Budapestre érkeztek a német atlétafejedelmek; súlyos építési hibák miatt nem tudnak fűteni egy 31 lakásos lágymányosi társasházban – a Magyar Nemzet 1938. és 1965. szeptember 24-én megjelent számaiból válogattunk.
Augusztus 25-ével új sorozatot indított az MNO. 1938-ban ezen a napon jelent meg a Magyar Nemzet első száma, ebből az alkalomból pedig múltidézésbe fogtunk. Keressék mindennap a 77, illetve 50 évvel ezelőtt megjelent cikkeket az MNO-n! Válogatásunkban riportok, publicisztikák, interjúk, hírek sorakoznak majd az adott napi számból, bepillantást engedve nemcsak a korba, de az azt bemutató Magyar Nemzet szellemiségébe is.
Megérkeztek a német atlétafejedelmek és Dietz futballkapitány
Pénteken délután sporteberek sokasága lepte el a Keleti pályaudvar érkezési oldalát, várták a Berlinből jövő gyorsvonatot és vele a német atlétafejedelmeket, akik szombaton Budapesten versenyeznek. A Magyar Atlétikai Szövetség és a rendező MAC küldöttséggel képviseltette magát. Még a vonat megérkezése előtt feltűnt Hassler, a német atlétikai szövetség ügyvezető igazgatójának nyurga alakja. Nagy meglepetéssel fogadták, mert a program szerint Hasslernek a versenyzőkkel együtt kellett volna megérkeznie pénteken délután. Ő azonban egy nappal előbb már Budapestre jött. Huszonöt perces késést jelzett a megafon s ez a huszonöt perc jóformán csak azzal telt el, hogy az atlétika barátai a nagybeteg Stankovics Szilárd állapotával foglalkoztak. Közvetlenül a vonat befutása előtt Hassler bevallotta, hogy az eredetileg kijelölt német atlétacsapatban változás történt, mert az Európa-bajnok Schröder szolgálati beosztása miatt nem jöhet és helyette Watapek, a volt Ausztria neves súlydobója került a csapatba. Watapek neve nem ismeretlen, legutóbb Szolnokon, az osztrák-magyar atlétikai viadal során győzte le a magyar dobókat.
Amikor a vonat befutott, elsőnek nem a német atléták, hanem dr. Dietz Károly futballszövetségi kapitány szállt le. Zürichből érkezett meg a kontinens válogatott futballcsapatával foglalkozó nemzetközi bizottság üléséről.
Tizenhat játékos fog Londonba menni – mondotta dr. Dietz Károly –, hogy kik, azt a sértődések elkerülése végett nem mondhatom meg. A bizottság minden tagja becsületszavát adta arra, hogy október 20-ika előtt nem nyilatkozik a nyilvánosság számára. Annyit azonban elárulhatok, hogy a magyar játékosok ügye kedvezően áll.
Ez virágnyelven körülbelül annyit jelent, hogy Bíró, Lázár és Zsengellér ott lesz a londoni mérkőzésen.
Dr. Dietz Károly után egy hangos csoportra lett figyelmes a szemlélő. Egy-kettőre felismerték bennük a német válogatott futballcsapat tagjait. Budapesten utaznak át, mert vasárnap Bukarestben a román válogatottal mérkőznek. Utoljára szállnak le a vonatról a vendég német atléták, Linnhof és Harbig kivételével. Ők csak az esti gyorsvonattal érkezhetnek meg Grassler trénerük kíséretében. A német atléták közül a százas és kétszézas nagyszerű futó, Scheuring felé fordul a legnagyobb figyelem, de diplomatikusa állja a kérdések özönét.
– Úgy futok majd Budapesten, ahogy csak tudok – mondja mosolyogva – s majd csak azután fogok nyilatkozni, annak alapján, ahogy futottam.
A német atléták a MAC és a MASz vezetőinek kíséretében szállásukra hajtattak, majd délután a Margit szigeti pályán kondíció tréninget tartottak.
