Elképesztő számban, és a korábbi terrorszervezetektől teljesen eltérő módon használja fel az öngyilkos merénylőket az Iszlám Állam – derül ki egy új összefoglalóból. A hágai székhelyű Nemzetközi Antiterrorizmus Központ (International Centre for Counter Terrorism, ICCT) jelentése szerint a terrorállam taktikája elsősorban abban tér el a többi iszlamista szervezetétől, hogy öngyilkos merénylőit főként – persze nem kizárólag – a Közel-Keleten, katonai célpontok ellen veti be, saját hadseregének céljaival összehangolva. A váltás lényege, hogy immár elsősorban nem külföldieket vetnek be a civil lakosság ellen, hanem helyi erők ellen küldik saját, a „cél” érdekében maguk elpusztítására kiképzett harcosaikat.
Az elemzés szerint a terrorállam mindenkinél hatékonyabban „iparosította” a mártírságot, a taktikájuk pedig nem is a dzsihadista elődökéhez, inkább a japán kamikaze-pilótákéhoz hasonlít. Nem csak arról van szó, hogy a technológiájukat javítva egyre megbízhatóbb robbanóanyagokat használnak, hanem arról is, hogy a propagandájukkal az öngyilkos merénylők gyakorlatilag kimeríthetetlen utánpótlási bázisáról is gondoskodik.
2015 decembere és 2016 novembere között az Iszlám Állam csaknem ezer, egész pontosan 923 öngyilkos merénylőt vetett be. A támadások 84 százaléka katonai célpontok ellen irányult, jókora hányaduk a célból, hogy feltartóztassák az előrenyomuló ellenséges egységeket. Gondoljunk bele abba, mit jelent áldozatok szempontjából, hogy a terrorszervezet naponta átlagosan 2-3 öngyilkos támadást indít, egy-egy támadás pedig sokszor több tucat életet követel.
Helyszínelő rendőr Csarszaddában 2017 február 21-én, miután három öngyilkos merénylő megpróbált behatolni egy bíróságra az északnyugat-pakisztáni Csarszaddában. Az egyiküknek sikerült felrobbantani a pokolgépét, a másik kettőt agyonlőtték a rendőrök. A detonáció hat polgári személyt megölt, harmincat pedig megsebesített Fotó: Arsad Arbab / MTI
Voltak emellett merényletek Líbiában, Jemenben, Afganisztánban, Pakisztánban, Bangladesben, Egyiptomban és Nigériában is. Az elkövetők elsöprő többsége iraki és szíriai, csak minden ötödik származott más országból, a legtöbben közülük tádzsikok voltak. A külföldi merénylők között voltak egyébként európaiak, oroszok, németek, franciák, britek, valamint egy-egy ír, belga és holland is. Összehasonlításul: míg a vizsgált egyéves időszakban Európa esetén csak a brüsszeli merényletsorozat köthető egyértelműen az Iszlám Államhoz – a többi európai merénylő magányos elkövető volt –, addig a terrorállam az összes öngyilkos merényletük csaknem kétharmadát Irakban követte el, de Aleppóban is csaknem száz esetben éltek ezzel az eszközzel. Moszul ostromának csak az első hetében 58 ilyen támadást hajtottak végre, de a következő hónapokban is hetente átlagosan 19-et.
Menny vagy pokol?Aki a hit védelmének érdekében hal meg, az az iszlám vallástudósai szerint mártírnak számít, és ezért jutalomban részesül, a muszlim hittudósok elsöprő többsége viszont az Iszlám Államot nem tekinti többnek puszta terrorszervezetnél – jelentette ki megkeresésünkre Tüske László orientalista, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem oktatója. Éppen emiatt mondható el, hogy a terrorszervezet öngyilkos merénylőire nem érvényes a hit mártírokra vonatkozó szabályai, például a túlvilági jutalom, sőt, az öngyilkos merénylet gyilkosságnak számít, az iszlám tudósai szerint pedig ártatlanok meggyilkolása semmilyen körülmények között nem tekinthető legitimnek. Tüske László ennek kapcsán megemlítette, hogy az Iszlám Állam tevékenységét a teológusok jellemzően átmeneti jelenségnek tekintik, és bár a szervezet vezetője, Abu Bakr al-Bagdadi maga is vallástudós teológus, a hittudósok nem ismerik el, nem tekintik a szervezetet velük egy szinten állónak. Az iszlám világ közvéleménye összeegyeztethetetlennek tartja a terrorállam halálos tevékenységét az iszlámmal, az élet vallásával. Al-Bagdadi szervezetének ideológiájában egyébként megjelenik a hamarosan bekövetkező apokalipszisre utaló ideiglenesség, egy, az Iszlám Állam propagandavideóiban is gyakran citált prófécia végső összecsapást jósol ugyanis a muszlimok, valamint nyolcvan „keresztes” állam seregei között, ekkor jön el szerintük az ítéletnap, amely során az igazhitűek legyőzik a kereszteseket. (R. Z.)
Az öngyilkos merényletek klasszikus formája, amiben egy terrorista robbanószerrel megpakolva támad, viszonylag háttérbe szorult. Csak az esetek tizedében éltek ezzel a módszerrel, mely akciók jórészt civilek ellen irányultak, hiszen egy katonai egység egy magányos merénylőt viszonylag könnyen semlegesít harci helyzetben. Ennek megfelelően a legtöbb esetben bonyolultabb volt a kivitelezés: a támadások hetven százalékát járművek segítségével hajtották végre. Lehetett a jármű szinte bármi, tanktól elkezdve teherautón át egyszerű robogóig. Tankot értelemszerűen katonai egységek ellen célszerű bevetni, a robogó megmarad a városokon belüli, könnyebb célpontok megtámadására.
A merényletek maradék húsz százalékát gyalogosok követték el, a robbanóövnek itt is szerepe volt, de az elkövetők fel is voltak fegyverkezve. Katonai táborok elleni éjjeli rajtaütések, nagykövetségek megtámadása, sőt, a 2015-ös novemberi párizsi merénylethullám is ebbe a kategóriába tartozik.
Az Iszlám Állam taktikájának része egyébként, hogy az általa elkövetett támadásokat központi helyen jeleníti meg saját médiumaiban. Márpedig a terrorállamnak komoly médiabirodalma van, a támadások kommunikációjában ezek közül is élen jár az Amaq Hírügynökség. Az öngyilkos merényletek híreinek leközlésével a szervezet üzeni: bár katonai ereje visszaszorulóban van, továbbra is éppen annyira halálos, mint korábban.
Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Nemzetben jelent meg. A megjelenés időpontja: 2017. 03. 04.
Forrás:mno.hu
Tovább a cikkre »
