Politikailag „inkorrekt fórumnak” lehetettem aktív résztvevője a politikai korrektség fellegvárában, a New York-i ENSZ székházban.
Bogyay Katalin ENSZ nagykövet asszony és a Cserdit támogató amerikai-magyar Cserdi’s Angels szervezet által rendezett panelbeszélgetésen szólalhattam fel a romák társadalmi felzárkózásának és a roma nők helyzetének javítása érdekében.
Bogdán László, Cserdi polgármestere kíméletlen őszinteséggel ostorozta egykori önmagát és a hímsoviniszta, macsó roma férfiakat azért, mert a roma lányok jelentős része 12 évesen életet ad első gyermekének, és esetenként 17 éves korára már négy-ötgyermekes családanya. (Nincsenek pontos adatok, hiszen a téma kényes, nehezen kutatható, de becslések szerint a roma nők 50-80 százaléka 17 éves kora előtt megszüli első gyermekét.) A roma lányok továbbtanulása és munkaerőpiaci integrációja a korai szülés miatt szinte teljesen ellehetetlenül, és gyermekeik sem kaphatják meg azokat az impulzusokat otthon, amit egy magasabban képzett, tapasztalt anya képes nyújtani gyermekeinek, ezáltal felzárkózásuk elnehezül, a mélyszegénység újratermelődésének köre bezárul.
A többségében harmadik világból érkezett nőkből álló hallgatóság döbbent ámulattal hallgatta Bogdán László beszédét és hatalmas tapssal hálálta meg őszinteségét. Nyíltsága a panelbeszélgetés során felszólaló afrikai és latin-amerikai nőkből hasonlóan őszinte reakciókat váltott ki. Elmondásukból kiderült, hogy a korai szülés és a nők alárendelt szerepe nemcsak a magyarországi romák körében, hanem a harmadik világ országaiban is a társadalmi felzárkózás egyik legjelentősebb akadálya. Továbbá az is, hogy ott közösségeikben nem is a férfiak tehetők felelőssé a fiatal lányok elnyomásáért, hanem az idősebb asszonyok, akik rábírják (rákényszerítik) lányaikat nemi szervük megcsonkítására és valósággal odalökik rabszolgának őket a férfiaknak.
A panelbeszélgetés filozófiai síkon értelmezhető tanulsága, hogy ha nyíltan merünk beszélni a bennünket foglalkoztató valós problémákról, annak okairól anélkül, hogy másokat hibáztatnánk helyzetünkért, kivívjuk tiszteletüket és támogatásukat.
Vajon van-e a területen dolgozó szakemberekben és érintettekben elég bátorság ahhoz, hogy nyíltan beszéljenek a társadalmi felzárkózást megnehezítő jelenségekről? Hogy a létező szegregáció, munkaerőpiaci diszkrimináció és társadalmi kirekesztés mellett a helyi közösségeket hátráltató viselkedésminták is terítékre kerüljenek azért, hogy a kihívást egészében látva, a kihívásokat komplexen kezelve érjünk el eredményeket.
Cserdiben 11 év alatt a munkanélküliség 97 százalékról 1-3 százalékra, az egy év alatt elkövetett bűncselekmények száma 600-ról 10-re csökkent. Mindezt hogyan sikerült elérnie és fenntartania? Első lépésként bezárta a kocsmát. A közmunkából élők kukáit, ha kell kiborogatja és a családfőkkel költségvetést terveztet és életcélokat fogalmaztat meg. Ha kell saját nagynénjét is feljelenti, amiért ellopott 3 kiló kávét. A börtönélet iránti romantikát börtönlátogatással számolja fel, és a maga módján a helyi bűnöző érdekcsoportokkal is megvív, még ha nincs is aki ebben segítse.
Az iskolába tartó gyerekeket reggelente megszámolja. Az írástudatlanságot a nagyon idősek kivételével felszámolta, és míg 2006-ot megelőzően a gyerekek 10-20 százaléka kibukott általános iskolából és csak 10 százalékuk tanult tovább, 2016-ban mindenki elvégezte az általános iskolát és tovább is tanult. Az elmúlt 5 évben 26 családnak családonként 150.000 forintos önrésszel és 75.000 forintos önkormányzati támogatással fürdőszobát építettek a cserdiek. Mára mindössze tizenkettő otthon maradt vezetékes víz és fürdőszoba nélkül.
A cserdi példa azt jelenti, van megoldás a társadalmi felzárkózás kihívásaira.
Forrás:gondola.hu
Tovább a cikkre »
