1971. június 30-án, több mint háromhetes küldetés után a Szojuz-11 ûrhajó problémamentes landolást hajtott végre a kazahsztáni sztyeppén. Az ûrhajó fedélzetrõl a földi irányító központba beérkezõ adatok nem jeleztek semmilyen mûszaki problémát. A fékezõernyõk rendben kinyíltak, és az ûrkabin elõírásszerûen ért földet. A kabin ajtaját felnyitó mûszaki személyzet azonban megdöbbenve látta, hogy három halott, üléseikbe szíjazott asztronauta tekint vissza rájuk, megüvegesedett szemekkel.
A nagyszabású szovjet ûrprojekt, a Szojuz-program második küldetése, a Szojuz-11 misszió 1971. június 6-án startolt el a bajkonuri ûrrepülõtérrõl. Az ûrkabinban háromfõs személyzet, Georgij Dobrovolszkij parancsnok, valamint Vlagyiszlav Volkov és Viktor Ivanovics Pacajev kutatóûrhajósok foglaltak helyet.A küldetés fontos feladatot teljesített. A három ûrhajósnak kellett beüzemelnie az ûrkutatás történetének elsõ, több kozmonauta fogadására alkalmas ûrállomását, amelyet 1972 áprilisában lõttek fel. Ez volt az orosz válasz a sikeres amerikai Hold-programra.
A Szojuz-10 másfél hónappal korábban, április 23-án állt földkörüli pályára ugyancsak három kozmonautával a fedélzetén, hogy összekapcsolódjon a Szaljut-1-el, és a személyzet átszálljon az ûrállomásra. Április 24-én megközelítették a Szaljut-1-et, ám Vlagyimir Satalov parancsnok és személyzete a sikeres dokkolás ellenére sem tudtak átszállni az ûrállomásra, mivel mûszaki hiba miatt nem lehetett kinyitni az ajtót. Az ûrállomással összekapcsolt Szojuz-10 öt és félórás együttkeringés után levált a Szaljut-1-rõl, majd április 25-én problémamentesen landolt a kazahsztáni Karagandi térségében. Így Dobrovolszkij parancsnokra és személyzetére maradt a történelmi küldetés végrehajtása.
Minden probléma nélkül sikerült a dokkolás
Az ûrkabin automata üzemmódban közelített a Szaljut-1-hez, az utolsó száz métert kézi vezérléssel tették meg az ûrhajósok.
A legkritikusabb manõvert, a dokkolást minden probléma nélkül sikerült végrehajtania Dobrovolszkij parancsnok személyzetének. Az elektromos és hidraulikus berendezések, valamint a zsiliprendszer ellenõrzése után, az ûrhajósok – ez alkalommal, sikerrel – kinyitották a beszállóajtót, majd a Szojuz-11 személyzete átszállt az ûrállomásra. A kozmonauták összesen 22 és fél napot töltöttek el a Szaljut-1 fedélzetén. Az ûrkutatás történetében ez volt az elsõ alkalom, hogy ûrhajósok dolgoztak egy Föld körül keringõ ûrállomáson.
Kiélezett ûrverseny folyt a két nagyhatalom között
Az ûrállomás kifejlesztését a szovjet Hold-program leállítása tette lehetõvé. Az 1950-es évek végén kibontakozó ûrverseny elsõ szakaszát egyértelmûen a Szovjetunió nyerte meg.1957. október 4-én pályára állították a Szputnyik-1 mûholdat, a történelem elsõ, orbitális pályán keringõ mesterséges égitestét, és 1961. április 12-én a Vosztok-1 ûrhajó fedélzetén a Szovjetunió juttatta el az elsõ embert is a világûrbe, Jurij Alekszejevics Gagarin személyében.
A világraszóló sikerekre adandó válaszként, John F. Kennedy elnök alig egy bõ hónappal Gagarin ûrrepülése után, 1961. május 25-én bejelentette, hogy Amerika az évtized végéig embert küld a Holdra. Az amerikai elnök bejelentésével a két nagyhatalom között zajló ûrverseny új szakaszába érkezett. Eleinte a szovjetek sem mondtak le arról, hogy az Egyesült Államokat megelõzve õk legyenek az elsõk, akik végrehajtják a holdutazást.
