„A júliusi vizes világbajnokság budapesti és balatonfüredi eseményein kiáltsák világgá, hozzák a tévéközvetítés által a világ tudomására a jogaiktól és sok esetben már ingatlanaiktól is megfosztott magyar devizaadósok, hogy hazánkban micsoda jogtiprás folyik”
– javasolja Léhmann György.
A devizapereiről elhíresült siófoki ügyvédnek párhuzamosan több ezer pere folyt, amíg a devizahitel-szerződésekkel kapcsolatos bírósági eljárásokat a 2014-es, adósmentőnek mondott forintosítási törvény le nem állította. E közben jelenleg is „dúl” a kilakoltatási szezon, újabb és újabb, a hivatalos kormánypropaganda szerint „megmentett” adósok kerülnek utcára…
„Népirtás”
– akár egy ilyen feliratú transzparenssel is fölvonulhatnának a devizahitelük miatt ingatlanaiktól megfosztottak, azok, akiknek a családtagjait öngyilkosságba kergette a devizacsapda, vagy még csak fenyegeti őket a kilakoltatás – így a jogász, aki szerint az adósok idehaza semmi jóra nem számíthatnak sem a törvényhozóktól, sem az igazságszolgáltatástól, egyetlen reményük az Európai Unió lassú döntéshozatali folyamata. „A miniszterelnök amúgy is azt jövendölte, hogy 2017 a lázadás éve lesz – folytatta Léhmann, aki valaha politizált is, a MIÉP, majd a Jobbik színeiben indult korábbi választásokon.
Hát akkor elérkezett az ideje… Ahogyan Petőfi írta,
„haragomnak ostorával vágjam arcaikra a bitó jelét”.
Vagy emlékeztetnék az 1982-es argentínai labdarúgó világbajnokság tévéközvetítésére; egy hatalmas nézőtéri vászonról azt olvashattuk le: Erdély magyar. A vizes vébén is adják, adjuk a világ tudtára, hogy Közép-Európa e kis országában a kontinens leghitványabb erkölcsiségű értelmisége segíti éppen kifosztani honfitársait!
A parlament csaknem egyhangúlag fogadta el három éve a Léhmann György szerint „adósmentőnek hazudott, valójában bankmentő” forintosítási törvényt, az Alkotmánybíróság is jóváhagyta és a Kúria is a bankok mellé állt, miközben a siófoki ügyvéd úgy véli, egyértelműen ellenkezik a 2014-es törvény az uniós joggal. Ennek tisztázása érdekében már 2015-ben az Európai Bizottsághoz fordult – a vizsgálat azóta sem zárult le.
De nemcsak Léhmann kezdeményezett vizsgálatot, sajtóhírek szerint hét Magyarországról érkezett és a devizahitel-szerződések egyes pontjainak jogszerűségét firtató kérdés is a luxemburgi Európai Bíróság előtt van; ezeket hazai bírók tették fel és emiatt a siófoki ügyvéd végrehajtások megszüntetését kérelmező pereiben (ilyeneket ugyanis továbbra is indít) egyre több hazai első fokú bírói testület függeszti fel a döntéshozatalt addig, míg az uniós bíróság állást nem foglal a feltett kérdésekről. Nagy a tét, hiszen egyebek között arra kell válaszolniuk a luxemburgi bíráknak: az uniós joggal egyezik-e, hogy hazánkban az adósra hárították az árfolyamkockázat minden terhét? Vagy hogy a bankok eleget tettek-e tájékoztatási kötelezettségüknek, azaz a devizahitelt felvevő adós tisztában lehetett-e azzal, hogy milyen árfolyamemelkedés következhet be az évek során? (Abszurdum: autóhitelesek ezrei még csak banki ügyintézővel sem találkoztak hitelfelvételkor, a forintosításkor pedig sokuk törlesztőrészlete nem hogy csökkent volna, hanem nőtt…)
„Pereimet – azokat, melyek már eljutottak odáig – egyedül a Kúria nem hajlandó felfüggeszteni (e helyett elutasítja a végrehajtás-megszüntetési kérelmeimet), a kúriai bírákat nem érdekli, hogy uniós eljárások vannak folyamatban, melyek érdemben befolyásolhatják a perek kimenetelét”
mondta Léhmann György.
„A kúriai bírók álláspontom szerint ezzel törvényt sértenek. A Kúria ezzel segítséget nyújt százezernyi bajban lévő devizahiteles ingatlanának elvételéhez, teljes kifosztásához. Kúria, Alkotmánybíróság, Parlament, igazságügy-miniszter… Az ötvenes években Nezvál Ferenc személyében cipészsegédből lett igazságügy-miniszter, lassan itt tartunk megint, de szerencsére és a felsoroltak szerencsétlenségére az uniós bíróságon nem cipészsegédfélék ülnek…”
Európa egyetlen országában sem tapasztalható jogtiprás áldozatai a magyar devizaadósok az ügyvéd szerint.
Míg nálunk az árfolyamkockázatot teljes egészében az adósokra hárították, Lengyelországban a java részét a bankokkal „nyelették le”, míg Romániában az eredeti, vagyis a felvételkori árfolyamon kötelesek visszaváltani a svájcifrank-alapú hiteleket a bankok. Vagyis egy Erdélyben élő, de román állampolgárságú magyarnak, ha például 2006-ban 10 millió forintnak megfelelő kölcsönt vett fel és megfizetett ez idáig összesen 8 millió forintnak megfelelő lejt, akkor a tartozása most hétmillió forint. A „csonka Magyarország” területén élő devizaadósnak ugyanakkor, aki 2006 óta ugyanígy 8 milliót fizetett vissza, a tartozása most 20 millió forint…
„Örökké a Kúria sem hagyhatja figyelmen kívül az uniós jogot”
– ad hangot végül optimizmusának Léhmann.
Forrás:alfahir.hu
Tovább a cikkre »
