Olvasói levél: az igazságosság és a rend védelmében
„Iskolai tanulmányaink során beleverték a fejünkbe, „ellenforradalom”, aztán kiderült, mégsem – forradalom volt. Fejből fújjuk a másodfokú egyenlet megoldási képletét, de nem tudjuk, mi a sikkasztás, csalás, megtévesztés között a jogi különbség. Nem tanulunk minimális jogismeretet sem, amivel életünk során találkozunk, felhasználják ellenünk – de inkább kihasználják a tudatlanságunkat, félelmeinket. Most elkezdünk erről beszélni, példákat mutatunk, ahogy a megoldott ügyek a kezünkbe kerülnek” – így kezdődik egy olvasó levele, amelyet teljes terjedelemben közöl a Privatkopo.hu, mivel tanulságos esetről van szó.
„Állampolgár köt egy internet szolgáltatási szerződést, nem köthet határozatlan idejűt, hűségidő kell, sérül a szabadságjoga, nem tud büntetlenül kihátrálni, még akkor sem, amikor a szolgáltató nem tartja az ígéretét, szakadozik a net, nincs net, nem jön az ígért internet sebesség… Ismerős, ugye?
Esetünkben a képlet egyszerű: kötettett egy megállapodás valamilyen formában, 2011 őszén, mert ez sem egyértelmű, amely alapján pénzért a cég bekötötte emberünket a világháló használói közé. Sajnos, a kezdeti befizetések után csúszott egy havi díj befizetése két hetet, mire a szolgáltató – minden előzetes figyelmeztetés nélkül – kikapcsolta a szolgáltatást és csak abban az esetben lett volna hajlandó újraindítani (egy gombnyomás), ha a bekötési díjat ismételten megfizeti az ügyfél (történt: 2012 februárjában) – azonban erre nem volt hajlandó.
Évek múltán érkezett egy „fizetési meghagyás” a számára, ekkor fordult hozzánk. Rövidre tudtuk volna zárni az ügyet, de úgy döntöttünk, végigvisszük. Írtunk a közjegyzőnek egy levelet, amelyben „ellentmondással” éltünk. Ez nagyon fontos, mert ha nem történik meg 15 napon belül, az ügy jogerőre emelkedik, végrehajtható.
Néhány hónap elteltével megérkezett a levél az illetékes járásbíróságtól, perré alakult az ügy. Emberünk pánikállapotban hívott bennünket, külföldön talált munkát abban az időpontban – mit tegyen? Írtunk egy levelet a bíróságra: téli szezonmunka miatt halasztást kérnénk. Nemleges válasz jött vissza. Jött a dilemma: kifizetni és elfelejteni (hiszen a várható bevétel a munka után több), avagy nem hagyni. Nem hagytuk, de az EOS készüljön a következő bírósági megmérettetésre, kárigényünket kielégítendő, hiszen az alperes vesztesége tetemes az elmaradt munkabére miatt.
2017. február 14-én tárgyalás, amelynek menetét olvashatjuk a végzésben, de a bírónő szemérmesen elfelejtett megemlíteni benne egy apróságot, miért lépett vissza – gyakorlatilag azonnal – a per folytatásától ez a hatalmas pénzbehajtó cég?
A tárgyaló teremben nem tudták felmutatni az eredeti, az ügyfél által aláírt szerződést. Aláírás nélkül, nem érvényes, de eredeti hiányában sem lehet követelést alapítani, fénymásolni mindenki tud, adatainkat bárki ellophatja.
Azonban, mi nem erre alapoztuk a védelmet. A mi hivatkozási alapunk a távközlési szolgáltatásról szóló 2003. évi C. törvény 143.§ (2) bekezdése alapján a jogosult követelése elévült, ezzel együtt, hivatkozva a végrehajtásról szóló 1994. évi LIII. törvény 57. § (1) bekezdésére, amely szerint a végrehajthatóság a követeléssel együtt évül el. Az elévülési idő egy év, amely nem hosszabbodik esetleges felszólító levelek átvételével, ahogy büntetőügyekben az elévülési idő hosszabbodhat eljárási cselekmények esetén. Valamint – ez is nagyon fontos! – a szolgáltatónak kötelessége az adatbázisából törölni ügyfelét az egy év lejárta után. Esetünkben a jogtalan adattal való visszaélés bűncselekménye is megvalósult.