A Szojuz hordozórakéta kifejlesztése is ezt a célt szolgálta, ám a technikai versenyben ez alkalommal Amerika bizonyult erõsebbnek. Miután az Apolló-11 asztronautái, Neil Armstrong és Edwin Aldrin 1969. július 20-án a Holdra léptek, a szovjet emberes holdutazási program is végleg törlésre került. Az így felszabaduló pénzt az elsõ ûrállomás, a Szaljut-1 megépítésére fordították. A Szaljut-1-et egy Szojuz ûrhajó, valamint a katonai Almaz automata ûrállomás moduljaiból állították össze.
A közel 16 méter hosszú, 4 méter széles, három modulból álló ûrállomást 1971. április 19-én, a Szaljut-program keretén belül egy Proton-K típusú hordozórakéta segítségével állították alacsony földkörüli pályára. Az ûrállomás beüzemelése második kísérletre, a Szojuz-11 személyzetének sikerült.
Minden a terv szerint történt, mégis három holttest landolt
A Szojuz-11 kozmonautái háromhetes küldetésük során csillagászati és geofizikai megfigyeléseket, valamint orvos-biológiai kísérleteket végeztek az ûrállomás fedélzetén. Az ûrhajósok június 29-én fejezték be a Szaljut-1-en teljesített missziójukat. Miután átpakoltak a Szojuz-11 kabinjába, lezárták az ajtókat, és elkezdték a leválási manõvert.
Minden tervszerûen történt, és másnap, június 30-án az ûrkabin a repülési terv szerinti idõpontban lépett be a magas légkör felsõ rétegeibe, megkezdve a fékezési és leszállási manõvert. Ekkor megszakadt a rádiókapcsolat a földi irányítással, ám emiatt senki sem aggódott, mivel ez a leszállási manõver velejárója volt.
Az aerodinamikai fékezés feltételei rendben voltak, és a fékezõrakéták is kifogástalanul mûködtek. Az alsó, sûrû légrétegekbe érve automatikusan kinyíltak a fékezõernyõk, és a leszállás rendben megtörtént. A földet ért ûrkabinhoz sietõ mûszaki személyzetet azonban döbbenetes látvány fogadta, amikor kinyitották a beszállónyílás hermetikusan lezárt ajtaját. Odabent Dobrovolszkij, Pacajev, és Volkov teste élettelenül csüngött a beszíjazott ülésekben.Mindhárom kozmonauta halott volt.
A kiegyenlítõ szelep meghibásodása okozta a végzetes balesetet
A szakemberek azonnal megkezdték a furcsa baleset hatósági kivizsgálását. Végül, a fedélzeti adatrögzítõk kiértékelése vezette nyomra a szakértõket a rejtélyes haláleset okát illetõen. Megállapították, hogy a leszállási manõver közben a kabin kiegyenlítõ biztonsági szelepe mûszaki hiba miatt kinyitott, és emiatt megfulladtak az ûrhajósok. A baleset idején a kozmonauták nem viseltek szkafandert, ami pedig megvédte volna õket. Megjegyzendõ, hogy ekkoriban még nem volt kötelezõ elõírás a szkafander viselése a leszállási manõver során .
A három kozmonauta halálát okozó baleset okainak feltárása után áttervezték a Szojuz ûrhajót, és kötelezõen elõírták a szkafander viselését mind a start, mind pedig a landolási manõver teljes idõszakaszára. Az eredetileg háromszemélyes Szojuz ûrkabint kétfõsre redukálták. A középsõ ülést ugyanis el kellett távolítani ahhoz, hogy a szkafanderek oxigénellátását biztosító készülékeknek helye legyen.
Az elektromos rendszer egyszerûsítése céljából a napenergiás energiaellátást akkumulátorosra cserélték. Ez ugyan a korábbiakhoz képest lecsökkentette a Szojuz ûrhajók repülési idejét, de mivel ezeket az ûrhajókat elsõsorban az ûrállomások kiszolgálására tervezték, nem pedig hosszú idejû ûrrepülésekre, mindez nem jelentett különösebb problémát.
A Szojuz ûrhajócsalád mind a mai napig szolgálatban áll.
Az amerikai ûrsikló-program befejezése óta kizárólag ez a jól bevált és megbízható típus látja el a Nemzetközi Ûrállomás kiszolgálását. A Szojuz-11 kozmonautáit a Kreml falába, a szovjet-orosz hõsök hagyományos panteonjába temették, Jurij Gagarin síremléke mellé.
Forrás:hirek.sk
Tovább a cikkre »