(1938. szeptember 24., 12. oldal)
„Öröklakás” – rövid távra
Százhúsz ember kálváriája az OTP és az építővállalat között
A régi lágymányosi bennszülöttek még jól emlékeznek arra. hogy Lágymányoson, nem is olyan régen a Duna árterülete, nádas és mocsár húzódott. Ma új házak százai, korszerű lakónegyedek magasodnak. A. feltöltött, valamikor víztói felpuhult talajon a legtöbb gondot a házak alapozása okozta, de szerencsére mérnökeink már megbirkóztak ezzel a feladattal, sőt, sokkal nehezebbekkel is. Így aztán a járókelő szeme jólesőén pihenhet meg az erkélyes, gyönyörű házak során, hát még azoknak milyen öröm, akiknek itt az otthona. Azaz… de ne vágjunk a dolgok elébe, menjünk szépen sorjában…
Nemrégiben levéllel kereste meg a szerkesztőséget, a XI. kerület Lágymányosi utca 23. számú 31 öröklakásos OTP társasház közös képviselője. A levélben megírta, hogy a szép új, kétkapus épületben, amelyben 31 család, összesen 120 kisember él, súlyos problémáik vannak.
Ebben a házban ugyanis az átadás után két esztendővel (a ház 1961-ben készült el és az első, súlyos hiba 1963-ban jelentkezett) a talaj megsüllyedt. Ennek következtében megrepedt a pincefal, megsüllyedt a távfűtés víztartálya (A Távfűtő Vállalat ezért nem hajlandó üzemeltetni a hőközpontot, attól félve, hogy meghibásodás esetén a forró víz elöntheti azt és így az ellenérzésre kijáró dolgozóik testi épsége is veszélyben foroghat.) Ez a közlés valójában azt jelenti, hogy a ház télen át lakhatatlanná válik 120 ember számára, hiszen a papírvékony falakat távfűtésre építették. Nem szólva arról, hogy ebben a házban kémény sincsen.
Megrepedt falak
Kimentem, hogy megnézzem, valóban olyan súlyos-e a helyzet, amint a levélben állítják. Körüljártam a házat. Kívülről semmit sem láttam. Az erkélyeken muskátli piroslott, a csipkefüggönyös ablakok az otthonosság érzetét keltették. A háztömb köré épített aszfalt azonban helyenként megrepedt és olyan hullámosán terült el a lábam alatt, hogy valóságos apró hegyeken és dombokon kellett átkelnem. Arról már nem is szólva, hogy közvetlenül a házfai tövében, majdhogynem merőlegesen süllyedt meg az aszfalt. Ezután a házfelügyelő kíséretében megnéztem a pincét. Szomorú látvány fogadott. A vasajtók nem záródnak, vagy egyáltalán nem is nyithatók a hepe-hupás talaj miatt. A pincefolyosókon, a raktárhelyiségekben – hol fenn hol lenn a falakon ujjnyi, de sok helyen, tenyérnyi repedés tátong. A lakók ez év májusában papírcsíkokkal jelölték meg a repedés végső pontját. Az azonban nem állt meg, hanem szélességben centikkel, hosszában pedig jelentősen meghaladta a jelzőcsíkokat.
És a hóközpont? Ott sötétlik előttünk a két hatalmas tartály. Első látásra úgy tűnik, mintha minden a legnagyobb rendben lenne. De ha közelebb lépünk. már látni, hogy a gipsszerű burkolatnak folytonossági hiányai vannak a csővezeték mellett. A csöveken pedig tenyérnyi idegen betoldások. Csak így értjük meg, miért utasítja el a Távfűtő Vállalat az üzemeltetését.
Kisemberek megtakarított pénzéből
A pince után a házfelügyelő lakásában kötöttem ki. Kértem, mutassa meg nekem a lakókönyvet. A könyvet lapozgatva derült ki, hogy a Lágymányosi utca 23-at csupa kisember lakja. Értelmiségiek és fizikai munkások. Vízvezetékszerelő csakúgy akad közöttük, mint munkaügyi előadó, rádiótechnikus, vagy tudományos munkatárs. A lakók nagy része fiatal. Az egyik házrész (kétkapus a ház) 16 lakásában nem kevesebb, mint 14 gyerek van. Közülük heten, már az új lakásban születtek. A legkisebb mindössze kéthónapos.
