A Lateráni Szent János-bazilikában az ad limina látogatás utolsó napján, november 7-én bemutatott szentmise előtt a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia tagjainak alkalma nyílt megtekinteni a magyar szent királyok – Szent István, Szent László és Szent Imre herceg – hármas ereklyetartóját, amit a Lateráni Kincstár Múzeumában őriznek.
A kegytárgy történetét Érszegi Márk Aurél, a Római Magyar Akadémia igazgatója ismertette a november 5-én a Falconieri-palotában a Lateráni Káptalani Levéltárral együttműködésben szervezett konferencia keretében, illetve összefoglalta a magyar püspökök számára a lateráni bazilikában bemutatott mise előtt.
A Lateráni Kincstár Múzeumában (Museo del Tesoro Lateranense) járva a látogató az egyik aranyozott ereklyetartón a magyar címerre lehet figyelmes. A kincstár honlapján is elérhető katalógus szerint a IV. vitrinben 20. számon őrzött kegytárgy a „Magyar szent királyok, I. István, I. László és Imre ereklyetartója. Magyar műhely, XIX. század, neogótikus stílus, aranyozott ezüst, zománcdíszítéssel”.
A monstrancia-szerű ereklyetartó középső fülkéjében három angyal három csontszilánkot tart, melyek, feliratuk tanúsága szerint középen Szent István, két oldalán pedig Szent László, illetve Szent Imre ereklyéi. A hátoldalon olvasható latin dedikációs szöveg szerint Simor János esztergomi érsek, Magyarország prímása, a főszékesegyházi káptalannal, egész papságával és híveivel egyetemben tisztelete jeléül ajánlotta IX. Piusz pápának a katolikus hit magyarországi terjesztőinek ereklyéit, mikor az egész katolikus világ együtt ünnepelte Szent Péternek és Pálnak, a hit terjesztőinek dicsőséges halála évfordulóját, 1867-ben.
Az esztergomi Prímási Levéltárban őrzött dokumentumok szerencsésen megőrizték az ereklyetartó készítésének és átadásának történetét.
Az 1867 januárjában újonnan kinevezett – de még be sem iktatott – Simor János esztergomi érsek egyik legelső döntése volt, hogy jóváhagyta az Esztergomi Főszékesegyházi Káptalan javaslatát, miszerint IX. Piusz számára a magyar szent királyok ereklyéit adományozzák díszes ereklyetartóban. Sőt, az új prímás nyomban fenntartotta magának a kiváltságot, hogy azt személyesen nyújtsa át a pápának, a káptalan képviselőinek kíséretében. Az alkalmat Szent Péter és Pál apostolok vértanúságának XVIII. centenáriuma szolgáltatta, amelynek megünneplésére, 1867. június 29-ére a pápa Rómába hívta a világ összes püspökét.
A közel ötszáz bíboros, pátriárka, érsek és püspök között Simor érsek-prímáson kívül (aki majd csak később nyeri el a bíborosi méltóságot) további hat magyar főpásztor is részt vett a római ünnepségeken. Ezek során 1867. június 27-én járult IX. Piusz elé Simor János, és nyújtotta át a magyar ereklyetartót, a hívek üdvözletét, és egy jelentősebb pénzadományt a Szentszék támogatására.
Simor az ajándékkal „fiúi kegyességünk, rendíthetetlen hűségünk és az Apostoli Szentszék iránti szilárd ragaszkodásunk zálogát” kívánta átnyújtani, „mely érzelmeket és szeretetet mindenekelőtt a mostani időben szükséges tanúsítanunk, midőn a Szentszéket a korábbiaknál erősebben rohamozzák és támadják”. Ismeretes ugyanis, hogy az 1860-as évek során, az olasz egység megteremtésének idején IX. Piusz és a Szentszék jelentős nyomás alá volt helyezve, ami a Pápai Állam 1870-es bukásába torkollott. Kétségtelen, hogy az 1867-es Péter és Pál jubileum ünnepélyessége a katolikus világ támogatását, a Péter akkori utóda melletti kiállást is hivatott volt tanúsítani.
Az Esztergomban őrzött tervrajz tanúsága szerint a csúcsdíszes ereklyetartót díszítő szobrok Szent Adalbert és Gellért püspököket, Szent Margit és Kinga királylányokat (akik akkor még hivatalosan nem is voltak szentté avatva), továbbá Szent Erzsébetet ábrázolják, míg a csúcsán a Szűzanya szobra foglal helyet. Tervezője Lippert József építész volt, s az ereklyetartó talpán található mesterjegy szerint a bécsi Heinrich Anders műhelyében készült.
Az ereklyékről feltételezhetjük, hogy abból a hasonlóképpen hármas ereklyetartóból származnak, amelyet ma is megcsodálhatunk az esztergomi Főszékesegyházi Kincstárban, s amelyet Scitovszky János prímás csináltatott 1854-ben, ugyancsak Heinrich Anders bécsi műhelyében. A pápának adományozott kegytárgy a feltételezések szerint a Lateráni Kincstár Múzeumának 1984-es megnyitásakor kerülhetett mostani helyére.
Ilyeténképpen a három magyar szent király ereklyéi további szent köteléket képeznek az esztergomi és a lateráni bazilika, a magyarországi templomok „feje, anyja és tanítója” (Caput, Mater et Magistra Ecclesiarum Hungariae) címmel ékesített prímási székesegyház az egész Róma és a világ összes templomának „anyja és feje” (Omnium Urbis et Orbis Mater et Caput) címet viselő pápai székesegyház között.
Szöveg és fotó: Érszegi Márk Aurél
Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
