Istenre és egymásra. KÖSZÖNÖM!”
Ferenc pápa egyszer azt mondta: Isten szeretete a földön vak. Ránk emberekre van szüksége, hogy kézelfoghatóvá, láthatóvá válljék. Köszönjük minden kedves olvasónak, hogy adományával, vagy csak azzal, hogy követ bennünket és Merényi Zita munkásságát, kézelfoghatóvá tette: Isten szeret!
Forrás és fotó: Szőnyi Szilárd Facebook-oldala
Kuzmányi István/Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
