Az Egyesült Államok már több mint 15 éve háborút vív. A harc elsődleges célja az volt, hogy véget vessen a dzsihadisták által terjesztett terrorizmus veszélyének. (…) De ki lehet jelenteni (…), hogy az alapvető stratégiai cél nem valósult meg. Az iszlamista terrorizmus aktív maradt Európában, és néha megmutatja magát az Egyesült Államokban is.
A [terrorizmus] átállása az Egyesült Államokról Európára az USA műveleteinek eredménye is lehetett, de akár a terroristák stratégiájának időleges eltolódását is jelentheti.
Az Egyesült Államok stratégiája az volt, hogy azonosítják a terrorista csoportokat és leszámolnak velük. Abból a feltevésből indult ki, hogy [a terroristáknak] szervezetre van szükségük. (…) Mivel a terrorista szervezetek viszonylag kisméretűek műveleti szinten, a stratégia hasonlít a rendőrség munkájához: az első lépés a szervezetben tevékenykedő személy azonosítása. Miután azonosította, drónt vagy katonákat küld elfogására vagy megölésére.
A stratégia működött. A terroristákat azonosították és megölték. Mivel a terrorszervezet leépült vagy szétesett, a terrorizmus csökkent – de aztán megugrott. A véget nem érő hírszerzési és különleges műveletek remekül teljesítettek, de a z USA stratégiai célját nem sikerült elérni. A háborút még nem nyerte meg, a patthelyzet pedig egyenértékű a bukással.
Az alapvető probléma az volt, hogy makacsul félreértelmezték a radikális iszlámot. Ez egy mozgalom és nem egy szervezet. (…) Elég nagy, hogy amerikai csapatok menjenek miatta a világ másik felére és hogy merényleteket tudjon végrehajtani Európában és az USA-ban. (…) A lényeg az, hogy nem lehet elnyomni, legalábbis egyelőre.
Az egyik probléma az amerikai gondolkodással az, hogy még mindig az 1991-et megelőző európai és palesztinterrorizmus tapasztalataiból indul ki. Ezeket a csoportokat erősen befolyásolta a szovjet modell, szervezeteket hoztak létre, amelyeket hermetikusan elzártak.
Először is, csak alapos felülvizsgálati folyamat után vettek fel maguk közé újoncokat, a szervezet tagsága hivatalos volt abban az értelemben, hogy világos volt, hogy valaki tagja-e a szervezetnek vagy sem. (…). Másodszor, (…) megszállottan próbálták megakadályozni, hogy beépüljenek közéjük. (…)
E szervezetek célja az volt, hogy minél tovább fenntartsák őket. De volt egy gyengéjük: ha leleplezték őket (bármilyen nehéz is volt) informátorokkal vagy elektromos hírszerzéssel, az egész szervezet szétesett. (…)
(…) 15 évig az USA a hangsúlyt a terrorszervezetek likvidálására helyezte. Ennek oka, hogyha sikerült elpusztítani egy adott csoportot, az a haladás illúzióját keltette. Csakhogy, ahogy az egyik csoport elpusztult, egy másik jött létre az előző nevében. Például az al-Kaida helyére érkezett az Iszlám Állam. Az iszlamista terroristák igazi erőssége a mozgalom, hogy a szervezet felhívja magára a figyelmet és táplálja azt. Mindaddig, amíg a mozgalom ép, a szervezet elpusztítása (…) csak egy illúzió.
(…) A dzsihádizmus ideája áthatotta a mozgalmat, és a muszlimok ennek tudatában vannak. Sokan elutasítják, de vannak, akik magukévá teszik. Nem kell hozzá képzési program annak elsajátítására, ami körülvesz.
A mozgalom nem egy szervezet, mint ahogy a konzervativizmus vagy a liberalizmus az lehet. Csatlakozhatnak hozzá (a mozgalomhoz) szervezetek, de ez inkább egy társadalmi tendencia. (…) Ez a tendencia teszi nehezen legyőzhetővé a mozgalmat. Nem lehet műtéti úton eltávolítani. (…). Nehéz a mozgalmat támadni az egész iszlám világ támadása nélkül, de az egész iszlámot támadni lehetetlen. 1,7 milliárd muszlim él a világon. (…)
Nyilvánvaló, hogy a hagyományos módszerek nem működnek, az is nyilvánvaló, hogy egy általános háború az iszlám ellen lehetetlen. Ami marad, az egy nagyon nehezen kivitelezhető, de az egyedüli lehetőség: nyomást gyakorolni a muszlim országokra, hogy folytassanak háborút a dzsihadisták ellen és az iszlám egyéb szélsőségei ellen. A nyomásgyakorlás legyen intenzív, a jutalmak jelentősek. Annak a valószínűsége, hogy ez sikerül, csekély, de ez a muszlimok egyetlen lehetősége, hogy legyőzzék a mozgalmat.
Lehet, hogy nem akarják, lehet, hogy elbuknak, ha megpróbálják. De mégtöbb dróntámadás és néhány nyilatkozat arról, hogy egy-egy [terrorista] csoport vezetője meghalt, nem vezet eredményre. A lehetőségein korlátozottak: vagy megtanulunk vele együtt élni (a dzsihádizmussal) , vagy polgárháborút szítunk az iszlám világban. Lehet, hogy mindenképp az lesz a vége, hogy meg kell tanulnunk vele együtt élni.
GeopoliticalFutures.com, George Friedman: The Problem with Fighting Islamist Terrorism
Nyitókép: indiatimes.com
Forrás:korkep.sk
Tovább a cikkre »
