A Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület tájékoztatása szerint hazatérő fecskéinknek az idei aszályos tavaszon ismét nehéz vagy éppen lehetetlen sarat találniuk, amivel tatarozhatnák vagy megépíthetnék fészkeiket. Körülbelül kétmillió fecske hiányzik az országból minden augusztusban, ennek két globális és két hazai oka van.
2000 és 2010 között a magyar fecskeállomány több mint 60 százalékkal csökkent. A folyamatot ugyan nem sikerült megfordítani, de legalább a tendencia nem folytatódott – mondta az InfoRádióban Orbán Zoltán, a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület szóvivője.
„Fecskeállományunk egy jelentősebb része kétszer is költ egy évben, és a legtöbb fecske mindig augusztusban van, amikor a második költés fiókái is kirepülnek. Ez a 60 százalékos állománycsökkenés azt jelenti, hogy 2010 óta minden augusztusban hiányzik az országból körülbelül 2 millió fecske” – magyarázta a szóvivő, majd leszögezte:
ez azért különösen fájdalmas számadat, mert egy fecske magyarországi tartózkodása során átlagosan 1 kilogramm rovart fogyaszt el, tehát 2 millió hiányzó fecskével 2000 tonna rovar „marad a nyakunkon”.
A nehézségek két globális és két hazai okra vezethetőek vissza. A nagyüzemi mezőgazdaság miatt eltűntek a természetes élőhelyek és a táplálékbázisok, de a klímaváltozás is iszonyatos pusztítást végzett a fecskék között – mondta Orbán Zoltán. A szakértő szerint 2014-2015 környékére ugyan megszűnt a lakott fecskefészkek tömeges leverése, ami hozzájárult ahhoz, hogy nem folytatódott az állomány összeomlása, ugyanis így az életben maradt fiókákkal tudták ellensúlyozni a madarak a veszteséget.
Van viszont egy olyan veszélyeztető tényező, ami – mondhatni – magyar sajátosság, ez pedig korszerűtlenül végzett szúnyoggyérítés – szögezte le a szóvivő. Mint mondta, léteznek biológiai módszerek, amikkel a szúnyoglárvákat lehet gyéríteni, Nyugat-Európa 98 százalékában már ezt alkalmazzák, ezzel szemben Magyarországon több mint 90 százalékban még mindig a kémiai megoldás, az idegméreggel való permetezés a bevett eljárás, mert olcsóbb és egyszerűbb. Kijelentette:
a közelmúltban még használatban lévő, szúnyoggyérítésre használt idegméreg esetében minden 1000 elpusztított rovarból csak 1 volt szúnyog.
Az összes többi beporzó rovar, ami többek között a fecskék táplálékállata is – tette hozzá Orbán Zoltán. Arról is beszélt, hogy a hazai legelő és háztáji állattartás összeomlása következtében eltűntek a jószágitatók, útszéli pocsolyák, amik segítették a fecskéket a fészeképítésben és tatarozásban.
A szakértő szerint például azzal tudjuk segíteni a fecskéknek az alapanyaggyűjtésben, hogy az olyan helyek közelében, ahol megáll a csapadékvíz, akár önkormányzati segítséggel ki lehet helyezni pár talicskányi zsíros, agyagos földet, amibe adott esetben apró szénatöreket is lehet keverni. Ha ezt a megbízottak bedolgozzák és akár be is locsolják, az nagyban segítheti a fecskeállomány természetes visszaerősödését.
Ilyen sárgyűjtőt a kertben is létesíthetünk, de ha nem szeretnénk tönkretenni a gyepet, alkalmazhatunk tálcás sárgyűjtőhelyet is – tette hozzá a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület szóvivője.
A cikk alapjául szolgáló interjút Kalapos Mihály készítette.
Forrás:infostart.hu
Tovább a cikkre »
