Bő egy év alatt több olyan esemény is várható, amelyek önmagukban is meghatározók lehetnek Európa jövőjére nézve. Sokismeretlenes egyenletről beszélünk, a végeredményt megtippelni sem lehet, de megpróbáljuk bemutatni, mire érdemes figyelni jövő decemberig.
Német parlamenti választás, francia elnökválasztás, török vízummentességi kérdés, migrációs kvótáról szóló tárgyalások – csak néhány olyan ügy, amely eldőlhet a következő bő egy évben, és ami akár önmagában is fordíthat Európa jövőjén, együttesen pedig olyan kombinációt alkot, hogy megjósolhatatlan, milyen lesz a földrész 2017 végén. Úgy látszik mindenesetre, hogy a migrációs hullám, az iszlamizmus és a szélsőséges jobboldali erők térnyerése gyakorlatilag minden választás, illetve várható jelentős európai döntés hátterében ott áll majd.
Így van ez Németországban is, ahol egy évvel a törvényhozási választások előtt Angela Merkel kancellár pártja, a bevándorlást kezdetben nyíltan és mérték nélkül támogató Kereszténydemokrata Unió (CDU) sorra veszíti el a tartományi választásokat. Némiképp megromlott a viszonyuk a régi szövetséges Bajor Keresztényszociális Unióval (CSU) is. Eközben pedig jelentősen erősödött, és még a liberális fellegvárnak számító Berlinben is 10 százalék feletti eredményt ért el a populista, bevándorlásellenes Alternatíva Németországnak (AfD) párt. Noha Angela Merkel még mindig esélyes a szövetségi választás megnyerésére, a megméretés aligha lesz számára sétagalopp.
A francia elnökválasztásra is rányomhatja bélyegét
Franciaországban jövő tavasszal elnököt választanak, erre a voksolásra pedig szintén rányomhatja a bélyegét a migrációs válság. Éppen a napokban tiltakoztak az ország számos pontján az ellen, hogy egy belső kvótarendszer alapján szétosszák a calais-i hírhedt menekülttáborban lakó bevándorlókat. Egy tavaszi átfogó felmérés szerint a francia társadalom többsége mind az iszlámot, mind a bevándorlást elutasítja, így nem lenne meglepő, ha Marine Le Pen, a szélsőjobboldali Nemzeti Front elnöke jövőre minden eddiginél jobb eredményt érne el. Igaz, az iszlámellenességre a konzervatív Republikánusok is ráéreztek: a belső előválasztás előtt – ezen dől el, ki lesz a párt elnökjelöltje – szinte az összes fő aspiráns hangsúlyosan foglalkozott a szélsőséges iszlám térhódításával. A jobboldaliakkal szemben egy kissé megroggyant Szocialista Párt áll, amelynek vezetője, Francois Hollande államfő gyakorlatilag önmagával versenyezve igyekszik megdönteni a népszerűtlenségi rekordokat, de nem áll túl jól a szintén baloldali miniszterelnök, Manuel Valls sem. Főként a gazdasági, és nem meglepő módon a biztonsági gondok nyomasztják a franciákat.
Ausztriában december 4-én végre eldőlhet az államfőválasztás, kényszerből megismétlik ugyanis a második kört, mivel az eredeti voksoláson szabálytalanságokat tártak fel a levélszavazatok számlálását illetően. A két aspiráns a szélsőjobboldali Osztrák Szabadságpárt (FPÖ) jelöltje, Norbert Hofer, valamint az Osztrák Zöldpárt által támogatott Alexander Van der Bellen. Az tehát már biztos, hogy az Európai Unió egyik legtehetősebb országának államfője rendszerkritikus hátterű politikus lesz, ami erős kritika a választók részéről a hagyományos pártokkal szemben.
Ugyanezen a napon népszavazást tartanak Olaszországban az alkotmány reformjáról, mely többek között meggyengítené a törvényhozás felsőházaként működő szenátust. Matteo Renzi miniszterelnök, a változások első számú szorgalmazója szerint Olaszország a változásokkal kormányozhatóbbá válna, ellenkező esetben viszont az államra harminc olyan év várna, melyet a zsarolások és a bürokrácia tenne ki. Mivel a reformot rengetegen ellenzik, szakértők szerint a voksolás eredményén múlik Renzi pozíciója is.
Lesz kvótarendszer?
Az egész uniót érintő kérdés, hogy bevezetik-e a kötelező, felső határ nélküli, a migránsok tagországok közötti szétosztására irányuló kvótarendszert. Az országok egy része, köztük a visegrádiak hevesen tiltakoznak, ráadásul a calais-i menekültek szétosztása még Franciaországon belül is feszültséget okoz. Lettország hiába fogadott be 23 menekültet, közülük 21 szinte azonnal visszatért Németországba.
Kérdéses ráadásul, hogy a jövőben mennyien érkeznek majd. Bár a törökökkel kötött migrációs alku hatására mérséklődött az áradat, és a nyugat-balkáni útvonalat is sikerült úgy-ahogy stabilizálni, ennek feltételéül a törökök az európai uniós vízummentességet kötötték ki. Határidőt is szabtak, de ez előbb nyáron, majd második körben most októberben is lejárt, mégsem történt semmi. Az viszont bizonyos, hogy a dolgot nem lehet a végtelenségig ennyiben hagyni, hiszen amint nem lesz érdeke valakinek fenntartani az alkut, az egész szétesik.
Márpedig a megoldatlan problémák egész Európát visszahúzzák. Az Egyesült Királyság tervezett kilépésével még inkább igaz, hogy az unió jelenleg nem képes meghatározó hatalomként szerepelni a világ fő vitás kérdéseinek megoldásában, és ugyan a legnagyobb gazdasági erőt képviseli, megragadt regionális hatalomként. Probléma az is, hogy még a közös fellépés is nehezen megy, márpedig Németországon kívül jelenleg egyetlen országnak sincs a világon olyan súlya, hogy érdemben komolyan vegyék a nagy játszmák alkalmával olyan hatalmak, mint az Egyesült Államok, vagy Oroszország és Kína.
Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Nemzetben jelent meg. A megjelenés időpontja: 2016. 10. 10.
Forrás:mno.hu
Tovább a cikkre »
