„Az EU egy születési rendellenesség!”

„Az EU egy születési rendellenesség!”

Soha nem voltam Schengen híve, s ma is inkább bemutatom az útlevelemet a határon, semmint a repülőtéren az elektromos kütyükkel bajlódjam! A biztonság ugyanis mindennél fontosabb – mondta lapunknak Václav Klaus volt cseh elnök Rodoszon, ahol a berlini székhelyű, Civilizációk Párbeszéde (DOC) alapítvány kuratóriumának tagjaként vett részt a szervezet éves konferenciáján.

– Elnök úr, ezen a konferencián szinte minden előadásban előjön az Európát sújtó újkori népvándorlás kérdése. Csehországban jelenleg hány migráns van?
– Én inkább onnan közelítenék e kérdéshez, hogy mi vagyunk az egyetlen ország Kelet-Közép-Európában, ahová többen érkeznek, mint ahányan elmennek Nyugat-Európába. Ezt rendkívül pozitív jelenségnek tartom. Vegyük ugyanis például Lengyelországot, ahol manapság hárommillióval kevesebben élnek, mint a kommunizmus bukásakor. Ez azt jelenti, hogy Csehországban jobban meg lehet élni, jobban működik a rendszer. Az elmúlt évben mintegy 50 ezren érkeztek az országba, s köztük egyaránt vannak szíriaiak és ukránok. Mindezek alapján Csehországot nem lehet azzal vádolni, hogy idegenellenes lenne. Ami pedig konkrétan a Közel-Keletről érkezetteket illeti, nálunk nagyon kevés ilyen migráns és menekült van.

– De gondolom, ennek ellenére Csehországban is félnek attól, hogy a migránsok elárasztják az országot.
– Magától értetődik, s ezért állunk ki mi is a migránsok jelentette probléma gyors megoldása mellett.

– Ez a válság véleményem szerint megoldható, sokkal nagyobb gond ennél, hogy nyilvánvalóvá tette az Európai Unió rendszerének problémáit, működésképtelenségét. Az élet ezzel önt igazolta, hiszen amikor elnökként sokáig halogatta a lisszaboni szerződés ratifikálásának aláírását, akkor kritikusai viccesen „klaustrofóbiát” emlegettek, s lám-lám, a szerződést már mások is megváltoztatnák. Mi a gond az Európai Unióval? Maga az EU jelenti a problémát, avagy csak másként kellene felépíteni?
– Nem győzöm hangsúlyozni, hogy a probléma maga az Európai Unió, ez az integráció egyszerűen zsákutca, rossz fejlődési irány. A problémák Maastrichttal kezdődtek, ahol a korábbi együttműködésből megszületett az Európai Unió. Ezt követte a lisszaboni szerződés, ami egyenesen tragédia. Ez teszi kezelhetetlenné a mostani migránsválságot is. Az akkori kritikám tehát nagyon is megalapozott volt.

– Mind Orbán Viktort, mind pedig önt sokan az európai integráció ellenségének tartják. Tényleg így van?
– Nézze, több könyvet írtam már erről a kérdésről, amelynek lényegét nehéz egy mondatban összefoglalni. Arra azonban felhívnám a figyelmet, hogy két dolgot, az Európai Uniót és az európai integráció folyamatát nem szabad összekeverni. Az Európai Unió nem maga az európai integráció, csupán annak egy lehetséges modellje. Én nem az európai országok együttműködését, csak az integrációnak ma az Európai Unióban megvalósult központosított formáját bírálom. Én tehát az európai integráció mellett, ugyanakkor az unifikáció ellen foglalok állást.

– S mi lenne az Európai Unió alternatívája? Van egyáltalán ilyen?
– Hát persze! Emlékezzen csak, a kommunizmusnak sem csupán az úgynevezett gulyáskommunizmus volt az alternatívája. Az integráció sem azt jelenti, hogy a nemzeteket el kellene felejteni.

– Tökéletesen egyetértünk abban, hogy az európai integráció jelenlegi modelljének átgondolása, megújítása elkerülhetetlen. Már csak azért is, mert az elmúlt évek sajnálatosan azt igazolták, hogy Európa átaludta a világ átalakulását, s a jelenlegi elit képtelen hatékonyan és gyorsan reagálni az új kihívásokra…

Hírdetés

– Igen, és ennek az oka a már említett arctalan egyesítés, és ez az unifikáció az Európai Unió születési rendellenessége.

– S milyen szerepet játszhat ebben a megújulásban a migránsválság által összekovácsolt Közép-Európa? Milyen alternatívát nyújthatnak a visegrádiak Nyugat-Európának?
– Örülnék annak, ha így lenne, de ilyen összefogást én nem látok. A visegrádi csoport erős láncot alkot, de ereje természetesen a leggyengébb láncszemétől függ. Ez pedig éppen Csehország. A Közép-Európa egységét hirdető pártok, amilyen az enyém is volt, lényegében eltűntek a színről. Még jó, hogy Zeman elnök ott van, és kiáll e kérdés mellett. Egyébként az Európai Uniót is különböző hangsúlyokkal bírálja Lengyelország, Csehország, Szlovákia és Magyarország. Nézze, én soha nem voltam a V4-ek híve, s valójában nincs olyan nagy egyetértés eme országok között, mint ahogy a migránskérdés kapcsán látszik. Nincs itt igazán közös politika, csak az érdekek egyezése. Most van egy közös téma, de félek, hogy ez nem tart sokáig.

– Magyarország népszavazást tartott a migránskérdésről. Mit gondol, milyen következménye lehet? Milyen hatással lehet ez a szavazás az európai folyamatokra? Válhat-e a nyugati közvéleményben is egyre népszerűbb Orbán Viktor fajsúlyos európai politikussá?
– Nézze, ő már most európai politikusnak számít, mivel lehet vele vitatkozni, de világos nézeteket vall. Más kérdés, hogy az európai intézményrendszer éppen rá vágyik-e. Úgy gondolom, hogy őt aligha fogadnák el. Ettől függetlenül a befolyása érezhető. Olyan ereje van, mint senki másnak! Ha anno nekem lett volna ilyen támogatóm otthon, soha nem írtam volna alá a lisszaboni szerződést.

– Ha már Visegrádról beszélgetünk, mit gondol Norbert Hofer osztrák elnökjelölt azon ötletéről, hogy ezt a csoportot Ausztriával kellene kibővíteni?
– Ez csak álom! Amikor ezt Zeman támogatta, akkor a saját játékát játszotta. A lényeges a kormány szava.

– Elnök úr, ha már Európáról beszélgetünk, nem gondolja, hogy az Európai Unió saját problémáinak kezelése helyett inkább új gondokat kreált azzal, hogy Oroszországban találta meg a régi-új ellenséget?
– Mesterségesen létrehozott problémáról van szó. Arról, hogy ezzel eltereljük a figyelmet egyéb gondokról.

– Ráadásul ez a kérdés nem egyesíti, hanem éppen megosztja Európát…
– Ez így van, s úgy gondolom, hogy Amerika érdekeivel nem mehet szembe Európa, de az nem jó, ha a vezetői nem az európai érdekekből indulnak ki. Az Európai Unió képviselői sajnos a saját érdekeikből indulnak ki.

Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Nemzetben jelent meg. A megjelenés időpontja: 2016. 10. 06.


Forrás:mno.hu
Tovább a cikkre »