A 13. században a mai Izrael északi területén fekvő Akkó városa a Szentföldet védelmező keresztesek egyik legfontosabb fellegvára volt. 1291-ben azonban az új Mamlúk-szultán mintegy 100 ezres serege szétzúzta a keresztény helyőrség ellenállását és feldúlta a várost. Víz alatti régészek nemrég felfedeztek egy rég elveszettnek hitt hajót, amelyet a város kikötőjénél található félhold alakú öbölben ért el a végzete. A radiokarbonos kormeghatározás, valamint a rakomány részét képező aranyleletek arra utalnak, hogy a keresztények kétségbeesett kísérletet tettek a város elhagyására.
A hajón – amelyet víz alatti régészek nemrég fedeztek fel az Akkóval szomszédos haifai öbölben – sérülések nyomai láthatók, amelyek feltehetően Akkó modern öblének kiépítésekor keletkeztek – olvasható a History cikkében. Mindössze a hajótest pár darabja maradt meg, a tőkesúly, valamint néhány, ballaszttal fedett fadeszka. Izgalmasabb azonban, amit a régészek a hajóban találtak: 30 aranyérmét, amelyet a kutatók 1252-től vert firenzei forintokként azonosítottak. Az érmék datálása alapján feltételezhető, hogy a hajó a 13. század második felében süllyedt el, vagyis könnyen elképzelhető, hogy Akkó ostroma idején.
A város azután vált a szentföldi keresztény királyság központjává, hogy Szaladin vezetésével a muszlimok 1187-ben visszafoglalták Jeruzsálemet. Akkó a 13. századra emellett fontos kereskedelmi központtá fejlődött: fő exportcikkei közé tartoztak a fűszerek, a cukor, az üveg és a textíliák. A kereskedők cserébe fémeket, fegyvereket, lovakat és egyéb kellékeket hoztak be a városba, amelyek kulcsfontosságúak voltak a keresztesek legfőbb célja, a Szentföld védelme szempontjából.
Eközben Egyiptomban a 13. század közepén létrejött a Mamlúk Birodalom, amely, miután 1281-ben visszaverte a mongolok invázióját, a keresztesek felé fordította a figyelmét abban a reményben, hogy „megtisztíthatják” tőlük a Szentföldet. 1291 tavaszán Al-Asraf Halíl szultán vezetésével a mamlúkok több mint 100 ezres haderővel vágtak neki Akkó ostromának. A kétségbeesett keresztények a káoszban a kikötőbe menekültek, mivel az ott állomásozó hajók jelenthették számukra a menekülés egyetlen útját. A „türoszi templomos” néven ismert szemtanú szerint néhány férfi és nő kenőpénzt adott át hajókapitányoknak a túlélés érdekében, míg mások megfulladtak menekülés közben. Lehetséges, hogy a nemrég megtalált hajó utasai is így jártak, mivel a hajóról a kutatók úgy vélik, az ostrom alatti káoszban süllyedhetett el értékes rakományával együtt.
Eközben az Akkó északnyugati részén találhat templomos várban egy csapat, magát elbarikádozó lovag küzdött az utolsó leheletéig. A támadók alagutakat vájva igyekeztek bejutni a várba, amely ennek hatására összedőlt, maga alá temetve a lovagokat. Az egyiptomi erők Akkó meghódítása után szétverték a várost, amelynek kikötője ezt követően évszázadokig romokban hevert. Akkó a 16. században az Oszmán Birodalom fennhatósága alá került, akik újjáépítették a várost, és egy falat is felhúztak köré.
Régészek egy csoportja 2011-ben feltárta a keresztes idők Akkójának meglepően jó állapotban fennmaradt romjait az oszmán-éra maradványai alatt. És mintha egy fantasztikus felfedezés nem lenne elég, kutatók egy másik csoportja megtalálta a Német Lovagrend rég elveszettnek hitt főhadiszállását is. Amikor az oszmánok elfoglalták a várost, mindent leromboltak, ami kívül került az újonnan felhúzott városfalon, többek között a Német Lovagrend erődítményét is. A komplexum pontos helye egészen addig ismeretlen volt, amíg kutatók elhatározták, hogy 17. századi térképek alapján feltárják a város délnyugati területét is. A régészek már az első ásatási szezonban felfedezték a keresztesek uralmának idejére datálható, 1291-ben lerombolt épületek romjait a város többi részével együtt.
Forrás:mult-kor.hu
Tovább a cikkre »
