Ez így nem megy. Ezekkel a szavakkal kommentálta Angela Merkel német kancellár a Visegrádi Négyek kormányfőinek lázadását, akik megpróbálták őt meggyőzni a kötelező betelepítési kvóták elfogadhatatlanságáról.
Merkel ezzel lényegében megerősítette, hogy közte és a visegrádi országok között fellángolt a régiúj ellentét. Bár úgy tűnt, a kvótákról szóló vita legalább átmenetileg mérséklődött, a valóságban tovább izzott a felszín alatt. És épp ott kapott lángra, ahol el kellett volna oltani – a miniszterelnöki találkozón Varsóban.
Merkel szavaival végleg eltemetett minden reményt arra vonatkozólag, hogy Párizs, München és Nizza tragikus tapasztalatai felnyitják a szemét. Makacs hozzáállásán semmit sem változtat a tény, hogy a legfrissebb közvélemény-kutatások szerint a németek fele nem akarja, hogy a negyedik választási időszakban is kancellár legyen.
Épp ellenkezőleg, Minél több ténnyel szembesül, minél többen fordulnak el tőle saját környezetéből is, annál keményebben harcol vélt igazáért. Ennek a politikának az egyetlen eredménye a józan eszük többségét megőrzők ellenállása és megcsömörlése lehet. Egyúttal azonban azoknak a támogatását [hozza magával], akik az ilyen problémákat leginkább erővel oldanák meg. Leghangsúlyosabban épp a szomszédos Ausztriában láthatjuk ezt, ahol minden felmérés az ultranacionalista Norbert Hofernek jósolja az államfői széket az őszi megismételt elnökválasztás után.
Merkelnek még van ideje, hogy elkerülje a legrosszabbat – Hofer, Le Pen és Kotleba hirtelen felemelkedését és a velük kapcsolatos Frexitet, Czexitet vagy a Polexitet. Ehhez azonban Merkelnek el kell kezdenie hallgatni, meghallgatnia, mit mondanak az Európa perifériáján lévő országok. Máskülönben megtörténhet, hogy a következő csúcstalálkozón a nacionalista miniszterelnökök adnak egymásnak kezet, hogy sírba tegyék Európát.
Hospodárské Noviny, Pavel Novotný: Nejde to, Frau Merkel
Nyitókép: wakeupkiwi.com
Forrás:korkep.sk
Tovább a cikkre »
