Szépen, csendben, nagy tervekkel a tarsolyában, pont a Nemzeti Gyásznap előtt egy nappal, elment közülünk a magyar Donald Trump. Kinézete és habitusa miatt sokakat nevetésre késztetett, vagy megbotránkoztatott.
Kinézete és habitusa miatt félmilliós tömegeket volt képes az utcára hívni. Nehezen lehetne eldönteni, hívei, vagy ellenfelei voltak-e többen, mint ahogy azt is, hogy mások radírozták-e ki személyét a politikai közéletből, vagy maga okán tűnt el a süllyesztőben. Személyesen ismertem őt. Magánemberként udvarias, tisztelettudó, és hatalmas műveltségű ember volt. Ahogy azonban a kamerák kereszttüzébe került, valami furcsa metamorfózison ment át. Minden, ami a lényét alkotta, egyszerre karikatúra-szerűen elmázolódott: erényei mellett a hibái is felnagyítódtak.
Akik élete utolsó szakaszában ismerték, azt se tudták róla, hogy kiváló hegedűművész. Hogy a kétkezi munka sem idegen számára. Hogy a jog számos területén (beleértve a nemzetközi jogot is) briliáns tudású jogász. Legismertebb tettei közt sorolják a chilei cseresznyeimportot, és a Fradi megmentését. Pedig e kettő sikere illetve sikertelensége sehol sem volt ahhoz mérhető, hogy például volt olyan idő, amikor a magyar Országgyűlésben egyedül ő kardoskodott az ügynök-akták megnyitása mellett.
Ki tudja, talán, ha akkor rá hallgatunk, a magyar politikai közélet egy sikeres megújuláson, megtisztuláson mehetett volna át, s ma nem ott tartanánk, hogy még mindig valakiknek a valakijei ülnek a bársonyszékek többségében, vagy nemzetközi nagyvállalatok igazgatótanácsaiban.
Istenünk nyugosztalja őt!
Forrás:facebook.com
Tovább a cikkre »
