Az Ön megbízott elődje bedobott egy bombát korrupcióról, kitiltásokról, elhintette a magot, ami fel is szökkent és szépen uralkodóvá vált.
Le vagyok döbbenve, Dear, hallom a lesújtó hírt, hogy elhagyja szép hazámat, a gyönyörű Magyarországot. Pedig már kezdte megismerni, járt Hollókőn, a Hortobágyon, a busójáráson, a bugaci pusztán, a Balatonnál, biciklizett is sok helyen, így közelről láthatta ennek a furcsa népnek az életét, kultúráját. És megismerkedett emberekkel, magyar emberekkel, no meg politikusokkal is. Nemcsak az államfővel, a miniszterelnökkel és a házelnökkel tárgyalt már nemegyszer, de figyelmet fordított az ellenzékre is, még alig foglalta el szálláshelyét, máris fogadta a nagy súlyú magyar ellenzék (PM, Együtt, MLP, és a többi) szinte minden prominens képviselőjét.
Óh, Dear, mégis le vagyok döbbenve. Épp azt terveztem, hogy meghívom egy sétára, elbeszélgetnénk néhány dologról. Már izgultam is, séta szép helyeken egy bájos nővel, aki ráadásul nem akárki, hanem a hatalmas United States nagykövete. Erre jön a hír, hogy elmegy. Néhány napja ugyan még azt mondta, hogy esze ágában sincs távozni, de tudom, Dear, ilyen nagy beosztás nemcsak egyéni döntés.
Mindegy, azért induljunk, mintha mi sem történt volna. Látja, ez itt a Kossuth tér. Felújítva, újjászületve, pontosabban nem újjá, hanem visszakapta régi, eredeti arculatát. Tudja, Dear, szerencsésebb európai nagyvárosok kiemelt helyeiken megőrizték évszázados arculatukat, mi is megpróbáltuk, kapott is a kormány ezért hideget-meleget. De legalább most szép.
Ja ez, igen, itt József Attila ül, ezen is cirkuszolt hónapokig az ellenzék, még a bölcsész és korábbi cenzor asszony is sikoltozott, hogy ennek a jobboldali rezsimnek (a magyar kormánynak) már József Attila sem kell. De látja, itt ül a költő méltósággal és nézi a folyót. Tudja, Dear, óriási a magyar költészet, Petőfi, Ady és József Attila meg ős-zseni. Ezt mi tudjuk és érezzük, de erre rájöhet majd valamelyik amerikai könyvtárban, ha szakít rá időt.
Ja, hogy mi az ott a túloldalon, az a Szent Anna templom. Szerencse, hogy láthatja, mert amikor a legsötétebb években úgy volt, hogy a nagy Sztalin Budapestre jön (nem jött), akkori vezetőink le akarták rombolni, nehogy már a Nagy Vezér a Parlament ablakából egy templomot lásson. Hát, Dear, voltak azért itt sötét idők.
Az meg ott a Várkert Bazár, innen is milyen jól látni, csaknem hetven évig romokban volt, igen, hetven évig. Most az is megszépül.
Be kell vallanom, ha már ilyen szépen sétálunk, Dear, hogy én nem idegenvezető vagyok, néhány dolgot azért megkérdeznék.
Ön bárhol és bármikor fellép és megszólal, mindig a korrupcióról beszél. Ön szerint – nagyon helyesen – minden társadalom alapja a tiszta közélet (ez minden bizonnyal az Ön hazájára is vonatkozik), a korrupció mindent aláás (ez is), ezért őszintén és világosan kell beszélni a problémáról, valamint erőfeszítéseket kell tenni a korrupció visszaszorítására.
Ebben Dear, teljesen igaza van, beszélni kell a problémáról, de jó lenne, ha tárgyilagosabban. Az Ön megbízott elődje bedobott egy bombát korrupcióról, kitiltásokról, elhintette a magot, ami fel is szökkent és szépen uralkodóvá vált a sajtóban. Aztán kiderült, hogy a nagy United States, a hatalmas United States nagy tudású szakértői csak a magyar bulvársajtóból értesültek, egyetlen konkrét név, bizonyíték azóta sincs. Ez nem túl elegáns, rajtunk meg azóta is a szégyen.
Tudja Dear, ezt a várost húsz évig egy szociológus vezette. Akkor a Kegyed elődeinek nem volt problémája. Itt rohadnak a negyven éves metrókocsik, nem baj, borzasztó szerződések, nem baj, most megújulásban a város, szép új buszok, szép új villamosok és akkor most a legnagyobb korrupció.
Ja, itt áll Petőfi, kora zsenije. Aztán azt is mondta Dear, hogy folyamatos a kapcsolattartás magas szinten a magyar kormánnyal, nagyon erős Magyarország és az Egyesült Államok katonai, rendvédelmi és kereskedelmi együttműködése. Ennek nagyon örülök, hogy folyamatos. De ha ennyire folyamatos és magas szintű ez a csodálatos kapcsolattartás, annak kissé pozitívabb előnyei is lehetnének.
Tudja Dear, furcsa ez a nép, megszokott már ilyen folyamatos kapcsolattartásokat, például a német kormánnyal, aztán a szovjetekkel, hogy csak az utóbbi hetven évet nézzük. Most mintha Brüsszellel is lenne némi probléma, de ezt hagyjuk.
Ja, ott igen, Szent Gellért püspök szobra, akit 1046-ban innen löktek a mélységbe. Még egyszer mondom, 1046-ban. Úgy tudom Dear, Tihanyban is járt, az apátságot 1055-ben alapították. Az Aranybulla pedig 1222-be íródott. Nem tudom Dear, hogy Önök akkor még hol voltak és mit csináltak, de mi már próbálkoztunk.
Látja Dear, lenne itt még megbeszélnivaló De vége, köszönöm, hogy eljött, és nagyon sajnálom, hogy elmegy.
(szék) – www.gondola.hu
Forrás:flagmagazin.hu
Tovább a cikkre »
