Őexcellenciája, Niclas Truvé
A Svéd Királyság budapesti nagykövete
Tisztelt Nagykövet Úr!
Morgan Johansson, a Svéd Királyság igazságügyi és migrációs ügyekért felelős minisztere csütörtökön tiltakozását fejezte ki amiatt, hogy Magyarország nem hajlandó fogadni Svédországból azokat a menedékkérőket, akiket Magyarországon regisztráltak. Hangsúlyozta, amelyik ország nem követi a főszabályokat, nem lehet az unió tagja. Bejelentette, a jövő héten bekéretik a külügyminisztériumba a magyar nagykövetet.
Szijjártó Péter magyar külgazdasági és külügyminiszter még tegnap délután visszautasította és alaptalannak nevezte a bírálatot, mert Magyarország betartja a vonatkozó szabályokat, és csak azokat a menekülteket fogadja vissza, akik Magyarország területén léptek először az unióba.
Azt is kijelentette: furcsának és elfogadhatatlannak tartja, a valódi megoldás keresése helyett Johansson egy olyan országot bírál, amely betartja a menekültekkel kapcsolatos szabályokat.
Szijjártó úr még hozzátette, hogy a közel-keleti illegális bevándorlók százezrei nyilvánvalóan legalább egy uniós országon áthaladtak, mielőtt Magyarországra értek, és Magyarország őket nem fogadja vissza. Elmondta még, „megvédjük a határunkat, ami az Európai Unió külső határa is, így jelenleg Magyarország védi Svédországot”.
Mielőtt rátérnék arra, amiért írtam e levelet, egy megjegyzés Szijjártó Péter külügyminiszter kijelentésére.
Érthetetlen, hogy egy igazi menekült menekülési gyakorlatában miért viselkedik úgy, hogy abból egyértelműen látszik, valójában nem az az életét félti, holott Németországban vagy Svédországban a menekültstátuszának kérelmekor pontosan ezt az okot tünteti fel kérelmén.
Ha én az életemet féltem és például Szíriából – most legyünk jóindulatúak és eresszük neki a fantáziánkat – egy csempészcsónak segítségével igen kalandosan azonnal egy velünk határos uniós tagország, mondjuk Horvátország partján érek szárazföldet, akkor ott miért nem állok meg? Miért nem örülök annak, hogy én és netán a velem érkező családom végre nincs már életveszélynek kitéve?
Miért nem regisztráltatom magam Horvátországban?
Miért teszem ki magam a világsajtóban és így az okostelefonomon is olvasható, a menekültekkel szörnyű kegyetlenséggel bánó magyar határőrök és rendőrök borzalmas bánásmódjának? Mi és ki fenyegeti az életemet Horvátországban? Miért nem örülök annak, hogy végre nem vagyok életveszélyben?
Arról ne is beszéljünk, hogy sokkal nagyobb annak a valószínűsége, mely szerint először nem hogy egy uniós, de egyenesen a Schengen-övezet egyik országában, Görögországban és annak is egy szigetén érek partot. Ahol ugyancsak békében élhetnék.
Hogy a migránsáradat egy jó részét a görögök nem regisztrálták, ezzel súlyosan megsértve a dublini egyezményt, amelyre most miniszterük hivatkozik, az olyan kérdés, amit a magyarok után egyre több uniós politikus vet fel és bírál. Mint tegnap Sebastian Kurz osztrák néppárti külügyminiszter az osztrák APA hírügynökségnek adott terjedelmes interjújában, amelyben kiemelte: nincs alapja a menekültkérdésben Magyarország (és Lengyelország) bírálatának.
Az pedig szintén nyitott kérdés, hogy a hatalmas erőforrásokkal bíró és az azt mozgató Európai Unió miért nem hajlandó megvédeni külső határait – elsősorban az Égei-tengernél. Ha a 23 milliós Ausztrália erre saját partjainál képes, nem hihető, hogy az ötszáz milliós Európai Unió erre képtelen.
Mára szintén kiderült, hogy a migránsok mintegy kétharmada személyi okmányait „elveszítve” hazudik önmaga származási országáról, sőt nevéről, koráról és egyéb adatairól.
De mindezt nyilván a jövő héten Magyarország igazán kiváló és szókimondó stockholmi nagykövete, Makkay Lilla el fogja mondani az önök külügyminisztériumában.
Én arról kívánok írni, hogy mindezen túlmenően miért kérem arra, segítsen meggyőzni kormányát, ne is próbálják ideküldeni az önöknek sem kellő migránsokat, mégpedig emberiességi okokból.
Ma reggel megnéztem, hogy mit jelent miniszterük tiltakozásáról a svéd közszolgálati rádió. Ott ezzel a címmel találtam tudósítást: „Semmi nincs, ami meglepő lehet a mai Magyarországgal kapcsolatban” http://sverigesradio.se/sida/artikel.aspx?programid=83&artikel=6495711).
Ezt Cecilia Wikström jelentette ki, aki az Európai Parlament liberális frakciójának svéd tagja, és a dublini megállapodás jelentéstevője. Királyságuk mélyen liberális és ugyanolyan mélyen demokrata képviselője szerint főleg azért nincs semmi, ami Magyarországot illetően meglephetné a külvilágot, mert október 2-án egy, a liberális világrendet megrázó dologra kerül sor nálunk: népszavazás lesz arról, hogy akarjuk-e, Brüsszel ránk kényszerítsen olyan embereket, akiknek svédországi rémtetteiről az olyan nem fősodratú, azaz nem cenzúrázott svédországi médiumok számolnak be napi rendszerességgel, mint például a Fria Tider. Mely portál említése miatt remélem nem nyelte félre kávéját.
