LONDON. Nem szolgált rá a Fekete Herceg névre a középkori Anglia egyik legnagyobb hadvezére, Eduárd walesi herceg, akinek az eddig véltnél jóval kevesebb vér tapad a kezéhez – állítja francia archívumokban felfedezett dokumentumok alapján egy róla megjelent új életrajz szerzõje.
III. Eduárd angol király 1330 és 1376 között élt legidõsebb fia nevének rombolása nem sokkal halála után kezdõdött.
Jean Froissart, a százéves háború francia krónikása részletesen írt arról, hogyan mészároltak le az életükért könyörgõ férfiakat, nõket és gyerekeket a herceg parancsára, miután serege bevette Limoges városát. Késõbb V. Henrik címû drámájában William Shakespeare is megerõsítette ezt, "Edvárd, a walesi fekete herczeg", "A fekete herczeg Edvárd" néven emlegetve õt.
Michael Jones szerint viszont Eduárd nem érdemli meg, hogy "14. századi Darth Vaderként" emlegessék. Kutatásai során a brit hadtörténész bizonyítékot talált arra, hogy sokakkal azok közül, akik Limoges-ban vesztették életüket, nem az angolok, hanem a város francia helyõrsége végzett megtorlásul azért, hogy tárt karokkal fogadták az ellenséget.
A Fekete Herceg nevet csaknem kétszáz évvel halála után aggatták Eduárdra. Egyes történészek úgy vélik, fekete páncélja miatt. Michael Jones szerint viszont a francia földön elkövetett gonosztettei szülték a gúnynevét. Ezek közül is kiemelkedik a neki tulajdonított limoges-i mészárlás, amelyben a város több mint háromezer lakosával végeztek. A történész elsõsorban ennek járt utána.
A Franciaország középsõ részén fekvõ város tíz évig az angolok kezén volt, de aztán a franciák a limoges-i püspök árulásának köszönhetõen visszavették. Eduárd újra be akarta venni, és 1370. szeptember 19-én sikerrel is járt, a város megadta magát. "Az angolok betörtek a fõkapun és válogatás nélkül gyilkolni kezdték a lakosokat – ahogy azt parancsba kapták. Borzalmas volt. Férfiak, nõk és gyerekek térdre vetették magukat a herceg elõtt kegyelemért könyörögve, de õt annyira elöntötte a düh, hogy senkire sem figyelt" – írta Jean Froissart.
A krónikás változatát azonban kétségbe vonják a nemrég Limoges-ban és Párizsban talált dokumentumok. Egy Eduárd által három nappal a város bevétele után írt levélben említés sincs mészárlásról, sõt, a herceg egyenesen irgalmat sürgetett a lakosoknak, mert nem volt szerepük az árulásban, amely révén egy idõre újra francia kézre jutott a város. Michael Jones talált egy 1404-es periratot is, amelyben az szerepel, hogy a francia helyõrség feldühödött tagjai végeztek a lakosokkal, amiért az angolok oldalára álltak.
1346-ban, 16 évesen Eduárd részt vett apja franciaországi hadjáratában, és a Crécy mellett lezajlott ütközetben szerzett nevet magának, amikor az angolok a hosszúíjasokkal jelentõs csapást mértek a franciákra, elveszejtve a fõnemesség színe-javát. Tíz évvel késõbb a poitiers-i csatában elsöprõ diadalt aratott, még a francia királyt is elfogta. Trónra viszont sohasem lépett, rossz egészségi állapota miatt 45 éves korában, egy évvel apja elõtt meghalt.
"Mindig is gyanúsnak találtam Froissart elbeszélését, mert annyira nem illett a herceg jelleméhez. Eduárd kemény katona volt, de istenfélõ ember" – fogalmazott brit lapoknak Michael Jones. A hadtörténész szerint legfõbb ideje tisztázni a herceget és helyreállítani hírnevét, hogy elfoglalhassa méltó helyét a szigetország történelmében.
Forrás:hirek.sk
Tovább a cikkre »