Ha a foglalkozásuk és a jövedelmük különböző is, egy közös vonással valamennyi lakástulajdonos rendelkezik. Éspedig, hogy mindannyian a fogukhoz verték a garast, mielőtt abba a nagy kiadásba belementek, amit egy OTP öröklakás jelent. Az egyszoba hallos lakások 168 ezer, a kétszoba hallosak 208 ezer forintba kerültek. Évekig kell takarékoskodniuk ahhoz, hogy ezt az összeget kifizethessék. Tehát ez a jelenleg fűthetetlen ház, napról napra kisemberek megtakarított filléreit emészti.
Ki hát a felelős, hogy ez megtörténhetett? A vita már 1963 januárja óta folyik. Akkor jelentkezett ugyanis az első talajsüllyedés. Mégpedig olyan erőteljesen, hogy az épület bekötő hidegvíz-vezetéke eltörött és a víz hatalmas mennyiségben árasztotta el a hőközpontot, hogy az az áradat hatására megsüllyedt. Rettenetes tél volt ez. A házban napokig minden vízellátás és fűtés szünetelt. Ez az első súlyos hiba még a garanciális idő. letelte előtt történt.
Lyuk a paragrafuson
Az OTP tudomásul vette a hibát és a ház kivitelezőjéhez: a 43. számú Állami Építőipari Vállalathoz fordult, hogy állítsa helyre a megsüllyedt hőközpontot. A dolog nem ment egyszerűen, de a döntőbizottsági eljárás során a szakértők megállapították, hogy a vállalat gondatlanul, járt el. Az történt ugyanis, rögzítette a szakértői vélemény, hogy amikor a házat tartó betonoszlopok és az alapozás számára a földet kitermelték, nem tömörítették szakszerűen viasza. Nem iszapolták megfelelően. Ez az oka a süllyedésnek.
A szakértői vélemény megállapította a vállalat felelősségét, az OTP-nek tehát megtérült a helyreállítás céljaira előlegezett összeg, és a dolog ezzel a lovagiasság szabályai szerint befejeződött. De sajnos, csak rövid időre…
Ismét itt az ősz. Néhány hét választ el csupán a fűtési idény kezdetétől. A Fővárosi Távfűtés és Melegvízszolgáltató Vállalat pedig nem hajlandó a süllyedő hőközpontban fűteni addig, amíg a megsüllyedt alapzatot szakszerűen helyre nem állítják és a tartályokat nem emelik az eredeti magasságba.
Az OTP a ház lakóinak bejelentésére, arra az álláspontra helyezkedett, hogy a házra háromesztendős garanciális időt hagynak minden esetben. Ez alatt az idő alatt, minden komoly hibának felszínre kell kerülnie. Hajlandó pert indítani az építőipari vállalat ellen, ha a ház lakói letétbe helyezik a szakértői költséget. Nem is lenne ez ellen a 31 elkeseredett lakónak semmi kifogása, de jól tudják, hogy ha az ügy erre a bürokratikus útra.terelődik, akkor a telet elviselhetetlenül hideg lakásokban kell végigszenvedniük
Abba nehéz beleszólni, hogy ezt a súlyos hibát mi idézte elő. Az azonban biztos, egy műszaki hiba nem mehet 120 szerencsétlen lakó rovására. Nem lehet, hogy a felelősség megállapításáig apró gyerekek, öregek, hideg lakásban dideregjenek.
De nem lehet mereven értelmezni a törvényt sem, mert eszerint egy ház átadása alig különbözik egy televíziós készülék megvételétől, hiszen mindössze hároméves a garancia itt, tehát alig több, mint a tévéé. Kell, hogy olyan paragrafust alkossanak, amely ilyen rendkívüli esetekre is érvényes.
Török Júlia (1965. szeptember 24., 5. oldal)
Válogatta: Bittner Levente
Észrevétele, javaslata van? Ossza meg velünk, írjon a [email protected] címre!
Forrás:mno.hu
Tovább a cikkre »
