A neoliberális-posztmodern világrend a keresztényellenesség és ateizmus talaján jött létre.
A demokráciáról alkotott felfogás világméretű játszmája a negatív átfordítás rendszerszintű művelése. Az állandó negatív beszéd, bármely kormánytörekvés negatív címkékkel való ellátása a helyi és a világsajtó fő tápláléka lett. A jó hír gyakorlatilag nem létezik, mert azonnal megszületik annak negatív átfordítása, ami folyamatos tüntetéseket generál a világ minden részén. Az indok látszólag teljesen logikus, a fékek és ellensúlyok biztosítása, a kormány megújulási készségének, állandó hibajavításnak elősegítése. A szünet nélküli elégedetlenség keltése, a felháborodás fokozása a mindenkori ellenzék feladatává lett, mi több mindennapi kenyerévé, hiszen ezért kapja fizetését és ebből élnek médiakatonái is.
E demokráciafelfogás a 22-es csapdája, mert ha az ellenzék elismerné, hogy a kormány adott intézkedése jó, akkor saját magát zárná ki a hatalom valamikori birtoklásának lehetőségéből. Az ellenzék a tömegek elégedetlenségéből táplálkozik, bevetve a médiamanipuláció minden lehetséges eszközét. A demokrácia mai formáját mintha a „szétdobáló” agyalta volna ki, hogy az emberek egymás elleni gyűlöletét szítsa, és biztosítsa az örök „ellenségeskedést, vetélkedést, gyűlölködést, haragot, patvarkodást, veszekedést” (Gal. 5,20) a világban. Ebben a kaotikus zűrzavarban kezdett kiépülni hazánkban a kereszténységet felvállaló és a neoliberális világtrendet elutasító demokrácia. Óriási megdöbbenést okozva a neoliberális világban, most egy nagyhatalom lépett hasonló útra Donald Trump győzelmével.
A demokrácia népuralmat jelent, a többség által kinyilvánított politikai akaratot az ókori görögök óta. Csakhogy aki a többséggel nem ért egyet, az is a népnek tartja magát. Két ellentétes demokráciafelfogás áll egymással szemben. Más elképzelést vizionál a demokráciáról az uralkodó világtrend, a neoliberális posztmodern demokrácia, mint a keresztény. Sőt erről azt gondolja: ez az egyetlen, ami demokráciának nevezhető. Holott a demokrácia fogalma folyamatosan változott az évszázadok során. Például a liberalizmus értelmezése sem ugyanaz ma, mint Széchenyi korában. Az ő liberalizmusában még benne volt az európai kultúra lényegi elemét képező keresztény értékrend, a morál. Ma már nem liberalizmusról, hanem neoliberalizmusról, és a vele összekapcsolódott posztmodern értékrelativizmusról beszélhetünk.
Az amerikai demokrácia sem azonos alapokon áll, mint a protestáns etikára épülő eredeti alkotmánya, amely a mai napig érvényben van. Az amerikai demokrácia liberalizmus- és szabadságfelfogásának ma semmi köze az egykori protestáns morális értékrendhez. Francis Fukuyama amerikai filozófus figyelmeztetett, hogy Amerikában az „értékrelativizmus kötelező tananyaggá lett”, ami a morális értékrend halála. A liberális, azaz „nyugati” demokrácia teljes győzelmét jósolta a világban. Hamarosan megszületett azonban a válasz könyvére, Samuel P. Huntington amerikai politikatudós tollából, miszerint a liberális demokrácia csak egy lesz a sok közül, kultúrák harcává válik a világ. Láthatóan neki lett igaza, bár a liberális demokrácia egyedülvalóságát hirdetők ma is tartják állásaikat. Jürgen Habermas filozófus, a balliberálisok ikonja, egyetértett abban a 2004-ben Joseph Ratzinger bíborossal folytatott vitában, hogy „a liberális állam mögül hiányzik a morális támogatás”.