Mobiltelefon tartozás miatt (1999-ben) feketelistára tettek. Ezt a tartozást már régen kifizettem egy behajtó cégnek, de ennek ellenére nem töröltek a rendszerből. Nem tudok új telefont vásárolni egyik szolgáltatónál sem emiatt, mert ezt a listát megosztják egymás között a mobilszolgáltatók. A 2003. évi C. törvény az elektronikus hírközlésről kimondja, hogy tartozás jogerőre emelkedése után egy évig őrizhetőek az adataim az említett listán, de még a saját adatbázisukban is.
„158. § (1) Az elektronikus hírközlési szolgáltatók a díjfizetési, illetőleg a szerződésből eredő egyéb kötelezettségek kijátszásának megelőzése, illetve a 118. § (4) bekezdésében meghatározott feltételek fennállása esetén a szerződéskötés megtagadásának céljából jogosultak a 157. § szerint jogszerűen kezelhető adatok köréből az előfizető azonosításához szükséges adatokat, valamint az adatátadásnak a (3) bekezdés szerinti indokáról szóló tájékoztatást másik elektronikus hírközlési szolgáltatónak átadni vagy attól átvenni, illetőleg – azzal az adattartalommal – közös adatállományt létrehozni.
(5) A közös adatállomány kezelésére, annak időtartama tekintetében a 157. § (3) bekezdését kell alkalmazni. Az adatok kizárólag az (1) bekezdés szerinti célra használhatók fel. (6) Amint megszűnnek az adatok jogszerű kezelésének vagy átadásának feltételei, a szolgáltató köteles haladéktalanul intézkedni az előfizető adatainak a közös adatbázisból történő törlése iránt, és értesítést küldeni a korábban értesített szolgáltatóknak és az érintett előfizetőnek a törlés tényéről.
157. § (1) Az elektronikus hírközlési szolgáltató az elektronikus hírközlési szolgáltatás teljesítése után – a (2) bekezdésben, valamint a 159/A. § (1) bekezdésében foglaltak kivételével – törli vagy anonimizálja az előfizetőkre és a felhasználókra vonatkozó személyes adatokat, amelyeket a szolgáltatás nyújtása során kezel.
(3) A (2) bekezdés szerinti adatok a (2) bekezdésben meghatározott céllal, a keletkezésétől az előfizetői szerződésből az adattal összefüggésben eredő igények 143. § (2) bekezdése szerinti elévüléséig kezelhetők.
143. § (1) Az előfizetői szerződések késedelmes vagy hibás teljesítése esetében az elektronikus hírközlési szolgáltató a felhasználó vagyonában okozott kárt köteles megtéríteni, az elmaradt haszon kivételével. (2) Az előfizetői szerződésekből eredő igények egy év alatt évülnek el, amelyet az (1) bekezdés szerinti
esetekben a késedelem, illetve a hibás teljesítés bekövetkezésétől kell számítani. (3) Az előfizetői szerződés megszegése esetén az elektronikus hírközlési szolgáltató az Elnök által rendeletben meghatározottak szerinti kötbért köteles fizetni.”
Amikor kiejtettük a szánkon, hogy a 2003. évi C. törvényre kívánjuk alapozni a védekezésünket, az EOS Faktor ügyvédnője azonnal felugrott és közölte: visszalépnek. Tudták, létezik a törvény, nem volt joguk az eljárást elindítani, egy már nem létező tartozási igény ügyében. Csalás kísérlete? Ezt majd eldönti a bíróság. De eldönti-e valóban?
A bíró közölte, nem volt még ilyen ügye, nem tudott erről a jogszabályról! Értik? A bíró nem volt tudomása egy hatályos törvény létezéséről. Igaz, ezt már a végzésbe nem írta bele. „Örülj paraszt, most megúsztad…”
Ne adjuk fel, ne hagyjuk magunkat kirabolni! A Rendet és az Igazságosságot nekünk kell kiharcolnunk.
egy vidéki olvasó”
Forrás:privatkopo.hu
Tovább a cikkre »
