Mi annak idején arra esküdtünk a barátaimmal, hogy I. H. B. mindörökre, azaz Iszunk, Hányunk, Belefekszünk, ameddig élünk. Ennek megfelelően hosszú évekig buliztunk, piáltunk, ökörködtünk.
Természetesen ez az egész nem csak erről szólt, hiszen előfordult, hogy kirándultunk vagy moziztunk, tehát adtunk a testnek és a léleknek is. De támogattuk is egymást, közösen írtuk meg a leckéket a gimnázium alatt. Pisti matekból, Imre fizikából, Feri kémiából oldotta meg a feladatokat. Én mondjuk az egész iskolára magasról tettem, de azért másoltam, mint a gép. Teltek, múltak az évek.
Pisti összejött egy lánnyal, akit később eljegyzett, hűséges is maradt hozzá, ami azért furcsa, mert korábban azt mondta, hogy minden lukat be akar tömni. Úgy látszik, hogy Pisti egy ilyen köpönyegforgató, gerinctelen alak, aki megtagadta a korábbi önmagát. Mindegy, azért segítettünk az ifjú párnak beköltözni a közös lakásukba, amikor összeköltöztek. Én mondjuk leginkább azért, mert kaptunk egy rekesz sört cserébe, tehát délutánra tökrészegre ittam magam, telibe is hánytam az ellenőrt a négyeshatoson, számomra ez egy nagyon szép emlék, amit nem felejtek el soha. Pistit meg is sajnáltam akkor, hogy kénytelen a négy fal között maradni, egy lúzer, az is maradt a mai napig.
Nem sokkal később Imre szülei meghaltak, anyagilag is megszorult, Feri szerzett neki egy állást egy biztosítótársaságnál, ahol ő maga is dolgozott. Majd alapítottak egy közös kereskedést, ami elég szépen felfutott, de azóta egyre ritkábban ülünk le úgy iszogatni, mint a régi szép időkben. Szomorú, de úgy látszik számukra fontosabb az üzlet, a pénz, a megélhetés, mint az I. H. B. Elképesztő, de idővel ők is megházasodtak. Engem is meghívtak, hogy dolgozzak náluk, annyit kértek, hogy igyak kevesebbet, de a képükbe röhögtem, nem alkuszom, engem nem abból a fából faragtak.
Egy ideje munkanélküli vagyok, Pisti azt mondta, hogy lesz náluk üresedés januártól, meghívott a céges buliba, azt mondta bemutat a főnöknek, hogy ismerkedjek össze vele, mert ilyen alkalmakkor nagyon jó fej. Elmentem, de kicsit benyomtam előtte, be is mutattam a főnöknek, de nem úgy, ahogy Pisti elképzelte. Először ráhajtottam a csoportvezető feleségére, majd lekurváztam. Régen rendes kocsmákban ittunk, de ez egy elegáns étterem volt, tele sznobbal és ez felbaszott.
Tehát az asztalra hugyoztam, majd azt üvöltöttem, hogy mindenki megbaszhatja. Megmondtam a magamét, az a lényeg, hiszen én nem változom meg.
Pisti azonban berágott rám, azt mondta, hogy ha nem tudok felnőni akkor nem fog huszadjára is kihúzni a szarból, meg azt is, hogy madarat tolláról, embert barátjáról és azt is, hogy neki nem kell ilyen barát.
Ez árulás!
Csakhogy ez a hülye nálam hagyta a lakáskulcsát.
Most behúzom a laptopját, meg a készpénzt amit találok nála, az kitart egy-két hónapig, többet nem is lát. Ennyit megérdemlek, hiszen nekem köszönheti, hogy annak idején összeköltözött a fia és a kislánya édesanyával.
Lehet, hogy nekem nincs semmim és senkim, soha nem is lesz, de én legalább HŰSÉGES MARADTAM A RÉGI ELVEKHEZ, az I. H. B. hármas értékrendjéhez.
(A fenti történet természetes fikció. Ezzel együtt elismerem, hogy az események leírása túlzó, a bonyolultabb összefüggések tudatos leegyszerűsítése. Tehát az írás célja nem mások megsértése, hanem egy másik nézőpont megjelenítése.)
Forrás:alfahir.hu
Tovább a cikkre »
