Újra a Csalás Elleni Európai Hivatal (OLAF) látókörébe került Magyarország. Lapunk brüsszeli forrásból úgy értesült, ezúttal a nagy, uniós finanszírozású infrastrukturális beruházások (közút- és vasútfejlesztések) miatt indult nyomozás, de a mezőgazdasági-vidékfejlesztési támogatások átvilágítása is változatlanul napirenden van.
Információink szerint a szervezet ismét magyar csoportot állított fel: egyidejűleg 18-20 nyomozó is a magyarországi ügyek felgöngyölítésére összpontosít, ugyanis a fenti területeken elnyert pályázatok többsége esetében felmerült a csalás gyanúja. Ez már csak azért is kiugróan magas szám, mert a 28 európai uniós tagországra összesen jut mintegy 170 szakember, köztük ügykezelők, jogi véleményezők és hírszerzési elemzők is vannak. Vagyis egy ország uniós forrásfelhasználásával átlagosan hat fő foglalkozik, esetünkben azonban ennek a létszámnak a háromszorosát is indokoltnak tartja az OLAF. A közúti-vasúti beruházásokkal, illetve a vidékfejlesztés felülvizsgálatával kapcsolatban a tét nem csekély, hiszen a csalás elleni hivatal 1999-es megalakulása óta a 3500 lezárt nyomozás 1,1 milliárd eurónyi uniós forrás visszafizetését, illetve 900 évnyi börtönbüntetést eredményezett.
A magyar szál felgöngyölítése nem kevés munkaóráját töltheti ki a brüsszeli nyomozóknak: a 2014–2020-as ciklusban integrált közlekedésfejlesztésre mintegy 1100 milliárd forintot kapott hazánk, terület- és településfejlesztésre pedig több mint 1000 milliárdot. Az éves fejlesztési terv szerint közlekedésre idén 288 milliárd forint jut, vidékfejlesztésre pedig 280 milliárd. Érdeklődésünkre az OLAF nem nevezte meg azokat a konkrét projekteket, amelyek az újbóli fokozott figyelmet kiváltották, mindenesetre nem árt felidézni az évtized végéig tervezett fontosabb beruházásokat.
Dobogósok vagyunk
A kormányhatározat 81 projektet sorol fel, melyek között hangsúlyosan szerepel, hogy az autópályát Debrecennél a román határig, Miskolcnál a szlovák határig, Bólynál a horvát határig kell megépíteni. Emellett prioritást élvez Salgótarján, Eger, Sopron, Vác, Békéscsaba, Zalaegerszeg, Szolnok és Szombathely gyorsforgalmi elérhetőségének megteremtése is. Terítéken van továbbá a komáromi új Duna-híd, a kalocsa–paksi Duna-híd, az új budapesti Duna-híd (Galvani híd) megépítése, a zalakomári és lajtai tengelysúlymérő állomások létesítése, illetve a nagykanizsai, hódmezővásárhelyi, kisvárdai, nyíregyházi, soproni, székesfehérvári, várpalotai elkerülő útszakaszok kivitelezése. A 2014–2020-as ciklus uniós finanszírozású beruházásai mellett a vizsgálatok visszatekinthetnek több tucat 2007–2013-as fejlesztésre is, ez már végképp indokolttá teszi a Csalás Elleni Európai Hivatal (OLAF) fokozott jelenlétét.
Az uniós intézményeken belüli korrupciót, súlyos kötelességszegést, valamint az EU-költségvetés terhére elkövetett csalást vizsgáló szervezet statisztikái szerint a 28 tagállam közül csak Romániában és Bulgáriában van több, csalás gyanúját felvető ügylet, mint hazánkban. Míg Budapesten 17 vizsgálatot folytatott 2015-ben az OLAF, addig Bukarestben 45-öt, Szófiában pedig 19-et. Ám ebből 12-t, illetve 2-t saját magával szemben kezdeményezett a román és a bolgár kormány, hogy tisztázza az agrárium fejlesztését érintő, 2007-es csatlakozásuk óta fennálló vitás pontokat. Ha ezeket az eseteket leszámítjuk, Magyarország máris holtversenyben a második a listán, de erre aligha lehet bárki is büszke. A tavalyi nyomozások alapján négy uniós tagállam állítható példaként a több mint 500 millió lakost tömörítő EU elé: Dánia, Írország, Luxemburg és Szlovénia esetében nem volt szükség csalás, korrupció vagy kötelességszegés miatt elrendelt brüsszeli vizsgálatra.
A magyarországi viszonyok megértésében sokat segítenek a Transparency International tapasztalatai, melyek szerint például az önkormányzatok, vagy a nagy infrastrukturális fejlesztéseket megvalósító vállalatok gyakran az indokoltnál lényegesen nagyobb – és természetesen költségesebb – projektekért lobbiznak, és ehhez felhasználják engedélyezési hatáskörüket. A Transparency szerint a székesfehérvári vagy a váci vasútállomás felújítása, bővítése, illetve a sokat emlegetett stadionépítési program is ebbe a kategóriába tartozik. Olyan esettel is gyakran szembesült a szervezet, hogy a pályázatíró cégeknek belső információik voltak a kiírások indításáról, felfüggesztéséről, továbbá „kerettel” rendelkeztek egyes kiírások esetében, melynek erejéig kevésbé színvonalas pályázati anyagok benyújtásával is garantálni tudták a nyerést. A Transparency szerint a képzések terén is tetten érhető a csalás. Az interjúk során elmondott példák egyike az volt, amikor egy képzési komponenst is tartalmazó projektnél a kiírók megneveztek egy konkrét vállalkozást, amellyel 8 millió forintért volt „ajánlott” szerződést kötni, miközben a szolgáltatás valós piaci értéke körülbelül 1,5 millió forint volt.
Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Nemzetben jelent meg. A megjelenés időpontja: 2016. 10. 01.
Forrás:mno.hu
Tovább a cikkre »
