A közelmúltban arról írtunk, hogy Magyarországon szarért-húgyért dolgoztatják az embereket: egy cégnek átlagosan 8,3 euróba, azaz 2575 forintba kerül az, hogy egy főt egy munkaóráig dolgoztasson.
Az OECD tagállamainak az adataiból azonban az is kiderül, hogy a teljes munkaerőköltségből a szegény magyar emberek kapnak a legkevesebbet kézhez.
Az OECD nem Soros, nem Brüsszel előretolt bástyája, hanem egy párizsi székhelyű gazdasági együttműködési szervezet, aminek Magyarország 1996 óta tagja. A szervezet tagállamai közzé tartozik többek között az Egyesült Államok, Mexikó, Chile, Japán, az Egyesült Királyság, Görögország, Szlovákia is, egyszóval elég nagy a merítés.
Az adatok szerint 2015-ben átlagosan a teljes munkaerőköltség, azaz a nettó bér, illetve az ehhez hozzászámolt a munkavállaló és munkaadó által fizetett közterhek 49 százalékát húzta le a magyar állam. 2016-ban ez a mérték megváltozott, a személyi jövedelemadó egyszázalékos csökkenése miatt. A hangos kormányzati kampánnyal beharangozott döntés eredménye, hogy az átlagos magyar munkavállalók a teljes munkaerőköltségnek a 48,2 százalékát megtarthatják, a többiből járulékok, meg mindenféle közpénzek lesznek. Illetve, a közbeszerzések rendszerén keresztül tovább hizlalják Mészáros Lőrinc bankszámláját.
Ezzel együtt az OECD rangsora szerint a harmadik legmagasabb terhet fizetik a magyarok a dolgos hétköznapok miatt. Egyedül Németország és Belgium előzi Magyarországot, Franciaország és Olaszország közvetlenül mögöttünk áll, Európa elitjéhez tartozunk tehát ebben a táblázatban.
Mondjuk a V4-ek, a csehek, a szlovákok, a lengyelek messze lemaradnak a lehúzás tekintetében, ahogy a szlovénok, litvánok és az észtek is, ezekben az államokban több pénz marad az embereknél.
Többek között az egykulcsos szja-nak köszönhetően azonban a szegény magyarokat az állam még jobban lehúzza. Tehát azokat, akik az átlagbérnek csupán a 67 százalékát kapják meg. Ebben az összehasonlításban Magyarországon áll az OECD tagállamok élén, azaz az első helyen.
Nagyszerű érzés, nem?
Forrás:alfahir.hu
Tovább a cikkre »
