Tegnap a fél ország kidühöngte magát azon, hogy az Arany Medve-díjas Enyedi Ildikót félelemmel tölti el, ami Magyarországon történik. Ma kiderült, hogy a diktatúra oly mértékű, Enyedi filmjének producere Demszky Gábor jobbkeze, az SZDSZ pénztárosa, Mesterházy Ernő volt.
Enyedi Ildikó Arany Medve-díjat kapott a Berlini Nemzetközi Filmfesztiválon a Testről és lélekről című filmjéért. Még a díjátadó előtt a Deutschlandradio Kultur interjút készített vele, ahol igazi balliberális értelmiségiként nyilatkozott és volt képe azt mondani, hogy „ami most a hazánkban történik, szégyen, és valóban félelemmel tölt el.”
Most tegyük félre azt, hogy Enyedi 17 éve nem rendezett nagyjátékfilmet. Sem a Medgyessy-, sem a Gyurcsány-, sem a Bajnai-kormányok alatt. Ezen balliberális kormányok alatt egyetlen buznyákot sem kapott filmkészítésre. Most meg a magyar államtól majdnem 500 millió forintot kapott. Ez önmagában elég erős érv arra, hogy képben megyünk mennyire is vannak elnyomva a művészek és micsoda kultúrkampf zajlik Magyarországon. Van azonban a történetnek még egy részlete, ami önmagában megvilágítja a diktatúra sötét velejét.
És azt tudták ki volt Enyedi filmjének a producere? Mesterházy Ernő. Mesterházy Ernőről azt érdemes tudni, hogy nem hivatalosan az SZDSZ nevű országromboló alakulatnak volt a pénztárosa. Egyben Demszky Gábor jobbkezeként is tevékenykedett. Amolyan titkos tanácsadó volt, a Főpolgármesteri Hivatalban még névtáblája sem volt. Emellett jó kapcsolatokat tartott fenn Gyurcsány Ferenc titokminiszterével, Szilvásy Györggyel is, az ebből fakadó előnyöket az olvasó fantáziájára bízom. Később pedig városházi források szerint valójában Hagyó Miklós és Mesterházy Ernő működtették a fővárost. Ez olyannyira jól sikerült, hogy Mesterházynak egy villára is összejött Bali (!!) szigetén. Ha ez nem lenne elég, Mesterházy Ernő ellen költségvetési csalás és más bűncselekmények miatt folyik nyomozás.
Ez a figura ma producerként bábáskodhat egy fél milliárdos állami projektnél. Engem inkább ez tölt el félelemmel. Hogy 7 évvel a balliberálisok összeomlása után ezek a figurák még mindig döglégyként repdesnek rá az állami forrásokra. Ezzel egyidőben pedig diktatúráról magyaráznak bármelyik külföldi tévé-rádió mikrofonjába.
Ez az igazi szégyen.
<!– –>
Forrás:spiler.blog.hu
Tovább a cikkre »
