Hasonló helyzetben két pofont adna, az a megoldás – ezt mondta egy Pest megyei kórház sürgősségi osztályára mentővel érkező pánikbeteg fiú hozzátartozójának az ellátó orvos. Az intézmény érdemben nem reagált a Magyar Nemzet ezzel kapcsolatos megkeresésére, a lapunknak nyilatkozó szakértő szerint azonban a magyarok legalább tíz százalékát érinti ez a betegség, ezért mindenképp foglalkozni kellene vele.
A pánikbetegség miatt kezelt fiút, Pált kedden otthonról szállította egy Pest megyei kórházba a mentőszolgálat, mert rendkívül rosszul érezte magát, légszomja volt, halálfélelmet érzett. A sürgősségi osztályon többórás várakozás után azonban az orvos, akihez a kivizsgálás miatt irányították, azt közölte a fiú hozzátartozójával: hasonló panasz esetén ő két nagy pofont adna a fiának, ugyanis „csak pánikbeteg” – értesült lapunk. A hozzátartozó szerint az orvos azt is mondta, nyugodjanak bele, hogy előfordulhat, a fiú élete végéig szenvedni fog emiatt.
A kórházban vett vér alapján a fiú májértéke egyébként közel tízszerese volt a normálisnak. A helyzetet azonban az intézményben nem kezelték, javasolták, hogy Pál forduljon háziorvoshoz, aki azonnal leállította az addigi gyógyszerek szedését, és májerősítőket adott a betegnek.
Az ügyben kerestük a kórházat. Szerettük volna megtudni, hogy az intézmény álláspontját képviselte-e az orvos, és miért nem kért segítséget a pszichiátriáról. Kérdéseinkre azonban érdemben nem reagáltak, az intézmény főigazgatója mindössze annyit közölt, panasz a leírtak szerinti vagy hasonló ügyben nem érkezett az intézményhez.
Hiányzik a pszichoterápiás támogatás
– Hazánkban a felmérések szerint a lakosság több mint tíz százaléka küzd pánikbetegséggel, így ez közel annyi embert érint, mint az alkoholizmus – tudtuk meg Petke Zsolttól, a fővárosi Nyírő Gyula Kórház pszichiáterétől. A szakember szerint a szakmán belül sincs egyetértés abban, ki hogyan közelíti meg ezt a betegséget, ám a két pofont javasló módszer mindenképpen rendkívül primitívnek tekinthető. Petke Zsolt elmondta, a régebbi hozzáállás szerint többféle pszichiátriai diagnózis létezik: van, aki depressziós, pánikbeteg, skizofrén, vagy épp szenvedélybeteg. – Mindre más gyógyszert írnak fel, amelyek csillapítják a tüneteket, de a szakemberhiány miatt hiányzik a pszichoterápiás támogatás. Az elmúlt 10-15 évben azonban Nyugat-Európából hozzánk is beszivárgott egy modernebb hozzáállás, mely szerint nem kellene ennyi stigmát a kliensekre aggatni – közölte a pszichiáter. Ehelyett erősíteni kellene az önsegítő közösségeket, hasznos lehet ugyanis, ha a hasonló nehézségekkel küzdőkkel is megbeszélik a tapasztalatokat. – Valamiféle pszichés problémája sokunknak van, legyen szó pánik- vagy szenvedélybetegségről. Emiatt is szerencsésebb, egészségesebb, ha elfogadják, időről időre bizony előfordulhatnak pánikszerű tünetek, de a közösség segítségével ezeket meg kell próbálni saját erőből feldolgozni – hangsúlyozta Petke Zsolt.
A pánikbeteg páciens saját állapotára tekinthet úgy, hogy ha azonnal nem kap gyógyszert, akkor továbbra is beteg marad, de nézhet rá ennél tudatosabban is. Ilyenkor tisztában van azzal, hogy előfordulhat nála légszomj, de ez nem veszélyezteti az életét.
Csak elnyomják a tüneteket
A pánikgyógyszerekkel a szakember szerint az a baj, hogy ugyan javítják a tüneteket, ám fél év alatt annyira rájuk lehet szokni, hogy utána nagyon nehéz megvonni a betegtől. Éppen ezért igyekeznek nem kizárólag gyógyszerrel kezelni a betegséget, bár ezzel szemben a betegek részéről is rendkívül nagy az ellenállás. Ők ugyanis ragaszkodnak ahhoz, hogy elsősorban a gyógyszer segíthet rajtuk. Nehezen hiszik el, hogy roham esetén valóban használhat, ha leülnek, hideg vizet kortyolnak, és elterelik a figyelmüket, valamint a csoportterápia is előnyükre válhat. A szorongáscsökkentők viszont önmagukban csak elnyomják a pánikbetegség tüneteit. – A szakmának is meg kellene változnia, hogy ne azonnal a receptet írják fel a pánikbetegeknek, és kicsit másként álljanak hozzájuk. Tanácsokat kellene adni a kliensnek, nem utasításokat – összegzett a pszichiáter.
Mindezt leginkább az nehezíti meg, hogy egyes megyékben Petke Zsolt szerint csupán 2-3 pszichiáter dolgozik, addiktológus pedig egyáltalán nincs. Így, ha tele a rendelő, és harminc embert kellene megvizsgálni egyetlen nap, akkor csak arra van lehetősége a szakembernek, hogy gyógyszert írjon. Ilyenkor érdemes az önsegítő közösségekhez fordulni. – Nagy probléma, hogy a kerületi pszichiáterek nem javasolják betegeiknek, keressenek fel egy-egy ilyen csoportot, pedig a közösségi pszichiátria hatékonyan működhet – mondta a szakember.
Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Nemzetben jelent meg. A megjelenés időpontja: 2016. 09. 03.
Forrás:mno.hu
Tovább a cikkre »
