Nem hittem volna, hogy meg merik lépni, de végül csak megtették. Az Újpest több mint 130 éves címerét egyszerűen a kukába dobták és helyébe egy teljesen jellegtelen, modernek gondolt bóvli vacakot tettek. Hiba tiltakoztak a szurkolók, hiába nem tetszett szinte senkinek, megtörtént a csere. Ezzel sikerült még egy fokot lefelé haladni a magyar labdarúgás totális lezüllesztésének rögös és egyelőre végtelennek tűnő mélységekbe vezető lépcsőjén.
Abban semmi újdonság sincsen, hogy a magyar labdarúgás évtizedek óta hanyatlik. Tavaly volt ugyan egy dicsőséges pár hetünk az Eb-n. Azonban egy év sem kellett hozzá, és az Andorrában felcsendülő furulyaszó mindenkit kijózanított majd visszarepített a keserű valóságba.
Az utóbbi években klub szinten még olyan eredményekkel sem büszkélkedhetünk, mint amit a válogatottunk felmutatott. Hacsak azt nem tekintjük annak, hogy Felcsúton áll egy szép nagy de legalább üresen kongó stadion. A Ferencváros Groupama Arénájába pedig mindenki bemehet a szurkolókat leszámítva, így aztán az sem több, mint egy olyan, nagyon drágán felépített bábszínház, ahol a bajnokságukban sokadik helyen végzett albán félamatőrök hülyére verik a nagy magyar sztárcsapatot.
A lilák még pár év a hasukat fogva röhögtek a Ferencváros új, Chewbacca-jelmezbe öltöztetett drogos kinézetű struccán. Szerintem rémálmukban sem gondolták volna, hogy hamarosan ők is megkapják a magukét egy „szép” új címer formájában. Így utólag vizsgálva mi még egész jól jártunk, nálunk ehhez még nem nyúltak, így legalább ha már más nem is, de legalább ennyi emlékeztet az egykori Fradira.
Magam részéről rühellem a manapság oly divatos kádári nosztalgiázást. Egy Kőbányait szorongatva valamelyik sarki kocsmában azt mondogatni: régenmindenjobbvolt! Pedig még nagyjából egy szűk évtizede is tényleg minden jobb volt. Ha csak már szórványban is, de voltak még szívvel lélekkel a csapatukért küzdő labdarúgók, voltak derbik, teleházas meccsek, volt hangulat, volt tábor, volt koreográfia, füst és piro, és volt az Újpestnek címere is…
Mára a nagy büdös semmi sincs. Üres lelátók és meghamisított nézőszámok, lélektelenül szaladgáló labdarúgónak nevezett kefehajú beképzelt paprikajancsik, a saját szurkolóikat üldöző klubvezetések, meg az MLSZ által minden fordulóban menetrendszerűen kiszabott büntetések jelentik a hazai labdarúgást. Mindezeken pedig a százmilliárdokért felépített új stadionok sem változtatnak semmit
Mint fradista úgy fejezem ki szolidaritásomat, hogy egy napra az igazi Újpest címerre cserélem a Facebook borítóképemet, bízva abban, hogy egyszer bent lesz majd az Albert Flórián Stadionban a tábor és lesz még egy rendes derbi a lilákkal.
Jurenkó Ferenc
Forrás:jobbegyenes.blog.hu
Tovább a cikkre »