Ebből a morál nélküli világból nem kér a kereszténydemokrácia, amely egyre inkább bontogatja szárnyait a még mindig uralkodó neoliberális világban. Amerika nagyhatalom, így Trump győzelme meghirdette a kultúrharcot a neoliberalizmusához és posztmodern értékrelativizmusához még mindig ragaszkodó világi erőtérben. Magyarország fekete báránnyá válása a nemzetközi sajtóban ugyancsak ezzel van kapcsolatban. Ismerjük a csoportdinamikából a „fekete bárány”-képződés jelenségét.
Egy szociológiai kutatás szemléletesen mutatja meg egy konkrét esetben, mi történt a fiatalkorú leányanyák csoportjában, ahol az egyik frissen bekerült lány rendkívüli módon ragaszkodott gyermeke megtartásához. Ám a többieket már meggyőzték arról, hogy át kell adniuk születendő gyermeküket nevelőszülőknek, és le kell mondaniuk róla. Az újonnan érkező lány lett a csoport fekete báránya, akire dühödten rátámadtak, mert valójában mindegyikük szerette volna megtartani gyermekét. Hasonló dolog történt Magyarországgal az európai nemzetek között. Valójában mindenki érzi a mély morális válságot és a változtatás szükségességét, ám már behódoltak és meggyőződésükké vált a neoliberális, posztmodern, morál nélküli világrend egyedüli lehetséges útja. Új helyzetet teremt ebben Trump győzelme, ha nem felejti el, mit ígért a keresztényeknek és valóban változást hoz.
Azt mondják, Magyarország eltért az európai értékektől, és ezt el is hitte a világ. Éppen fordítva van, Európa tért el eredeti, kétezer éves zsidó-keresztény örökségétől, ahogyan Amerika a protestáns etikától. Az európai érték valójában tehát a zsidó-keresztény morálkultúra, nem pedig a neoliberális XXI. századi ideológia. A negatív átfordítás és negatív címkézés, miszerint nálunk nincs demokrácia és szabadság, nagyon hatásos a nyugati médiában. A Nyugat elhitte, mert sosem lett tisztázva, hogy létezik kereszténydemokrácia, és valójában az az eredeti európai kultúra. Most azt kívánjuk, hogy Trump emlékeztesse népét saját protestáns gyökereire.
A neoliberális-posztmodern világrend a keresztényellenesség és ateizmus talaján jött létre. De a posztmodern értékrelativizmusnak, a minden virág virágozhat elvnek éppen hogy biztosítania kellene a vallásszabadságot, amit a keresztények láthatóan nem kapnak meg. Nálunk az antidemokratikus, diktatórikus és szabadságjogokat korlátozó jelzőkkel ellátott országban ilyen elképzelhetetlen lenne! Itt az igazság megfordításának művészetével állunk szemben, ami a médiamanipuláció által jön létre, torzképet festve országunkról és most a Trump-jelenségről.
A hazugság ellen pedig fel kell venni a harcot, egy igazságos nemzetközi megítélésért kell kiállnunk. Át kell törnünk a negatív címkézés falát. A rossz nemzetközi megítélés időnként a pénzcsapok elzárásával is fenyeget.
A szabadság jézusi fogalom: „Ahol az Úrnak lelke, ott a szabadság” (2Kor. 3, 17). Támogatja az ember fennmaradását a morális támasszal, amely a bűntől szabaddá tesz. Ez jövőnk záloga, hiszen láthattuk, hogy az ókor összeomlása éppen ehhez hasonló morális válság miatt történt. A nyugati szabadságértelmezés álhumanista, a tolerancia nevében mindent megengedő, ez is jó, az is jó állásponton van, ami keresztény szempontból szabadosságot jelent, morális védőkorlát nélkül.
Ennek a világrendnek a bukását ünnepeljük Donald Trump győzelmében.
Pók Katalin
A szerző filozófus
Forrás:gondola.hu
Tovább a cikkre »
