Napra pontosan 80 évvel ezelőtt, 1944. október 15-én ragadta magához a hatalmat Szálasi Ferenc és az általa vezetett Nyilaskeresztes Párt – Hungarista Mozgalom. Tagadhatatlan, hogy ezt német segítséggel tette, de kétségbevonhatatlan tény az is, hogy ennek ellenére Szálasi tekinthető az utolsó legitim magyar államfőnek, hiszen a Szent Koronára tette le nemzetvezetői esküjét. Az évtizedek múlásával érdemes tágabb kontextusba helyezni az eseményeket.
Nemcsak Európa, hanem a teljes Föld bolygó történelmét döntően befolyásolta a második világháború, ezek a hatások a mai napig nemhogy éreztetik hatásukat, hanem alapvetően határozzák meg az emberiség történelmét és mindennapjait.
Ilyen nagy jelentőségű háború véghajrájában érte tehát a kérdés hazánkat, mit tegyen a magyarság. Lépjen a román útra, és árulja el szövetségeseit, vagy tartson ki, és folytassa a harcot a rátörő, a magyarságot létében fenyegető bolsevik csapatok ellen. A magyarság történelme folyamán számtalanszor bizonyította, hogy nem áruló fajta. Ezt tette 1944. október 15-én is, olyannyira, hogy gyakorlatilag a politikai elit, még a tiszti kar sem követte Horthy Miklóst az árulásban, amely a közleletű tévedéssel szemben nem "kiugrás", hanem teljes átállás lett volna a szovjet oldalra. Ezt Horthy Miklós korábbi, főleg az 1919-es érdemeinek elismerése mellett is szomorúan kell rögzítenünk. Szálasi Ferenc ilyen formán tehát a magyar becsület megmentője volt. Ráadásul lehet rajta élcelődni, hogy ez gyakorlatilag egy őrült vállalkozás volt, hiszen "akkor már lehetett tudni, hogy a németek elveszítik a háborút", de ez egyrészt az utókor könnyű okoskodása, másrészt a harc a kőkemény időnyerésért folyt.
Nem beszélve arról, hogy az úgynevezett "német csodafegyver" nem feltétlenül volt csak propaganda. Valóság volt a német V1, az első robotrepülőgép és a V2, az első ballisztikus rakéta is, de többek között a Henschel Hs 117 Schmetterling föld-levegő rakéta, amely 1945 januárjában készült el, tömeggyártására azonban nem került sor. Nem is beszélve a német atombomba-tervekről sem, amelyek igen előrehaladott fázisban voltak, és talán nem is véletlen, hogy a német kapituláció után az amerikaiak is elő tudtak állni vele, mint ahogyan a háború után rengeteg német szakember segítségét használták fel például az űrkutatásban.
De jelen írásnak nem célja ebbe az irányba elvinni a gondolkodást, ezt csupán egy apró lábjegyzet, amely árnyalja a képet.
Térjünk vissza tehát magára Szálasi Ferencre és a hungarizmusra. Az október 15-i hatalomátvétel nem csak arról szólt, hogy Magyarország továbbra is kitart a korábbi német fegyvertársak mellett, és folytatja azt a harcot, amellyel – valljuk be, még ha ezernyi ok miatt is – a magyar társadalom többsége egyetértett, már csak a kommunizmustól való zsigeri félelem miatt is. Mert egyszer már megtapasztaltuk 1919-ben, mit jelent a vörös terror. A "csillagos házak" lakói természetesen tragédiaként élték meg az október 15-i eseményeket, ők várták a "felszabadító Vörös Hadsereget", pedig akár hálával is viszonyulhatnának a leszármazottak Szálasinak, ugyanis kifejezetten német kérés ellenére nem deportálta a megmaradt fővárosi zsidóságot, hanem védett, nemzetközi gettókat állított fel számukra.
A Raul Wallenberg által kiadott, mindenki által tudottan hamis menleveleket a hungarista kormány pedig döntően elfogadta. Azt természetesen nem lehet megkerülni, hogy az ostromgyűrűvel körülfont Budapesten, ahol már felbomlott a közrend, és alantas elemek szabadultak el, és valóban követtek el megmagyarázhatatlan kegyetlenkedéseket zsidó civilekkel szemben. De azt azért fűzzük hozzá, hogy a zsidóság nem egyszer provokatívan kérkedett is azzal, hogy várja a bolsevikok győzelmét. Természetesen ártatlanok legyilkolására ez sem mentség, de ezek száma elenyésző volt ahhoz képest, amelyet ma tanítanak az iskolákban, és áraszt magából a tudatipar, másrészt ezt maga a Szálasi-kormány igyekezett megakadályozni. Most téma a XII. kerületi turulszobor, a liberálisok és zsidók szerint az "emléket állít" a hírhedt Kun Páternek, ami egyrészt nem igaz, másrészt arról már szemérmesen hallgatnak, hogy Szálasi személyes parancsára tartóztatták le és ítélték rögvest 16 évnyi várbörtönre, amikor megtudta, hogy miket művel.