E közszolgálati riportból tudtam meg azt is, hogy Johansson miniszter úr nem csak Makkay Lilla nagykövettel kíván beszélni ez ügyben, de az Európai Bizottságnak is írni szándékozik, hogy azt rábírja, lépjen az ügyben. Valamint, folytatta nyilatkozatát maga a miniszter e rádiónak, a többi skandináv ország külügyminisztereivel is tárgyalni akar minderről, amikor szeptemberben találkozik velük, mert azt szeretné, hogy együtt lépjenek fel Magyarországgal szemben.
Most pedig akkor jöjjenek az én érveim.
Az első az, hogy a svéd királyság nem lehet olyan gonosz, hogy egy diktatúrából menekülőket egy diktatúrába löki vissza.
Márpedig Magyarország diktatúra. Attól a pillanattól kezdve, hogy 2010-ben a demokratikus választáson egy jobboldali koalíció győzött.
Ugye nem kell önnek ismételgetnem ennek írásos bizonyítékait, amelyekkel naponta találkozhat a mértékadó nyugati sajtóban és az önök által olyannyira kedvelt és támogatott nem kormányzati szervezetek (NGO-k) jelentéseiben és nyilatkozataiban?
Csupán néhány bizonyítékot említek: 2013. április 2-án a brit New Statesman – amely hetilapot nem kisebb személyiségek alapították, mint a fábiánus szocialista Webb-testvérek – így kezdi Benjamin Abtan „Magyarország már nem demokrácia” című cikkét: „Ez pedig immár tény: Magyarország ettől kezdve nem demokrácia”. E cikk arról szól, hogy a kormány 2010 óta szisztematikusan elpusztította a demokráciát és értékeit.
De ami még ennél is meggyőzőbb a hozzánk netán visszaerőltetett „menekültekre” nézve, az a New York Times 52 nyomtatott oldalon olvasható riporteri összeállítása az Európába tartó migránsokról, amelynek 2015. IX. 5-i keltezésű első darabja ezt a címet viseli. „Miért nem akarnak a migránsok Magyarországon maradni? Ebből kiderül, azért, mert Magyarország nagyjából olyan szegény, mint Szerbia vagy Macedónia. Németország és Skandinávia pedig olyan gazdag.
Ha önt még ez sem győzte meg, akkor hadd ejtsem le most a mázsás követ, amelyről ön nyilván éppen úgy tud, mint Johansson miniszter úr, csak szándékosan el akarják felejteni.
Mégpedig az, hogy ez év március 2-án a stockholmi közigazgatási bíróság migrációs tanácsa a dublini egyezmény szabályait felülírva visszavonta a svéd migrációs hatóság azon döntését, hogy visszaküldi Magyarország azon menekültkérőket, akik Svédországban és előtte Magyarországon kértek menedéket.
Excellenciás uram, érti? A saját bíróságuk döntött így! Ha netán tényleg elfelejtette volna, kattintson ide, az említett bíróság honlapján lévő döntésre: http://www.forvaltningsrattenistockholm.domstol.se/Om-forvaltningsratten/Nyheter-och-pressmeddelanden/Migrationsdomstolen-stoppar-overforingar-till-Ungern/
Az indoklásban az olvasható, hogy Magyarország „már nem biztosítja kielégítően az emberi jogokat és a jog uralmát menekültügyi eljárásában”.
Azt akarja Johansson úr és nyomában kormánya, hogy e bíróság erre az ítéletére hivatkozva döntsön gyorsított eljárásban most is? Miközben – tudjuk a nemzetközi sajtóból és a nem kormányzati emberjogi szervezetektől – a helyzet még rosszabb lett nálunk? Tombol a diktatúra, verik, éheztetik, gyötrik, kínozzák a hozzánk mindennek ellenére betörni akaró migránsokat, így például Röszkénél!
Carl Gustaf Folke Hubertusra, más néven XVI. Gusztáv királyukra és az egész monarchiára szegezve tekintetemet, esdekelve kérem önt, legyen tekintettel az önökhöz érkezett emberek jogaira, egészségére, jólétére és királyságuk bíróságának döntésére, azaz tartsák vissza csodálatos országukban őket, megadva nekik a menedékjogot, hiszen Németországgal együtt hirdették oly sokáig, hogy a befogadó országok csak profitálnak a sors ezüsttálcáján felkínált multikulturális ajándékból. És ne akarják rákényszeríteni e másságos embereket egy olyan diktatúrára, amely annyira dőre, hogy egy ilyen csodálatos ajándékból nem kíván profitálni, miközben a visszalököttek legfeljebb három héten belül amúgy is útban lennének a nyitott határokon át Stockholm, Malmö és Göteborg városaik felé.
Ugye, logikus, amit írtam?
Med vänliga hälsningar,
Med vänliga hälsningar,
Med vänliga hälsningar,
Forrás:lovasistvan.hu
Tovább a cikkre »
