A '48-as, aki soha nem fog bekerülni az ünnepi beszédekbe

Március 15-e van, s, ahogy kell, idén is minden politikustól megtudhattuk, miért volt igaza már 170 évvel ezelőtt is. Az aktuálpolitika langyos vizében oldódó igazsághoz pedig vegetaként mindig hozzá kell adni a nagy kor nagy alakjait, akik legitimálják azt. Ezek a mai napon rendszerint Kossuth, Petőfi, Batthyány, illetve életkor és habitus szerint esetleg a márciusi ifjak, vagy Széchenyi gróf. Pedig akadtak még példaképnek legalább ennyire – sőt, sokkal inkább – alkalmas emberek is akkoriban. Igaz, nem mindegyikük jó arra, hogy vele tegyük fogyaszthatóvá a tömegeknek feltálalt ünnepi bullshitet. Van, aki meg tökéletesen alkalmatlan rá. És nekem éppen ezért a kedvencem. 

Nyáry Pálról a Belvárosban utca van elnevezve, szülőfalujában szobrot is állítottak neki. A korszakról szóló könyvekben, nagy ritkán tankönyvekben is – találkozhatunk a képével. Legtöbbször azonban még a tájékozottabbak is csak annyit tudnak róla, hogy a köztudatban (sajnos) tökéletesen összemosódott reformkor és ’48 egyik szakállas, mentés, kőmetszetes figurája volt.

Pedig nélküle aligha lett volna március 15-e az, amivé lett – ami pedig utána jött sokkal jobban is sikerülhetett volna, ha rá hallgatnak. 

Bővebben!


Forrás:jobbegyenes.blog.hu
Tovább a cikkre »