Mint fentebb említettem, a hungarista hatalomátvétel nem csupán a világháborús körülményekről szól, még akkor sem, ha kényszerpályára tette és eleve determinálta is a Szálasi-kormány tevékenységét, amely aztán 1945 áprilisában lényegében fel is oszlott, mikor hazánk hosszú szovjet megszállás alá került. De ebben a pár hónapban is még egy valóságos társadalmi reformsorozat indult el, s ilyen értelemben 1944 októbere egy hungarista rendszerváltásnak nevezhető. Törvénybe foglalták a 14 hivatásrendet, számos egyéb nemzeti és szociális módosítást hajtottak végre, jelezve, hogy itt egy teljes ideológiai átállásról van szó a korábbi rendszerhez képest. Ennek alapjait pedig kétségkívül a hungarizmus alapjai adták. Az a világnézet, amelynek vitathatatlanul bölcseleti alapjai voltak, vannak. Maga a kifejezés Prohászka Ottokártól származik, de már gróf Széchenyi István is használta magánlevelezéseiben, de a korhoz szabottan a legmélyebb formában Szálasi Ferenc elméjében öltött testet.
Mindazonáltal a hungarizmus nem csupán a két világháború közötti magyar nemzetiszocializmus, még akkor sem, ha legjelentősebb korszaka ez volt. Az emberi létezés valamennyi dimenzióját felöleli, mert abból a felismerésből indul ki, hogy az embernek három alap megnyilvánulási formája van. Egyrészt keresi a viszonyt a végtelennel, keresi Istent, van egy természetes egoizmusa, de ugyanúgy vágyik a közösségre, tehát társas lény. Ezt a hármasságot a hungarizmus úgy fogalmazza meg, hogy a magyar érdek mentén kereszténység, nacionalizmus és szocializmus életösszhangja.
Magyarországon a hungarizmus a nemzetiszocialista korszellem európai bukásával a legradikálisabban démonizálva van a mai napig. A kommunista megszállás évtizedeiben természetesen szó nem lehetett semmiféle szervezkedésről (a hungarista emigráció azonban tovább működött szerte a nagyvilágban), bár azt tegyük hozzá, hogy 1956-ban igenis voltak hungaristák is a harcokban, akkor szabadították ki a börtönből Fiala Ferencet, Szálasi Ferenc korábbi sajtófőnökét, és akkor emigrált Nyugat-Németországba, és azt is bátran kijelenthetjük, hogy 1956 valójában akkor kezdődött, amikor az első vörös katona betette lábát a szent magyar rögre. Mindkettő egy antibolsevista szabadságharc volt.
A rendszerváltás óta eltelt időszakban voltak hungarista politikai szervezetek, sajnos egyik sem tudott átütő erőt és sikert felmutatni, de ez nem feltétlen az ő hibájuk. A jelen kor társadalma, a több évtizedes agymosás bőven megtette a hatását. Olyannyira, hogy még a magukat jobboldalinak mondók között is szép számmal akadnak olyanok, akik kvázi bolsevik és liberális kottából játszva éppúgy elhatárolódnak ezektől a gondolatoktól. Legtöbbször persze teljesen téves információk birtokában.
A nagy kérdés tehát az, vége van-e a hungarizmusnak. Ugyanis ma Magyarországon nincs már olyan mozgalom, amely ezt nyíltan felvállalná. Én nem gondolom, hogy a történet véget ért. De a kihívások újak, és sok esetben ismeretlenek is. Magyarországon 1945 óta nem volt valódi nemzeti politika, társadalmi és gazdasági berendezkedési forma, de ha ez eljön, az szükségszerűen fogja átértékelni az identitáspolitikai kérdéseket is, és egész egyszerűen nem nyúlhat máshová, ahová annak idején akár Széchenyi, Prohászka vagy Szálasi is nyúlt, a magyar emberben szunnyadó néplélekhez, mert a hungarizmus és a magyarság történelmi hivatása azonos.
Az ember alaptermészete, ezáltal a természet rendje minden korban ugyanaz. Ezért lényegében különböző történelmi korszakfordító időszakokban újra és újra ugyanazok az alapgondolatok kelnek életre, és amint eljön Magyarország számára a valódi nemzeti megújhodás, abban a pillanatban a hungarizmus neve is tisztán fog ragyogni a nemzetért aggódók szeme előtt. Ez nem azt jelenti, hogy ami egyszer volt, az újra, ugyanabban formában térne vissza, mert a történelemben ilyen még nem volt, de a történelmi hungarizmus ihlető forrása lesz ennek, és fel fog emelkedni a korszerű, az akkori magyarsághoz szabott hungarizmus. Amely lényegét tekintve természetesen azonos lesz a korábbi korokéval, és fog még a Budai Várban lobogni az Árpád-sávos ősi magyar lobogó. Úgy legyen, kitartás!
Henney Viktor – Kuruc.info
Forrás:kuruc.info
Tovább a cikkre »
