Tízezerszám dolgoznak külföldön észak-koreaiak, akik a phenjani rezsim fontos valutaforrásai. Az éjt nappallá téve szorgoskodók számára még ez is jobb az otthoni nyomornál.
Ötödik kísérleti atomrobbantása után Észak-Korea fel lehet készülve arra, hogy tovább szigorítják az ellene életbe léptetett szankciókat, különösen, ami a nukleáris és rakétaprogramjaihoz szükséges keményvaluta-forrásainak elapasztását illeti. Phenjan utolsó szövetségesén, Kínán kívül már alig akad ország, amely kereskedne az ásványi nyersanyagai mellett a fegyvereit és a katonai technológiáját kínáló sztálinista rezsimmel, és Észak-Koreát elszigetelendő páriaként kezelik a nemzetközi pénzvilágban is. Ezért lehet létfontosságú a rezsim számára azoknak az állampolgárainak a fizetése, akik megbízható állami cégek szervezésében külföldön robotolnak.
Észak-Korea már az 1980-as évektől küldött szervezetten más országba munkásokat, akiknek száma a harmincas évei elején járó Kim Dzsong Un 2011. decemberi hatalomra jutását követően ugrott meg. Mivel pontos számot nem tudni, a becslések széles sávban, 50 és 100 ezer között mozognak. A módszer az elnyomó diktatúra ördögien egyszerű logikáját követi. Az évek során megszökött észak-koreaiak beszámolója szerint külföldi munkára az jelentkezhet, aki bizonyította lojalitását a rendszer iránt, s házastársat, valamint legalább két gyereket hagy maga mögött, akiket aztán Phenjan túszként kezel. Be lehet természetesen jutni a kiutazók csoportjába megvesztegetéssel is.
A korai kapitalizmus kizsákmányoló körülményei között robotolókat a külhoni munkahelyeken a párt megbízottai ellenőrzik, akik nemcsak azért felelnek, hogy a munkások elvégezzék a napi penzumukat, és ne álljanak szóba idegenekkel, hanem azért is, hogy papíron akár 500–700 dolláros havi fizetésük 70–90 százalékát „felajánlják” az őket küldő államnak és „kedves vezetőjének”.
Menekülő pincérnők
Az utóbbi évek legnagyobb menekültcsoportjaként az idén tavasszal 12 pincérnő és férfi menedzserük játszotta ki a rájuk vigyázó észak-koreai állambiztonsági felügyelő figyelmét, és hagyta ott a kínai Ningbo városában lévő munkahelyét, a phenjani kormány tulajdonában álló éttermet. Sikeres szökésükről áprilisban a szöuli újraegyesítési minisztérium számolt be, amelynek adatai szerint Észak-Korea 12 országban összesen 129 éttermet működtet, melyekből évi 10 millió dollár bevétele származhat. A főleg az ázsiai országokban, azon belül is elsősorban Kínában található helyek nem kínálnak különösebb kulináris élvezetet – bár lehet kapni kutyahúsból készült pörköltszerűséget –, s drágábbak is, mint riválisaik, de a vendégek megfizetik a különlegességet.
Ezt főleg a gondosan kiválogatott, legalább 162 centiméter magas, egyenöltözetű, csinos pincérnőkre vonatkozik, akik nemcsak felszolgálnak, hanem forradalmi dalokkal is szórakoztatják a vendégeket. Utóbbiak főleg külföldi üzleti vagy turistaúton lévő dél-koreaiak, akik másként nem tudnak kapcsolatba lépni északiakkal. Phenjannak ez a pénzcsapja is elapadhat, mert a szöuli külügyminisztérium a februári észak-koreai rakétakísérletet követően arra kérte állampolgárait, hogy ne menjenek ilyen éttermekbe, mert ha ott esznek, azzal csak az országukat megsemmisítéssel fenyegető Kim Dzsong Un rezsimjét finanszírozzák. A ningbói személyzet szökését dél-koreai értesülések szerint megbosszulták. Májusban hat, felelősnek megnevezett kormánytisztviselőt nyilvánosan kivégeztek, amit nemcsak a családtagjaiknak kellett végignézniük, hanem okulásul több mint száz olyan észak-koreainak is, akinek a hozzátartozója külföldön dolgozik – hogy tudják, mi vár rájuk, ha a rokonuk megszökik a neki rendelt munkahelyről.
A jelentkezőknek mégis megéri, mert a dollárban kapott javadalmazásnak a töredéke is kisebb vagyont ér odahaza. Ráadásul a külföldi munkahelyen naponta háromszor kapnak enni, míg Észak-Koreában az elitnek fenntartott, Patyomkin-faluként működő Phenjanon kívül még mindig gyakori az éhezés.
