Van a 20. és a 21. század politikai és jogi mozgalmai között egy égbekiáltó különbség. Ez pedig a minimális alázat, mely utóbbiak esetében teljesen kiveszett. Vegyünk egy egyszerű példát.
Horvátország 1991-ben hadban állt az akkori Európa 3. legnagyobb hadseregével a Jugoszláv Néphadsereggel. Tette ezt úgy, hogy nem létezett önálló horvát hadsereg, csak pár önkéntes, területvédelmis alakulatok és rendőrök. Az Európai Közösség (az EU elődje) nem kívánta elismerni Horvátországot független államként, Jugoszlávia egyben maradása mellett foglalt állást és fegyverembargót vezetett be, ami Jugoszláviának kedvezett. Horvátország maréknyi fegyverese pedig lesz, ami lesz, alapon védte a hazáját, miközben diplomáciailag igyekezett jobb belátásra bírni Európa nagy részét, ami végül sikerült is, s közben minden adományt hálával fogadtak.
S miközben tény, hogy ma, Oroszország követett el egy 1945 óta példátlan, nemzetközi egyezményeket sértő brutális akciót Ukrajna megtámadásával, valahol sokak számára visszatetsző, hogy az ukrán kormány hisztis, követelőző gyerekként tud viselkedni. Fegyvereket követel, tankokat követel, morálian zsarol, a sárga földig lehord mindenkit, aki nem azonnal és sokat akar adni abból, amire éppen szüksége van, 0-24-ben árgus szemekkel van ideje pásztázni nyilatkozatokat, hogy azonnal behívasson bármilyen nagykövetet és kioktathassa morálból, ha nem teljesen az ukrán érdek szerint mert élni szólása szabadságával valaki. Az ’70-es és ’80-as évek melegjogi mozgalma már-már mondhatni nemes volt, abban a tekintetben, hogy egy olyan korszakban történt, ahol Nyugaton is tényleg bigott, befásult konzik voltak, akik megvetettek egy szakadt nadrágért és a befestett frizuáért is, mint a zsörtölődő nyuggerek egy zsákfaluban. Eközben a jog is ellenük volt és például az Egyesült Királyságban az 1980-as évekig törvényileg büntetendő volt a homoszexuális kapcsolat.
Manapság az LMBTQ+ végteleníthető betűiből álló megannyi ember frusztráltan, habzó szájjal követel műsoridőt magának gyerekcsatornáktól, a dokumentumfilmekig. Biológiát és racionalitást értelmetlenül áthágó jogköröket és fenyeget jogi következménnyel és nyilvános megszégyenítéssel akkor, ha nem ezek teljes egyetértésében cselekszel, vagy mersz felszólalni. Pont úgy, ahogy egykor őket is elnyomták.Mindennek a „haszna” pedig az, hogy teljesen kontraproduktívan állítanak át embereket, vagy hagynak az orosz narratíva bűvkörébe, amire egyáltalán nem lenne semmiféle szükségünk, vagy rugdossák vissza emberek véleményét a szexualitásról 1968 előtti bigott, kukacoskodó színvonalra, mint a nyugger, aki figyelget az utcán a zsákfaluban.
Forrás:disszidensblog.blogspot.com
Tovább a cikkre »
