Az orosz politikai szótár manapság divatos kifejezésévé vált a keleti fordulat. Ennek az irányváltásnak kevésbé ambiciózus megjelenítése a külpolitika keleti vektorának erősödése. Egy szó, mint száz, pár évvel Washington után Moszkva is Ázsiára tekint, miközben Kína nyugati irányba fordul. Mit hozhat ez a találkozás? Konfliktust vagy együttműködést a selyemút mentén? S végképp elveszítheti-e Európa Oroszországot? Erről beszélgettünk német és orosz szakértőkkel.
Angela Merkellel és Hszi Csin-pinggel is találkozott a napokban Vlagyimir Putyin. Az egyik megbeszélés szinte kizárólag a problémákról szólt, míg a másik jóval oldottabb hangulatban telt. Az orosz elnök még zongorázott is kínai kollégájának bebocsátására várva. Elemzők mindezekben újabb jelét látják annak, hogy Oroszország elfordul a Nyugattól, és keleti irányba nyit. Így látja az Oroszországról több könyvet író, legutóbb Moszkva és a Nyugat viszonyát boncolgató német politológus, Alexander Rahr is.
– Oroszország lehetőségei nyugaton erősen beszűkültek. Alapvetően a Nyugat geopolitikai elképzelései miatt, de az értékek tekintetében is nagy a távolság a két fél között. Ázsia ugyanakkor nem emel akadályokat Moszkva elé. Nem akarja ráerőltetni a saját modelljét, és az értékekről is hasonló nézeteket vallanak. Míg az egyik viszony túlideologizált, addig a másik pragmatikus, így aztán jelenleg a Kreml könnyebben építi az ázsiai kapcsolatokat – fogalmaz a német szakértő.
Nem szabad közben elfelejtkezni arról, hogy a világ gazdasági, politikai súlypontja Ázsia felé tolódott, s eurázsiai hatalomként Oroszország számára ez milyen lehetőségeket jelent. Így Moszkvának a nyugati kapcsolatok alakulásától függetlenül, a globális trendet követve meg kell mutatkoznia ázsiai hatalomként is.
– Ilyen értelemben stratégiai fordulatról van szó, ami nem jelenti azt, hogy Európa ne maradna az egyik legfontosabb partner – száll vitába ezzel a megközelítéssel Fjodor Lukjanov, az orosz Kül- és Védelempolitikai Tanács elnöke, hozzátéve, hogy e keleti nyitás sikere is kérdéses, s Kínával sincs könnyebb dolga Moszkvának, mint Európával, csak a nehézségek más jellegűek. – Ebben a kapcsolatok építése szempontjából már nem igazán fontos, hogy az adott ország a demokrácia liberális modelljét vagy valami mást követ.
Többen felhívják a figyelmet a fordulat taktikai jellegére is. Nem szabad elfelejteni, hogy Oroszország az Európai Unió természetes partnere, ugyanakkor eurázsiai országként mindkét irányban nyitottnak kell lennie. Éppen ezért e vélemények szerint az egyensúly helyreállításához Moszkva éppen a keleti fordulattal próbálja jobb belátásra bírni Európát. Meg akarja mutatni, hogy milyen alternatívákat kínál neki Ázsia, ahol ráadásul nem kizárólag a másik fél elveire alapozva építheti a kapcsolatokat. Merkel azonban ebből mintha semmit nem akart volna Szocsiban megérteni.
– Elkeserítő volt ez a találkozó. Az Európai Unió és Oroszország egy centit sem közeledett egymáshoz, Merkel ugyanis nem ezekre a stratégiai kérdésekre koncentrált, hanem a választások előtt belpolitikai célokra használta fel a látogatást. Ezért aztán ha Moszkva végleg Ázsia felé fordul, az Németország bűne is. Oroszország nélkül nem beszélhetünk stabil, biztonságos és versenyképes Európáról, így hiba lenne elveszíteni. Merkelnek azonban fontosabb Amerika, mint Oroszország – figyelmeztet Rahr, megjegyezve, hogy szerinte az orosz demokrácia hibáinak ostorozásáért a kancellár otthon be is gyűjtötte a piros pontokat.
De természetesen nemcsak Európa veszít az orosz kapcsolatok gyengülésével, hanem Moszkva is. Megközelítés kérdése tehát, hogy ki kit veszíthet el.
– Európa jelenleg önmagát veszítette el. Olyan állapotba került, hogy újra meg kell találnia magát. De az is igaz, hogy az átalakuló világban kicsit mindenki elvesztette magát, és elveszítettük egymást is. Mindenki csak magával foglalkozik – fogalmaz az orosz külpolitikai szakértő.
Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Nemzetben jelent meg. A megjelenés időpontja: 2017.05.16.
Forrás:mno.hu
Tovább a cikkre »
