1956. október 26-án reggelén Mosonmagyaróváron is tüntetések kezdődtek. A városi szakmunkásképző és az általános iskolák diákjai – egyre gyarapodó létszámban – az állampárt helyi székházhoz vonultak, leverték a vörös csillagot, nem sokkal később ugyanígy járt a rendőrség falát „díszítő” hatágú is.
Ezt követően a tüntető tömeg több részre szakadva közelítette meg a helyi határőrlaktanyát, ahol nagy mennyiségű lőszer és fegyver volt felhalmozva.
Az egység parancsnoka, Dudás István a laktanya „védelme” mellett döntött, ezért számos géppuskafészket telepíttetett, az épületet Gyenes György főhadnagy, a külső védelmi körzetet Tóth Károly főhadnagy védte.
A laktanya elé érkező fegyvertelen emberek követelték a vörös csillag eltávolítását, és felszólították a határőröket a csatlakozásra. A laktanyához egyre jobban közelítő tömegre több géppuska egyszerre kezdett el lőni, az épület ablakaiból pedig kézigránátot dobáltak a tömegre.
Ellentmondásos adatok láttak napvilágot az áldozatok számáról mivel nem áll rendelkezésre pontos orvosi dokumentáció, a Kádár-rendszernek pedig nem állt érdekében az igazság kiderítése. A halálos áldozatok számát 50 és 107 közé teszik, mellettük több mint kétszáz sebesültje volt a sortűznek.
Az alantas támadás után a városlakók természetesen bosszúra készültek. A laktanyát – ahol a tiszteket szinten megosztotta a sortűz – blokád alá vették, az egység parancsnoka, Dudás István – igazi bátor kommunistaként – elmenekült.
Végül a határőrök a Győri Nemzeti Tanács Földes Gábor vezette küldöttsége előtt letették a fegyvert. Egy, a laktanyában megtalált fiú holttestét látva a betörő tömeg Vági József, Gyenes György és Stefkó József főhadnagyokat elfogták és megverték. Gyenes később, a kórházba szállítást követően belehalt a sérüléseibe.
Másnap az újra összeverődött tömeg betört a tanácsházába Vági főhadnagy kivetette magát egy ablakon, tisztázatlan, hogy halálát az esés, vagy a tömeg okozta. Nem járt jobban Stefkó főhadnagy sem: a kórházban ápolt katonát kiráncigálták az utcára, meglincselték, majd felakasztották egy fára.
Egy biztos: Dudás mellett beosztottjainak, Tóth Károlynak, Gyenes Györgynek, Stefkó Józsefnek és Vági Józsefnek volt lehetősége kiadnia a parancsot.
Az elmenekült Dudás Dudás István karrierje a Kádár-rendszerben szépen ívelt felfelé, végül ezredesi rendfokozattal 1979-ben szerelt le és került nyugállományba. 1998-ban még mindig szolgálati lakásban lakott, havi nyugdíjának összege pedig 60 000 forint volt.
Forrás:alfahir.hu
Tovább a cikkre »
