Amikor megszületett az ötletük, Solymári Dániel publicista és Pallós Tamás újságíró abban reménykedett, hogy a megosztó, de kedvelői között nagyon is népszerű Ferenc pápáról őszinte beszélgetéseket folytathatnak ismert magyar gondolkodókkal. Tervük sikerült.
Arra kérték fel többek között Kozma Imre atyát, Bagdy Emőke pszichológust, Várszegi Asztrik pannonhalmi főapátot, Heller Ágnes filozófust, Köves Slomó vezető rabbit, Fabiny Tamás evangélikus püspököt és Vizi E. Szilveszter orvost, farmakológust, hogy reflektáljon a pápa egy-egy beszédére, kijelentésére, nyilatkozatára. Az interjúkötet Ferenc pápa útján – 21. századi beszélgetések címmel jelent meg a szentatya nyolcvanadik születésnapjára. A könyvről az egyik szerzővel, Solymári Dániellel beszélgettünk.
– Ferenc pápa arra kérte az őt köszöntőket, hogy legyenek szívesek, ne kívánjanak neki előre boldog születésnapot, mert az hazájában rossz előjel. Ez nem az első nagyon emberi megszólalása a szentatyának. Mit szólnak az interjúalanyok a pápának ehhez az oldalához?
– Minden interjú azzal kezdődik, hogy feltesszük a kérdést, ki hogyan találkozott a pápával, vagyis kinek mi volt az első élménye vele. A válaszokból az látszik, hogy mindenkinél valódi élményekről beszélhetünk, egyeseknél szinte katartikusakról. A pápa újra és újra meghökkentett mindenkit a belülről fakadó spontán és őszinte gesztusaival. Ez az attitűd mindenkinek újszerű volt, és ebben rejlik a jelenség egyik nagyszerűsége. A természetességben és közvetlenségben.
– Sokan ezt a habitusát állítják szembe elődjével, XVI. Benedekkel.
– Igen, de az látható, hogy Ferenc pápa mindent megtesz, hogy ez ne így legyen. Nyilvánvalóan nincs könnyű helyzetben, hiszen Benedek pápa hagyatéka, amely a történelem egyik legnagyobb teológusává emelte, nagyon fontos a katolikus egyháznak. Ez egy nagyon nehéz örökség.
– Az interjúalanyok közül kinek volt a legmarkánsabb véleménye Ferencről?
– Tizenkét beszélgetőtárssal mentünk végig tizenkét tematika mentén. Az első interjúalany, Oláhné a monori szegénytelep lakója és a Magyar Máltai Szeretetszolgálat munkatársa. Ő más szempontokat jelenít meg, mint a többiek, hiszen nincs naprakész tudása a pápáról. Rajta kívül szinte mindenkinek markáns véleménye volt. A kötet szinte meglepően őszintére sikerült, és a legjobb, hogy teljesen spontánul. Ezért nagyon hálásak vagyunk a beszélgetőtársaknak, hogy ebben a bonyolult légkörben vállalták a konfrontációt. Ferenc világunk legindiszkrétebb témáit érinti, ezért reflektálni rájuk nem könnyű és kockázatmentes feladat.
– Hogyan választották ki a beszélgetőtársakat?
– Jóval a könyv elkészítése előtt elolvastuk a pápa szinte valamennyi interjúját, a róla készült könyveket. Több százezer idézetet válogattunk össze, és csak azután jött a rövidítés és rögzítés abból a perspektívából, hogy mi lehet érdekes az olvasó számára. Legyen az hívő vagy nem hívő, zsidó, protestáns vagy katolikus. Szerzőtársammal rájöttünk, hogy mi nem a pápai füveskönyvet szeretnénk megírni, hanem értelmezni akarjuk az idézeteket. Így született meg ez a forma, amely később szinte önálló életre kelt, a maga evolúcióját élte. Előfordult, hogy már előre megvolt a beszélgetőtárs, de volt olyan téma is, amely mellé szinte az utolsó pillanatban került partner.
– Önöknek szerzőként milyen újdonságot vagy pluszt adtak ezek a beszélgetések?
– Egyértelműen egy elmélyült időszakot. Mint egy hosszúra nyújtott lelkigyakorlat. A készítés folyamata nagyon izgalmas szellemi kaland volt. A pápa gondolatvilágának elemzésén túl a mai világ legkurrensebb kérdései is rengeteg átgondolnivalót adtak nekünk is.
– Legtöbbször a reform jelzői alakjával látják el Ferenc ténykedését, pozitív és negatív értelemben egyaránt. Sokan odáig mennek, hogy azt mondják, talán alapjaiban rengeti meg azt a katolikus egyházat, amelyet kétezer éve ismerünk. Önök hogyan látják, mi erről az általános vélemény?
– Ezek érthető, legitim félelmek. Van, aki az egyházat mint építményt képzeli el, s ha alapzatából kihúzunk téglákat, instabillá válik. Ha ez egy katolikus ember félelme, akkor érthető, mert szeretetféltésből félti az építményét. Ám ez a félelem legtöbbször nem katolikusoktól hangzik el. A pápai program összességében arról szól, hogy Isten mindenkit szeret. Sőt továbblép: mindenki fontos az egyháznak és a világnak egyaránt. Azt gondolom, hogy ez a fiataloknak nagy élmény lehet, mivel alapvetően példaképkereső generációról beszélünk. Az idősebb korosztály pedig már arra vágyik, hogy nyugodt életet élhessen, és továbbra is megbecsült tagja legyen a társadalomnak, ne váljon feleslegessé. A pápa arról beszél, hogy senki sem felesleges, nem leértékelhető. Ha nem az egyént, hanem az egyházat nézzük, a pápa reformok iránti elkötelezettsége már keményebb következményekkel jár. Hiszen azt mondja, hogy vannak olyan egyházi gyakorlatok, amelyeket át kell gondolni. Azt viszont látni kell, hogy a pápa abból a szempontból radikális, amelyből egy krisztusi, biblikus út az. Abban ugyanis nincs langyosság. Nincs langyos kereszténység. Ferenc radikálisan biblikus szempontok alapján szemléli az életet.
– Ha jól tudom, nemrég járt a Vatikánban, és személyesen is találkozhatott Ferenc pápával…
– Általános meghallgatás után lehetőségünk adódott rá, hogy négyszemközt is váltsunk vele pár szót, és átadhassuk a könyvet, amelyet „Ferenc” aláírással dedikált. Magyarul üzente: „Isten áldja a magyarokat!” Majd már olaszul hozzátette: „Imádkozom a magyar népért.”
Pallós Tamás – Solymári Dániel: Ferenc pápa útján – 21. századi beszélgetések. Athenaeum Kiadó Kft., Budapest, 2016. 3990 forint
Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Nemzetben jelent meg. A megjelenés időpontja: 2016. 12. 31.
Forrás:mno.hu
Tovább a cikkre »
