Ha azt mondom, Ludwig (Lutz) Knoglinger, valószínűleg senkinek nem jut eszébe semmi. Talán még Ripoff Raskolnikovnak sem, pedig a két név ugyanazt az embert takarja, s utóbbi már bőven sokaknak ismerősen cseng. A kiváló, magyarul is – azon kívül természetesen németül, valamint angolul és franciául is – folyékonyan beszélő blueszenész augusztus 9-ikén lesz hatvankét éves. Ezt megünnepelendő vasárnap este sokadmagával ad koncertet a budapesti Kobuci Kertben. De hogy miként jutottunk el addig, hogy egy osztrák születésű, Dosztojevszkij Bűn és bűnhődésének Raszkolnyikovja után művésznevet választó dalköltő Magyarországon ünnepelje ezt a még csak nem is kerek évfordulót, annak története van. Mert Ripoff Raskolnikov tiszteletbeli magyar, és ez nem tegnap lett így.
– Vas megyében vettem egy kis parasztházat jó pár éve – kezdte a mesélést –, valószínűleg itt is fogok megöregedni, és ezt az öregedést azért én már elkezdtem. Hivatalosan Grazban lakom, de sokkal több időt töltök itt, mint ott. Szerencsés vagyok, mert nagyon jó viszony alakult ki köztem és a helyiek között, nekik köszönhetem a magyar tudásomat is. Ausztriában is éltem vidéken, de ott valahogy ez nem így alakult, és eléggé nehéz volt. A magyar barátaim szokták mondani nekem, amikor nem vagyok túl barátságos, hogy ne legyek már ennyire labanc. Szóval jó kis helyre találtam itt, Magyarországon.
A zene miatt is jobban érzi magát nálunk, mint Ausztriában: – A zenei világ itt közelebb áll ahhoz, amit Amerikában a blues képvisel. Ha Magyarországon vagy a tengerentúlon tizenöt évesen azt mondod az édesapádnak, hogy te blueszenész akarsz lenni, akkor van rá esélyed, hogy többet keress, mint a szüleid. Ausztriában viszont azt mondja az édesapád, hogy hülye vagy te fiam, éhen fogsz halni.
Ripoff Raskolnikov akkor volt tinédzser, amikor elindult Woodstock, és a Rolling Stones vagy a Led Zeppelin határozták meg a zenei világot. Mivel ők is a bluesból táplálkoztak, Raskolnikov úgy érezte, hogy a kelta beütésű európai népzenét a blueszal és a rock-kal is érdemes összekötni.
Régen sokat lépett fel Ausztriában, és kevesebbet Magyarországon, de ez mára megfordult. Korábban persze – ahogy egy jó zenészhez és a fiatal hippihez illett –, bejárta egész Európát. Utcazenészként tengette a mindennapjait, és szívta magába a hatásokat. – Ma már nem indulnék el ilyen körutakra, de nem azért, mert öregebb lettem, hanem mert megváltozott a világ. Sokkal kevesebb ideje van az embereknek arra, hogy megálljanak az utcán néhány percre, és meghallgassák mondjuk egy gitáros néhány számát. Én viszont nem rohanok sehová, szívesen hallgatom a dalokat.
Először Kiss Tibi, a Quimby frontembere nevezte dalköltőnek Raskolnikovot, akivel jó barátságban vannak, közös a menedzserük is. A dalköltészetről pedig elsősorban Bob Dylan jut eszébe. – Ő mindannyiunk mestere, én nem is értem, miért kavart ekkora port az, hogy legutóbb ő kapta az irodalmi Nobel-díjat, hiszen évek óta ott emlegették az esélyesek között. Nekem nagy példaképem az öreg. De hasonlóképpen voltam Leonard Cohennel is, akitől elloptam azt a mondását, hogy fiatal kölyök vagyok őrült álmokkal. Bár az őrült álmok azért már nem olyanok, mint régen, például a ma éjszakaira nem is emlékszem – mondta Raskolnikov, majd mindenkit megnyugtatott, hogy a nyolcvanas évek elejétől megszokott színpadi öltözete, a fekete, csíkos zakó piros rózsával és kalappal a vasárnapi koncerten sem marad el. Ott lesz vele saját zenekara, vendégként pedig fellép Sir Oliver Mally, Petendi Tamás, Pribojszki Mátyás, Ferenczi György, Pintér Zsolt, Kiss Krisztián, Herr Attila – ez már végül is egy nagyzenekar. Ahogy Raskolnikov mondta, „lesz egy csomó olyan szám, amit régen játszottunk már, és persze improvizálni is fogunk, vagyis örömzenélünk, szerintem nagyon jó hangulat lesz”.
Forrás:mno.hu
Tovább a cikkre »
