A Michiganben található Mackinac-sziget, amely a 19. század elején szőrmekereskedelmi központnak számított, manapság a turisták közkedvelt célpontja. A szigeten található egyik épület egy olyan kísérletnek volt a helyszíne, amely megváltoztatta az orvostudományt.
A Mackinac-szigeti vegyesboltban sötét, lakkozott polcok sorakoznak. A falakról szárított gyógynövények és húsok lógnak, az asztalon pedig nagy üvegek állnak. Itt történt az a baleset 1822 nyarán, amelynek utóélete váratlanul komoly hatással volt az orvostudomány fejlődésére: egy vásárló véletlenül elsütött egy hanyagul töltve hagyott puskát. A golyó egy 19 éves prémvadász, az American Fur Company alkalmazottja, Alexis St. Martin hasába fúródott. Dr. William Beaumont, egy emelettel feljebbről, azonnal a helyszínen termett, és a legrosszabbtól tartott. A golyó súrolta a férfi bal tüdejét, több bordája is eltört és izmai is megsínylették a balesetet.
St. Martin néhány hét múltán azonban kezdett felépülni, egy évvel később pedig már jó egészségi állapotnak örvendett, a golyó által hagyott lyuk körül található sebszélek azonban még ekkorra sem forrtak össze. A bőre a seb helyén összenőtt a gyomorfallal, és a testén gyakorlatilag egy lyuk tátongott. Ám a fiatal fiú túlélte a balesetet, így a doktor számára a seb valóságos áldás volt, mivel ennek köszönhetően „bekukkanthatott” egy élő ember hasába. A következő években Beaumont ezt az orvosi különlegességet messzemenően kihasználta: 238 kísérletet hajtott végre, amelyekkel korábban elképzelhetetlen alapossággal tárhatta fel az emberi emésztés természetét.
A katonaorvosként dolgozó, addig segédként mindössze néhány év tapasztalatot szerző Beaumont azzal kezdte a kísérleteit, hogy egy kanállal ételdarabkákat nyomott a sipolyba, majd megnézte, milyen hosszú ideig tart ezek megemésztése. Később egyfajta fonallá gyúrva helyezte be az ételeket, majd bizonyos időközönként kivette azokat, hogy megnézze, hogyan áll megemésztésük folyamata. Beaumont ezen kísérletek során rájött, hogy a gyomor sósavat használ az ételek lebontásához.
Az orvos emellett mintákat is vett a gyomortartalomból, hogy ennek segítségével reprodukálni tudja az emésztés folyamatát. Ennek során derült ki számára, hogy az emésztés főként kémiai folyamat, és elsődlegesen nem a gyomorizmok munkájára támaszkodik. Ezzel megteremtette a dietetika alapjait, amellett ugyanis, hogy feltárta az egyes ételek emészthetőségének jellemzőit és olyan stimulánsok hatásait, mint a kávé és az alkohol, az emberek hangulatának, testhőmérsékletének, valamint fizikai aktivitásának emésztésre gyakorolt hatásairól is számos új ismeretet szerzett.
A kísérletek hatására St. Martin sokszor érezte magát betegnek – általában hányinger vagy székrekedés gyötörte –, ám a jelek szerint a doktor csak egy kísérleti alanyként tekintett betegére, akit leveleiben olykor „gazembernek” és „hálátlannak” nevezett. Beaumont komoly erőfeszítéseket tett annak érdekében, hogy két lábon járó „laboratóriuma” mindig kéznél legyen: előbb felfogadta, hogy segítsen a ház körüli munkákban, majd az amerikai hadseregben szerzett neki állást.
A francia kanadai St. Martin arra vágyott, hogy együtt lehessen Quebecben élő családjával, különösen azt követően, hogy két gyermekét is elvesztette, de talán úgy érezte, tartozik az orvosnak, aki megmentette az életét. Így nyolc éven át hagyta, hogy a doktor kísérleteket folytasson vele, és csak azután hagyott fel a kísérleti alany-léttel, hogy Beaumont 1833-ban könyvben összegezte a kutatás során szerzett tapasztalatait, amelyek közül sokat ma már megcáfolt a tudomány, ám a korban mindenképpen óriási haladást jelentettek az emberi test megismerése terén. A vegyesbolt, ahol St. Martin a sérüléseit szerezte, ma is nagyon hasonlóan néz ki, mint 1822-ben. A felújított épületet 2000-ben nyitották meg a látogatók előtt.
Forrás:mult-kor.hu
Tovább a cikkre »