A nemzetközi emberjogi szervezetek adatai szerint a legtöbb észak-koreai Oroszországban és Kínában dolgozik. Az előbbi helyen főleg szibériai fakitermelésen, mostoha időjárási körülmények között alkalmazzák őket, az utóbbi országban pedig mindent elvállalnak, amit csak lehet, különösen az észak-koreai határ közelében, ahová sokan illegálisan is átszöknek. Afrika hagyományosan az észak-koreai munkaerőexport célpontja. Teendő főleg építkezéseken van, de dolgoznak helyi diktátorok szobrain is, ami ismerős tevékenység lehet számukra. Sajtóbeszámolók alapján Mianmarban alagutat ásnak a hadseregnek, Mongóliában kórházakban, bányákban, gyárakban alkalmazzák őket, a Fidzsi-szigeteken pedig halászhajókon szorgoskodnak.
Az utóbbi időben a közel-keleti olajmonarchiákban tűntek fel észak-koreaiak, akik sokkal többet dolgoznak, mint vietnami, indiai, nepáli vagy thaiföldi társaik. Kuvaitban és az Egyesült Arab Emírségekben különböző építkezéseken, Katarban pedig a 2022-es labdarúgó-világbajnokság létesítményein találhatók meg. A műszak kora reggel kezdődik és késő estig, éjfélig is eltart, s a phenjani rezsim által küldött pártkomisszárok és állambiztonsági emberek gyakran csak havi egy-két pihenőnapot engedélyeznek. A beszámolók szerint még ilyenkor is vigyáznak az ideológiai fegyelemre, amit a munkásoknak az államalapító Kim Ir Szenről, fiáról, a 2011-ben elhunyt Kim Dzsong Ilről, valamint a most hatalmon lévő unokáról, Kim Dzsong Unról készült dokumentumfilmek levetítése és az őket dicsőítő plakátok garantálnak.
A Vice Media portál számolt be arról, hogy a lényegében modern rabszolgaként foglalkoztatott észak-koreaiak Lengyelországba is eljutottak, ahol 2010–2016 között 14 különböző vállalatnál fordultak meg. Az oknyomozó riport szerint egy Cecylia Kowalska nevű üzletasszony két cége, az Armex és az Alson közvetítette ki az olcsó munkaerőt, többek között a gdanski Nauta és Crist hajógyárakba. Az észak-koreaiak munkakörülményeire az hívta fel a hatóságok figyelmét, hogy az utóbbi cégnél 2014-ben halálra égett egy észak-koreai hegesztő, akinek lángok kaptak a ruhájába. A Vice Media azt is kiderítette, hogy az Armexnek az importmunkaerőt egy Rungrado nevű phenjani állami vállalat szállította, amely az ENSZ jelentése szerint Scud-rakétákhoz való alkatrészekkel látta el Egyiptomot, és a szankciókat kikerülve luxusjavakat importált Kim és az észak-koreai elit számára.
A lengyel külügyminisztérium az idén januári észak-koreai atomkísérlet után felfüggesztette a munkavállalási vízumok, illetve engedélyek kiadását észak-koreaiaknak – közölték Varsóban júniusban, a Vice Media májusi híradására reagálva. A vízumokból tavaly 156, az engedélyekből 482 darabot bocsátottak ki, és a lengyel kormány hangsúlyozta, hogy az észak-koreaiak alkalmazásához semmi közük nem volt. Az emberjogi csoportok két EU-tagállamot neveztek meg az észak-koreai munkaerő célpontjaként, Lengyelország mellett a másik Málta, amelynek hagyományosan jó a kapcsolata Észak-Koreával, mert Kim Dzsong Il az 1970-es évek elején a szigetországban tanult angolul. Málta állítólag 2013 márciusa óta 93 munkavállalói vízumot adott észak-koreaiaknak, akik egy kínai tulajdonú cégnél dolgoznak a fővárosban, Vallettában. A Vice Media megszólaltatta Remco Breukert, a hollandiai Leideni Egyetem koreai ügyekkel foglalkozó professzorát, aki úgy tudja, hogy 2006–2007-ig Csehországban is alkalmaztak észak-koreaiakat a cipőiparban. Magyarországon nem tudni észak-koreai munkavállalókról.
Ahogy az állítólag összesen legalább 40 országban dolgozó munkások számáról, úgy az általuk a rezsimnek megtermelt pénzről is csak találgatások állnak rendelkezésre, amelyek évi néhány száz milliótól 1,2–2,3 milliárd dollár közötti összegig terjednek. Utóbbit Marzuki Darusman, az ENSZ észak-koreai ügyekkel foglalkozó jelentéstevője állította tavaly, emberjogi szervezetek tanulmányaira hivatkozva. Phenjan kitalációnak nevezte a 2010-ben a posztra kinevezett indonéz jogász jelentését, ami szerinte az USA által Észak-Korea destabilizálására szervezett összeesküvés része. Ugyanezt a minősítést kapta a washingtoni külügyminisztérium június végén nyilvánosságra hozott emberjogi jelentése, amely a külföldi kényszermunkára küldötteket jelölte meg egyik okként, amiért Észak-Korea a legrosszabb osztályzatot kapta. Barack Obama amerikai elnök pedig márciusban a szankciókat egyoldalúan szigorító rendeletében azokat is feketelistára tette, akiknek az emberexporthoz közük van.
(HVG)
Forrás:kuruc.info
Tovább a cikkre »
